Sipőcz Jenő

Sipőcz Jenő
Sipőcz Jenő
Született	1878. szeptember 19. Budapest
Elhunyt	1937. január 1. (58 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Szülei	Sipőcz László
Foglalkozása	jogász polgármester
Tisztsége	Budapest főpolgármestere
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Sipőcz Jenő témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sipőcz Jenő (Budapest, 1878. szeptember 19. – Budapest, 1937. január 1.) ügyvéd, Budapest polgármestere, majd főpolgármestere.

Élete

Budapesten született öt évvel a városegyesítés után. Édesapja Sipőcz László, országszerte ismert jogász, a város árvaszéki elnöke, édesanyja Vimmer Ilona. Az Őz utcai elemi iskola után a Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait, majd jogi és államtudományi doktorátust, s ügyvédi oklevelet szerzett, és önálló irodát nyitott. Apja ismertségének köszönhetően irodája felvirágzott, Horthy Miklós is ügyfelei közé tartozott. A családban először apja pályázott a polgármesteri székre, ám 1906-ban alulmaradt Bárczy Istvánnal szemben.

Sipőcz Jenő feladta ügyvédi praxisát, s a főváros szolgálatába szegődött. 1915-ben választották meg tiszti ügyésznek. 1919-ben a Tanácsköztársaság bukását követően ideiglenes kormánybiztosként irányította a várost, majd 1920. szeptember 1-jétől a közgyűlés nagy többséggel polgármesterré választotta.

„Jöttem a romokat eltakarítani és építeni” – ezekkel a szavakkal kezdte meg polgármesteri tevékenységét. Noha Sipőcz és az őt támogató politikai mozgalom keresztény–konzervatív beállítottságú volt, a polgármesteri székben Sipőcz mégis reformszellemben irányította a várost. Nem volt pedig könnyű helyzetben, hiszen a trianoni béke után a területének kétharmadát elvesztő ország Budapestje hirtelen vízfejként éktelenkedett az ország szívében. Szintén Sipőcznek kellett megküzdeni a nagy gazdasági világválság következményeivel.

Sipőcz városvezetői időszakára esett a virilizmus megszüntetése a budapesti önkormányzati választáson, 1920-tól kezdve a legtöbb adót fizetők nem rendelkeztek külön helyekkel a törvényhatósági bizottságban. Szintén jelentős reformnak számított, hogy választójogot kaptak a nők: míg az 1910-es években kevesebb mint 50 ezer választásra jogosult polgára volt a városnak, a 20-as évekre már 300 ezren járulhattak helyhatósági választáskor az urnákhoz.

Sipőcz Jenő sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34-1-25. Szentgyörgyi István alkotása.

Sipőcz folytatta a Bárczy István által megkezdett községesítési politikát, azaz a közműüzemek városi tulajdonba vételét, felvásárlását. Ennek keretében egységes városi közlekedési vállalatot hoztak létre BSZKRT néven (1922. december 27.), felvásárlással saját fővárosi bankot alapítottak, a Budapest Székesfővárosi Községi Takarékpénztár Rt.-t. Szociális lakásépítési programot indítottak, fejlesztették az iskolai és egészségügyi hálózatot. Az 1930-as években gyógyfürdők és szállodák építésével fejlesztették az idegenforgalmat – a „Budapest a gyógyfürdők városa” szlogen is ebből az időből származik. A városi tulajdonban üzemelő közművállalatok gazdálkodásával kapcsolatban állandó támadások kereszttüzében állt a városvezetés: a korabeli lapok tele voltak visszaélésekről, panamákról szóló hírekkel. Ennek ellenére Sipőczöt még kétszer újraválasztották – egyik alkalommal Bárczy volt az ellenfele, akivel szemben korábban apja nem tudott győzni.

Sipőcz 1934. november 24-éig töltötte be a polgármesteri tisztséget, majd ezt követően a város főpolgármesterévé nevezték ki. Több mint két évig lavírozott ügyesen a kormány és az ellenzék között, mint főpolgármester, ám 1936-ban ágynak esett, s 1937. január 1-jén szívbénulás következtében elhunyt. Több mint 16 éven át volt irányítója a városnak. Felesége Szántó Ilona volt.

Források

• Magyar Életrajzi Lexikon
• Gyáni Gábor: Az urbanizáció társadalomtörténete – Tanulmányok, KOMP–PRESS, 2012. ISBN 9789731960456