Kőzettan

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A kőzettan a kőzetek tanulmányozásával foglalkozó tudomány, a geológia egyik részterülete.

Elsődleges céljai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A különféle kőzetek

  • leírása és rendszerezése:
    • összetételük – kémiai és ásványos összetételük, illetve ősmaradványaik,
    • morfológiájuk – szerkezetük és szövetük jellemzői,
    • megjelenésük – bolygó(n)kon való előfordulásuk és eloszlásuk alapján.
  • képződési módjának felderítése, különös tekintettel azok
    • fizikai és kémiai feltételeire,
    • kapcsolataira egyéb földtani folyamatokkal (lemeztektonika, forró pontok, üledékgyűjtő medencék stb.)
    • a bolygó(n)k szerkezetének és kémiai összetételének modellezésére,
    • a kémiai evolúció törvényszerűségeinek felderítésére.

Fő részterületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Vizsgálatának tárgya szerint három ágát különítjük el:

A magmás és metamorf kőzetek vizsgálatának leíró (a kőzetek fiziko-kémiai jellemzőit, ásványos és kémiai összetételét számba vevő; a kőzeteket ezen ismérvek alapján csoportosító) ágazata a petrográfia; ugyanezen kőzetek keletkezését (körülményeit, folyamatát) modellező része a petrológia.

Különleges területe a kísérleti kőzettan, amely laboratóriumokban modellezi a természetes folyamatokat:

  • a magmás és metamorf kőzetek (többfázisú szilárd rendszerek, olvadékok) kialakulását a mélyebb földkéregben és -köpenyben uralkodó nyomás- és hőmérsékletviszonyok mellett,
  • különféle üledékek képződését.

Alkalmazott kőzettan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • szénkőzettan,
  • kerogének kőzettana – olaj- és gáztartalmú kőzetekkel foglalkozik,
  • archeometria – régészeti leletek származási helyének, lehetséges nyersanyagforrásainak és készítésük technológiájának ásvány-kőzettani vizsgálata,
  • műszaki kőzettan – természetes és mesterséges építőanyagok (például beton, habarcs), hő-, hang- és elektromos szigetelőanyagok kőzettana.

Kapcsolódó szakterületek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kőzettan nevezetes magyar geológusai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szabó József (1822–1894): Világhírű petrográfus és mineralógus. A selmecbányai bányászati akadémián tanult. 1848-ban Kossuth Lajos minisztériumába került és a szabadságharc idején a puskaporgyártásnál segédkezett mint Pest megyei salétrom-főfelügyelő. 1862-től a pesti egyetem ásvány-földtan tanszékének tanára, 1883–84-ben az egyetem rektora. Tudományos munkásságának fő területe Magyarország tercier (harmadkori) vulkanizmusának tanulmányozása; a tudományos kőzettanban a trachitrendszer kifejtése. Nevéhez fűződik a budapesti egyetem ásvány-kőzettani intézetének létrehozása, valamint számos egyetemi tankönyv megírása.
  • Mauritz Béla (1881-1971): Petrográfus, mineralógus, egyetemi tanár. Krenner József tanársegédjeként a budapesti tudományegyetemen kezdte pályafutását, ahol 1943-44-ben rektor lett. Főként a hazai mélységi és kiömlési magmás kőzetek petrográfiája foglalkoztatta: például az erdélyi eleolitszienitek, a mecseki vulkanitok.
  • Szádeczky-Kardoss Elemér (1903–1984): Pályáját a soproni egyetemen kezdte mint tanársegéd, a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem első rektora (1948-50), a szervezésével indult MTA Geokémiai Kutatólaboratórium (1955) igazgatója, de nevéhez kapcsolódik az MTA Föld- és Bányászati Tudományok Osztályának megszervezése (1965) is. A magyarországi szénkőzettan és a geokémia megalapítója, a lemeztektonika elmélet első hazai képviselője és népszerűsítője.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kocsi Tibor: Geológia I. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 1972.
  • Kubovics Imre (2008): Általános kőzettan. A földövek kőzettana. Mundus, Budapest

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]