Székyné Fux Vilma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen 185.48.40.92 (vitalap) 2019. május 7., 11:28-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Élete)
Székyné Fux Vilma
Született1916. május 20.
Debrecen
Elhunyt2006. március 24. (89 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásageológus,
egyetemi tanár
KitüntetéseiSzéchenyi-díj (1993)
SablonWikidataSegítség

Székyné Fux Vilma (Debrecen, 1916. május 20.Budapest, 2006. március 24.) geológus, petrográfus, egyetemi tanár.

Élete

Családja Szepes vármegyéből, Gölnicbányáról származik. Apja Fux (Fuchs) Antal felsőkereskedelmi iskolai tanár, édesanyja Eibl Anna, húga Fux Irén, 1936-os olimpikon volt.

Középiskolai tanulmányait a debreceni református Dóczy Leánygimnáziumban végezte, 1934-től a Tisza István Tudományegyetem hallgatója lett, 1939-ben itt szerzett kémia–természetrajz szakos tanári oklevelet, majd 1940-ben doktorált ásvány- és kőzettanból.

1938 szeptemberétől az Ásvány-földtani Intézet gyakornoka, 1939 szeptemberétől tanársegéde, 1940 szeptemberétől pedig gyakornok – fizetéstelen tanársegéd, 1942 októberétől 1943 szeptember végéig fizetéses tanársegéd a Ferenczi István professzor, majd Hoffer András szakelőadó vezette tanszéken.

1943 szeptemberétől a budapesti tudományegyetem Ásvány- és Kőzettani Intézetében Mauritz Béla professzor mellett volt tanársegéd, majd 1946 novemberétől adjunktus.

1943-ban ment férjhez Széky Ferenc jogászhoz, két gyermekük született: Péter (1945), Annamária (1953).

1951 januárjától docens Szádeczky-Kardoss Elemér professzor mellett, 1971 júliusától egyetemi tanár. 1974-ben a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének élére nevezték ki, ahol tanszékvezető volt 1981-ig. 1986-ban vonult nyugalomba.

1994-től professor emeritus. 1972-től 1984-ig a Magyarhoni Földtani Társulat alelnöke, 1952-ben a földtudományok kandidátusa, 1970-ben doktora lett.

1975-ben Szabó József emlékéremmel, 1993-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki.

Munkássága

Fő kutatási területe a vulkanikus kőzetek beható, geokémiai, ásványtani és kőzettani vizsgálata volt, tanulmányozta a magmás kőzetek genezisét, valamint a metaszomatózis és a nemesfém-ércesedés összefüggéseit. Munkássága a Kárpát-medence fedett neogén vulkánossága terén kiemelkedő volt.

Források

  • Ki Kicsoda (2004)
  • Mudrák József: A Debreceni Tudományegyetem Ásvány-földtani Intézetének története 1929–1949 között.[1][halott link]