Sirató gerle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Sirató gerle
Mourning Dove Image 002.jpg

Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Galambalakúak (Columbiformes)
Család: Galambfélék (Columbidae)
Alcsalád: Galambformák (Columbinae)
Nemzetség: Zenaidini
Nem: Zenaida
Faj: Z. macroura
Tudományos név
Zenaida macroura
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák

Gyászos gerle

Elterjedés
Télen (kék), Nyáron (világos zöld),Egész évben (sötét zöld)Télen (kék), Nyáron (világos zöld),
Egész évben (sötét zöld)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Sirató gerle témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sirató gerle témájú médiaállományokat.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Sirató gerle témájú kategóriát.

A sirató gerle vagy gyászos gerle (Zenaida macroura) a madarak osztályának galambalakúak (Columbiformes) rendjébe és a galambfélék (Columbidae) családjába tartozó faj.

A Brit Virgin-szigetek hivatalos madara.[1]

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Amerikai Egyesült Államok északi részétől Panamán keresztül a Karib-tenger szigetein és a Bahama-szigeteken honos. Az északi területekről délre vonul. Kedveli a nyílt élőhelyeket, mint a városi területeket, tanyát, prérit, legelőt és ritka fás területet, kerüli a mocsarakat és a sűrű erdőket.

Alfajai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testhossza 32 centiméter. Arcrészén két fekete csík van, sötét szemeit világoskék szemgyűrű szegélyezi. Szárnyain sötét szárnyfoltok találhatók, külső farktollak fehérek.

A kifejlett
és egy fiatal példány

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csapatosan a talajon keresgéli táplálékát. Tápláléka szinte teljesen magvakból áll, ritkán esznek csigákat és rovarokat. Emésztés közben pihen, néha csipked homok kavicsot, vagy homokot, ami segíti az emésztést. Az általa kedvelt magvak közzé tartoznak az alábbiak: dió, kukorica, szezámmag, búza. Az elsődleges rá veszéjes ragadozók a nappali ragadozó madarak. A fészkére veszélyesek a varjúfélék, a macska és a siklófélék.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fészeknek való helyt, ami általában tűlevelő vagy lombhullató fa, a tojó választja ki. A fészket a tojó készíti, a hím peddig hordja a fészekhez való anyagot, ami tűlevelű fa levele és fűszál. Néha igénybe veszi az elhagyatott fészkeket. Fészekalja szinte mindig 2 kis fehér tojásból áll, melyen mindkét szülő kotlik. A költési idő 2 hét. A fiókákat a szülők az első 3–4 nap galambtejjel etetik, majd utána a növényi tejeket fokozatosan növelik magvakra. A kireplülés 11–15 napon belül történik. A melegebb területeken egy szezonban akár 6 fészekaljt is felnevelnek. A párok általában újra ugyan azon a területen köletenek a következő szaporodási időzakban, néha együtt is maradnak egész télen. Ugyanakkor a magányos egyedek találnak maguknak új párt ha szükséges.

Párzás közben
a fészek
és a fiókák

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]