Szentgyörgyi Imre
| Szentgyörgyi Imre | |
| Született | 1827. február 11. Bécs |
| Elhunyt | 1901. március 17. Budapest |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | Csíky Mária |
| Gyermekei | Szentgyörgyi Miklós, Szentgyörgyi Imre |
| Szülei | Szentgyörgyi Imre, Kirchlehner Borbála |
| Foglalkozása | jogász, bíró, honvédtiszt |
| Tisztsége | igazságügyi államtitkár (1885-1886) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Nagyrápolti Szentgyörgyi Imre (Bécs, 1827. február 11. – Budapest, 1901. március 17.) magyar jogász, bíró, kúriai tanácselnök, honvédtiszt, politikus, országgyűlési képviselő, 1885 és 1886 között igazságügyi államtitkár. Unokája Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvos, biokémikus.
Élete[szerkesztés]
Szentgyörgyi Imre 1827-ben született Bécsben, ahol édesapja, id. Szentgyörgyi Imre az erdélyi udvari kancellária előadója, udvari tanácsosa volt. 1844 és 1846 között Kolozsvárott tanult jogot, majd Nagyszebenben kincstári gyakornok, később a bécsi erdélyi udvari kancelláriánál fogalmazó gyakornok volt. 1848 májusában a Klauzál Gábor vezette magyar kereskedelmi minisztériumban lett segédfogalmazó, majd a honvédsereghez csatlakozva, a cs. kir. 6. Württemberg huszárezred tagjaként, őrmestereként részt vett a szabadságharcban. 1849 augusztusában hadnaggyá és ezredének segédtisztjévé nevezték ki, a fegyvert a komáromi várőrséggel tette le.[1]
A szabadságharc után ügyvédként dolgozott, majd 1854-ben Sopronban, 1858-ban Zalaegerszegen lett törvényszéki hivatalnok, majd 1861-ben Mikó Imre hívására a Kolozsvárott működő erdélyi főkormányszék jogi előadója lett. Itt Mikó és Kemény Ferenc közeli munkatársaként nagy szerepet játszott Erdély visszacsatolásának jogi előkészítésében. Dósa Elekkel és Ocsvay Ferenccel együtt ő szerkesztette az 1865-ös erdélyi országgyűlés ismert feliratát. 1867-ben a marosvásárhelyi ítélőtábla, majd 1869-ben a Kúria bírája lett Budapesten.[2][3]
1885 augusztusában az Igazságügyi Minisztérium államtitkárává nevezték ki Pauler Tivadar miniszter mellé, majd tisztségét rövid ideig Pauler halála után, Fabiny Teofil mellett is megtartotta.[4] Államtitkársága alatt a törökkanizsai választókerületet képviselve országgyűlési képviselő is volt.[5] Az államtitkári posztról 1886 májusában saját kérelmére felmentették, és egyidejűleg kúriai tanácselnökké nevezték ki.[6] Innen vonult nyugalomba 1896-ban.[3]
Felesége 1864-től neje 1867-es haláláig homoród-oklándi Csiky Mária volt, két fiuk született: Miklós és Imre. Unokája Szent-Györgyi Albert Nobel-díjas orvos, biokémikus volt.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ nagyrápolti SZENTGYÖRGYI IMRE | Bona Gábor: Az 1848/49-es szabadságharc tisztikara | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
- ↑ Vasárnapi Ujság – 1885 | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
- ↑ a b Vasárnapi Ujság – 1901 | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
- ↑ Budapesti Közlöny, 1885. augusztus (19. évfolyam, 174-197. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
- ↑ 1884–1887. évi országgyűlés Halász Sándor, szerk.: Országgyülési almanach 1886. Képviselőház Budapest, 1886. | Könyvtár | Hungaricana. library.hungaricana.hu. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
- ↑ Budapesti Közlöny, 1886. május (20. évfolyam, 99-124. szám) | Arcanum Digitális Tudománytár. adt.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
- ↑ Imre Szent-Györgyi (1827-1901) | WikiTree FREE Family Tree. www.wikitree.com. (Hozzáférés: 2022. december 23.)
Források[szerkesztés]
- Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában
