Ugrás a tartalomhoz

Szakváry Emil

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen BinBot (vitalap | szerkesztései) 2019. október 5., 15:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. ((Sor)szám és pontja utáni szóköz pótlása kézi ellenőrzéssel)
Szakváry Emil
A Szálasi-kormány (Szakváry Emil az álló sorban jobbról a második)
A Szálasi-kormány (Szakváry Emil az álló sorban jobbról a második)
SzületettLöffler Emil
1896. november 4.
Pécs
Elhunyt1978 (81-82 évesen)[1]
Bregenz[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
TisztségeMagyarország iparügyi minisztere (1944. október 16. – 1945. március 28.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Szakváry Emil témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Vitéz Szakváry Emil (teljes nevén: Szakváry Emil Károly Mária, született: Löffler Emil, Pécs, 1896. november 4.[2]1969 után;[3] pontos helye és ideje ismeretlen), magyar királyi főelőadó, gépészmérnök, katonatiszt, a Szálasi-kormány iparügyi minisztere.

Élete

Apja, vitéz Szakváry Emil (18651937), honvéd tárbornok, anyja, doliánszki Dulánszky Terézia (18691928) volt. Apai nagyszülei Löffler Vince, dárdai királyi aljárásbíró, és Szakváry Karolina (†1881) voltak. Anyai nagyszülei Dulánszky Adolf, a pécsi püspökség uradalmi igazgatója volt, és lindenthali Mayer Hermina (18391908) úrnő voltak.[4]

1925-ben avatták vitézzé.[5] 1926. április 12-én Budapesten, a Terézvárosban házasságot kötött Hauser Vilmával, Hauser Károly és Dzikowsky Olga lányával.[6] 1935-től a miniszterelnökségen szolgált, 1937 és 1939 között osztályvezetőként dolgozott az Iparügyi Minisztériumban. 1940-től főosztályvezető. Pártonkívüliként lett az 1944. október 16-án hivatalba lépő Szálasi Ferenc kormányának tagja. Politikai szerepvállalása miatt a második világháborút követő felelősségre vonást ő sem kerülhette el. Azon kevés kormánytag közé tartozott, akik elkerülték a kivégzést. Szakváryt a népbíróság életfogytig tartó kényszermunkára ítélte. Az 1956-os forradalom idején szabadították ki börtönéből, majd Franciaországba emigrált. Halála helye és időpontja ismeretlen.

Jegyzetek

Források

  • Szakály Sándor: Nem minden emigráns hungarista, In: Rubicon-Történelmi Magazin, XIX. évfolyam, 182-183. szám
  • Paksa Rudolf: Elitcsere a nyilaskereszt jegyében. A szélsőjobboldali koalíciós kormány 1944-1945-ben, In: Rubicon-Történelmi Magazin, XVIII. évfolyam, 174-175. szám
  • Kovács Tamás: A nyilas emigráció, 1945-1998, In: Rubicon-Történelmi Magazin, XIX. évfolyam, 181. szám

További információk

  • Bölöny József: Magyarország kormányai. Az 1987-1992 közötti időszakot feldolg. és sajtó alá rend. Hubai László. 4. bőv., jav. kiad. Bp., Akadémiai Kiadó, 1992.
  • Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1-5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-.
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.
  • Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub