Nagy nyárlevelész

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Nagy nyárlevelész
Nagy nyárlevelész erdeifenyő (Pinus sylvestris) levelén – tűlevelűeket egyébként nem fogyaszt
Nagy nyárlevelész erdeifenyő (Pinus sylvestris)
levelén – tűlevelűeket egyébként nem fogyaszt
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Rend: Bogarak (Coleoptera)
Alrend: Mindenevő bogarak (Polyphaga)
Alrendág: Cucujiformia
Öregcsalád: Levélbogárszerűek (Chrysomeloidea)
Család: Levélbogárfélék (Chrysomelidae)
Nem: Chrysomela
Faj: C. populi
Tudományos név
Chrysomela populi
Linnaeus, 1758
Szinonimák
  • Melasoma populi (Linnaeus, 1758)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Nagy nyárlevelész témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Nagy nyárlevelész témájú kategóriát.

A nagy nyárlevelész (Chrysomela populi) a rovarok (Insecta) osztályának a bogarak (Coleoptera) rendjéhez, ezen belül a mindenevő bogarak (Polyphaga) alrendjéhez és a levélbogárfélék (Chrysomelidae) családjához tartozó faj.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy nyárlevelész elterjedési területe Európa, de Ázsia mérsékelt övi részein is előfordul a szubtrópusi területekig. Egyes években tömegesen lép fel.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy nyárlevelész jó 1 centiméter hosszú. Szárnyfedői vörösesek, teste fémes feketészöld. A tojásdad, boltozatos testalkat a levélbogárfélék tipikus jellemzője. A Melasoma nemből 6 faj él Közép-Európában, melyek egymástól jól megkülönböztethetők. A nagy nyárlevelész szárnyfedőinek varratszögletében kis fekete folt van.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagy nyárlevelész lomberdők, főleg a fűz- és nyárfélék lakója.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. [Budapest]: Officina Nova. 1993