Sziktivkar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sziktivkar (Cыктывкар)
SCW01.JPG
Sziktivkar repülőtere
Sziktivkar címere
Sziktivkar címere
Sziktivkar zászlaja
Sziktivkar zászlaja
egyéb neve(i): 1930-ig Uszty-Sziszolszk
Közigazgatás
Ország  Oroszország
Föderációs alany Komiföld
Alapítás éve 1586
Városi jogokat kapott 1780
Polgármester Zenyiscsev Roman Valerjevics
Irányítószám 167000, 167011
Körzethívószám +7 8212
Autórendszám kódja 11, 111
Népesség
Teljes népesség 230 011 fő (2002)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tengerszint feletti magasság 172 m
Terület 152 km²
Időzóna UTC+3 nyáron UTC+4
Elhelyezkedése
Sziktivkar (Oroszország)
Sziktivkar
Sziktivkar
Pozíció Oroszország térképén
é. sz. 61° 40′, k. h. 50° 49′Koordináták: é. sz. 61° 40′, k. h. 50° 49′
Sziktivkar (Komiföld)
Sziktivkar
Sziktivkar
Pozíció Komiföld térképén
Sziktivkar weboldala

Sziktivkar (oroszul: Cыктывкар) város Oroszország európai részén, Moszkvától 1410 km-re északkeletre, a Komi Köztársaság fővárosa.

Lakossága: 235 006 fő (a 2010. évi népszámláláskor).[2]

A település neve a kezdetektől Uszty-Sziszolszk volt, komi nyelven: Sziktiv-din; mindkettő jelentése: a Sziszola- (Sziktiv-) folyó torkolata. 1930-ban a város hivatalos nevét a komi Sziktivkar-ra változtatták, a komi kar jelentése: település, város.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Vicsegda és bal oldali mellékfolyója, a Sziszola összefolyásánál, zömmel a folyók bal partján terül el. A Vicsegda-folyó mentén észak-déli irányban hosszan elnyúlik, Ezsva nevű északi városrésze a központtól kb.12 km-re fekszik. Legnagyobb tengerszint feletti magassága 172 m, legalacsonyabb pontja 75 m. Területének jelentős része erdő, és a Vicsegdától keletre nagy kiterjedésű erdőségek húzódnak.

Az éghajlat kontinentális. Hosszú és meglehetősen kemény a tél, rövid, de viszonylag meleg a nyár. A januári középhőmérséklet -15 °C, a júliusi 17 °C, a csapadék évi közepes mennyisége 650 mm.

Történeti áttekintés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziktivkar mellett az 59. században lakott kisebb település nyomait tárták fel, a helyet ma Krasznaja gorka-nak (Vörös domb) nevezik. A település első írásos említése Uszty-Sziszolszk néven 1586-ból való. 1780-ban városi rangra emelkedett, 1802-ben a Vologdai kormányzóság egyik közigazgatási egységének (ujezd) székhelye lett. Beépítésének tervét a szentpétervári építési bizottság dolgozta ki 1783-ban, ennek értelmében több környékbeli települést a városhoz csatoltak.

Fejlődését elősegítette az európai országrész vidékeiről (például Vologda, Usztyug) az Urálon túlra vezető régi kereskedelmi útvonal megszűnése. A 17. század végén a fő kereskedelmi útvonal jóval délebbre helyeződött át, ezért az itteni hagyományos kereskedelmi központok elvesztették jelentőségüket, de a Sziszolán és a Vicsegdán megélénkülő forgalom Uszty-Sziszolszknak kedvezett. A város a 19. századra helyi jelentőségű kereskedelmi központtá vált. 1833-ban területén 487 portát és 2390 lakost számoltak össze, a lakosság legnagyobb része zürjén nemzetiségű volt (az oroszok és a leírások többnyire zürjénnek nevezték a komikat).

