Szalicilaldehid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap aktuális változatát látod, az utolsó szerkesztést Csigabi (vitalap | szerkesztései) végezte 2020. július 4., 10:51-kor. Ezen a webcímen mindig ezt a változatot fogod látni.
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
szalicilaldehid

szerkezeti képlet

pálcikamodell
IUPAC-név 2-hidroxibenzaldehid[1]
Más nevek szalicilaldehid
o-hidroxibenzaldehid
Kémiai azonosítók
CAS-szám 90-02-8
ChemSpider 13863618
ChEBI 16008
SMILES
O=Cc1ccccc1O
InChI
1/C7H6O2/c8-5-6-3-1-2-4-7(6)9/h1-5,9H
InChIKey SMQUZDBALVYZAC-UHFFFAOYSA-N
UNII 17K64GZH20
ChEMBL 108925
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C7H6O2
Moláris tömeg 122,12 g/mol
Sűrűség 1,146 g/cm3
Olvadáspont −7 °C
Forráspont 196–197 °C
Oldhatóság (vízben) kevéssé[2]
Oldhatóság alkoholban és éterben korlátlanul[2]
Mágneses szuszceptibilitás −64,4·10−6 cm3/mol
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A szalicilaldehid (2-hidroxibenzaldehid) szerves vegyület, képlete C6H4CHO-2-OH.[4] A 3- és 4-hidroxibenzaldehiddel együtt a három hidroxibenzaldehid izomer egyike. Színtelen, nagyobb koncentrációban keserűmandula illatú, olajszerű folyadék. Számos kelátképző előállításának fontos kiindulási anyaga.

Előállítása[szerkesztés]

Reimer–Tiemann-reakcióval állítják elő fenolból és kloroformból, nátrium- vagy kálium-hidroxid jelenlétében történő hevítéssel:[5]

A szalicilaldehid előállítása Reimer–Tiemann-reakcióval

Másik előállítási útja a fenol vagy származékainak formaldehiddel végzett kondenzációja, majd a keletkező hidroxibenzil-alkohol aldehiddé történő oxidációja.

Általánosan szalicilaldehideket a megfelelő fenolból Duff-reakcióval lehet előállítani, vagy paraformaldehiddel történő kezeléssel magnézium-klorid és bázis jelenlétében.[6]

Előfordulása[szerkesztés]

A hajdina illatanyagának egyik jellegzetes összetevője.[7]

Az illatszeriparban használt kasztoreum – az ivarérett kanadai (Castor canadensis) és az eurázsiai hód (Castor fiber) szagmirigyéből nyert váladék – egyik összetevője. A fentieken kívül több – a levélbogárformák (Chrysomelinae) alcsaládba tartozó – levélbogárféle lárvájának váladékában is megtalálható.[8] Az egyik, szalicilaldehidet termelő levélbogárféle a nagy nyárlevelész (Chrysomela populi).

Reakciói és felhasználása[szerkesztés]

Szalicilaldehidből állítják elő:

1. Pirokatechin, 2. benzofurán, 3. szalicilaldehidimin (R = alkil- vagy arilcsoport), 4. 3-karbetoxikumarin

1. Hidrogén-peroxiddal oxidálva pirokatechinné (1,2-dihidroxibenzol) alakul (Dakin-oxidáció).[9]

2. Klórecetsavas éterképzés, majd azt követő gyűrűzárás révén heterociklusos vegyület, benzofurán (kumaron) képződik.[10]

3. Aminokkal kondenzálva kelátképző ligandumok képződnek. Etilén-diaminnal szalén keletkezik, hidroxil-aminokkal szalicilaldoximot ad.

4. Dietil-malonáttal aldolkondenzációs reakcióban 3-karbetoxikumarin (a kumarin egyik származéka) jön létre.[11]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Front Matter, Nomenclature of Organic Chemistry : IUPAC Recommendations and Preferred Names 2013 (Blue Book). Cambridge: The Royal Society of Chemistry, 652. o.. DOI: 10.1039/9781849733069-FP001 (2014. május 2.). ISBN 978-0-85404-182-4 
  2. a b Römpp vegyészeti lexikon: Negyedik kötet Q–Zs. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 311. o. (1984). ISBN 963 10 4749 0 
  3. a b c Sigma-Aldrich Salicylaldehyde MSDS, hozzáférés dátuma: 2018-05-24
  4. Merck Index, 11th Edition, 8295
  5. Ullmann Vegyipari Enciklopédia
  6. (2005) „Ortho-Formylation of Phenols; Preparation of 3-Bromosalicylaldehyde”. Org. Synth. 82, 64. o.  
  7. (2008) „Salicylaldehyde is a characteristic aroma component of buckwheat groats”. Food Chemistry 109 (2), 293–298. o. DOI:10.1016/j.foodchem.2007.12.032. PMID 26003350.  
  8. Pauls, G., Becker, T., et al. (2016). Two Defensive Lines in Juvenile Leaf Beetles; Esters of 3-nitropropionic Acid in the Hemolymph and Aposematic Warning. Journal of Chemical Ecology 42 (3) 240-248.
  9. Dakin, H. D. (1923). „Catechol”. Org. Synth. 3, 28. o.  ; Coll. Vol. 1: 149
  10. Burgstahler, A. W.; Worden, L. R. (1966). „Coumarone”. Org. Synth. 46, 28. o.  ; Coll. Vol. 5: 251
  11. Horning, E. C.; Horning, M. G.; Dimmig, D. A. (1948). „3-Carbethoxycoumarin”. Org. Synth. 28, 24. o.  ; Coll. Vol. 3: 165

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Salicylaldehyde című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.