Jóval a várossá nyilvánítás előtt, 1740-ben szentelték fel a település első, kisebb kőtemplomát, melyre a századfordulón második szintet építettek. Mellette emelték 17531768 között a Szentháromság-templomot, majd később a harangtornyot. Ezt a Sziszola partján álló épületegyüttest Szentháromság-székesegyháznak nevezték; az 1930-as évek elején lebontották, akárcsak az 18561882 között épült a Sztyefan- (István-) székesegyházat. A város első, egyházi iskoláját 1822-ben alapították. A 20. század elején Uszty-Sziszolszk még egyszerű vidéki kisváros, 6500 főnyi lakossága csaknem teljes egészében komi nemzetiségű volt.

1921-ben a szovjet kormány létrehozta a Komi Autonóm Területet. Központja Uszty-Sziszolszk lett, melynek nevét 1930-ban, – várossá nyilvánításának 150. évfordulóján –, Sziktivkarra változtatták. Az autonóm terület 1936-ban Komi Autonóm Szovjet Szocialista Köztár¬saság lett, ezután kezdődött el a város regionális központtá alakítása, nagy középületeinek kiépítése. A lakosság létszáma gyorsan nőtt (1939-ben – 24 000 fő, 1959-ben – 69 000 fő, 1970-ben – 125 000 fő). 1963-ban a Vicsegda komi nevéről elnevezett Ezsva (sárga folyó) településen nagy faipari kombinát építését kezdték meg, öt évvel később a település a gyárral együtt közigazgatásilag Sziktivkar része, egyik kerülete lett.

A 21. század elején[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziktivkar a Komi Köztársaság fővárosa, itt találhatók a köztársasági szintű törvényhozó- és végrehajtó hatalom legfontosabb intézményei. A városnak több kerülete van, de csak az Ezsva kerület rendelkezik saját önkormányzattal. Közigazgatásilag a városhoz tartozik sok kisebb környező település is; közülük néhány már lakóteleppé vált és összenőtt a várossal, mégis megőrizte az egykori falu nevét.

A városközpont jellemzője az íves-sugaras utcaszerkezet. Főtere a Sztyefan tér, itt zajlanak a hivatalos ünnepségek, felvonulások, itt áll többek között a köztársasági elnöki hivatal és a Komi Köztársaság Államtanácsának épülete is. Az utcanevek a szovjet korszak óta alig változtak. A főútvonal a pályaudvartól a központba vezető Kommunyisztyicseszkaja (Kommunista-) utca, itt van a legtöbb üzlet és étterem. A Lenin- és a Szvoboda- (Szabadság-) utcák kereszteződésében kialakított téren áll a 20. század végén épített Permi Szent Sztyefan- (Szent István-) székesegyház.

A tűzoltóság fölött magasodó régi tűztorony a város építészeti jelképe. Az egykori papi szeminárium épülete 1890-ből való, benne a képtár kapott helyett. A sztálini szocreál stílusban épült többek között a pedagógiai főiskola (1938), az akadémia helyi részlege (1941), a mezőgazdasági minisztérium (1948) és a központi könyvtár (1958) épülete is. A 20–21. század fordulóján az új idők jeleként több modern hatású épület is készült. A régi falusias, faházas utcákból a központban szinte semmi nem maradt. Ezt a hangulatot a megtévesztő nevű Párizs városrész őrzi; az 1812-es napóleoni háború foglyainak idetelepített csoportjáról kapta nevét.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziktivkarnak kb. negyven nagy iparvállalata van, közülük az egyik legjelentősebb a villamosenergia szolgáltató Komienergo. Az ipar hagyományos és fejlődő ágazata a fafeldolgozás, a cellulóz- és papíripar, a faiparhoz kapcsolódó gépek gyártása, a vegyipar, valamint a folyami hajók építése és javítása. A városi lakosság ellátását segítik az élelmiszeripar nagyobb vállalatai, mint a kenyérgyárak, a sörgyár vagy a nagyüzemi baromfikeltető telep.

  • Sziktivkarban található Európa egyik legnagyobb fafeldolgozó, cellulóz- és papíripari kombinátja, ahol irodai, nyomdai felhasználásra szánt papírok mellett hullámkartont, többféle csomagolóanyagot állítanak elő. Az alapanyagot a komiföldi erdőkben folytatott fakitermelés biztosítja. A korábbi állami nagyvállalatot a Szovjetunió felbomlása után privatizálták, részvényeinek többségét később külföldi befektetők vásárolták meg, a termelést korszerűsítették.[3]
  • A furnérgyár fő profilja a bútoriparban és a lakásépítésben is használatos forgácslapok, rétegelt lemezek és márkás laminált padlólapok gyártása.
  • Sziktivkarban működik a köztársaság vezető textilipari vállalata, a Komitex.

Közlekedés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A köztársaság területét délnyugat-északkeleti irányban átszelő, Vorkuta szénbányáihoz vezető vasúti fővonalról kb. 100 km-es mellék¬vonal ágazik le Sziktivkarba. Ez az egyetlen vonal biztosítja a vasúti összeköttetést az európai országrész központi vidékeivel.

Hasonló jelentőségű a dél felől, Kirov városától erre vezető főközlekedési út, mely Sziktivkar környékén ágazik el, északra Uhta felé, a Vicsegda völgyében pedig a köztársaság keleti vidékei felé teremt kapcsolatot.

A város repülőtere régi és elavult, további hátránya, hogy a városközponthoz túlságosan közel fekszik. Helyette 1982-ben a központtól 30 km-re, Szokolovkánál új repülőteret kezdtek építeni, de az 1990-es válságos években az építkezéssel leálltak. Központi forrásból 2007-ben és 2008-ban is jelentős összegeket fordítottak az új repülőtér befejezésére.[4]

Kultúra, oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sziktivkar a köztársaság kulturális és felsőoktatási központja. 1949-ban itt hozták létre a Tudományos Akadémia komi részlegét, mely a helyi tudományos élet legfontosabb intézménye lett.

  • A felsőfokú oktatási intézmények közül legjelentősebb az 1972-ben alapított Sziktivkari Állami Egyetem. 15 tanszéke és 7500 hallgatója van. Számos létesítménye közül kiemelhető a köztársaság kultúrtörténetének emlékeit bemutató múzeum.
  • Komiföld első felsőfokú oktatási intézménye, a tanárképző főiskola 1932-ben létesült. Napjainkban nyolc tanszékkel működik, az egyiken komi nyelv- és irodalom tanárokat is képeznek az általános iskolák számára.
  • A Szentpétervári Erdészeti Akadémia kihelyezett tagozata a város erdészeti főiskolája.
  • A Komi Köztársaság Nemzeti Múzeuma több részlegből áll. A régészeti és néprajzi múzeumot a 20. század elején hozták létre, ebből alakult ki 1994-ben átszervezéssel, összevonásokkal a nemzeti múzeum. Történeti részlege a kezdetektől a közelmúltig követi végig Komiföld történetét. Néprajzi gyűjteménye egy kereskedő 1899-ben épült házában kapott helyet, a kiállítás a komi nép etnikai csoportjainak kultúráját mutatja be. A természettudományi részleg a régió ásványaival, növény- és állatvilágával ismerteti meg a látogatót. Szervezetileg a múzeumhoz tartozik I. A. Kuratov, a komi irodalom megteremtőjének emlékmúzeuma is.
  • A Nemzeti Galéria Komiföld leggazdagabb szépművészeti múzeuma. 1943-ban alapították, a 20. század végén a város egyik legrégibb épületébe (1888–1890), az egykori papnevelde helyére költözött.
  • A város zenés színháza 1958-ban tartotta első előadását, 1992-ben Komi Állami Opera- és Balettszínházzá lépett elő.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sziktivkar témájú médiaállományokat.