STS–41–D

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–41–D
Sts-41-d-patch.png
STS-41-D crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Walker, Resnik
Első sor (B–J): Mullane, Hawley, Hartsfield, Coats
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Discovery
A repülés paraméterei
Start 1984. augusztus 30.
12:41:50 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 97
Leszállás
ideje 1984. szeptember 5.
13:37:54 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 6 nap 00 óra 56 perc 04 mp
Megtett távolság 4 007 000 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–41–C
STS–41–G

Az STS–41–D az amerikai űrrepülőgép-program 12., a Discovery űrrepülőgép első repülése volt.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hatnapos repülés célja a szállított műholdak telepítésének végrehajtása. Operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984. augusztus 30-án a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 90,6 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 300 kilométer, az apogeuma 307 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 119 511 kilogramm, műveleti tömege a pályán 18 681 kilogramm, leszálló tömeg 91 552 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál21 552 kilogramm

A küldetés, a rakétamotor hibája miatt több mint két hónapot késett, az indítást 1984. június 26-án T -6 másodperccel meg kellett szakítani, mert tűz ütött ki, amit 10 perc alatt sikerült eloltani. A felmerült problémák okozta csúszás miatt törölték a STS–41–E és az STS–41–F programokat. Szolgálat közben a szennyvízfeldolgozás, tárolás zavart okozott (a manipulátor segítségével a világűrbe kellett távolítani).

Az űrhajósokat minden esetben zeneszóval ébresztették. A zenés ébresztőt első alkalommal az Apollo–15 küldetésén alkalmazták. A zeneszámokat az űrhajósok és családtagjaik választják.

Műholdak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A három kereskedelmi kommunikációs műholdak a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter távolságba kiemelve állította pályairányba. Mindhárom műholdat eredményesen állítottak pozícióba, az űrrepülőgép eltávolodása után (13-15 kilométer) saját hajtóművük segítségével eredményesen álltak szolgálatba.

SBS–4[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyártotta a Hughes Space and Communications Co. Üzemeltető társaság Bussines Satellite System (SBS) (USA).

Az űreszköz megnevezése: SB–4 (SBS–D) [Satellite Business System], kódjele: SSC 15235. Geostacionárius pályára állított kommunikációs műhold. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év. Súlya 1117 kilogramm. Pályaeleme 103, majd 94 fokos hajlásszögű. Spin-stabilizált (mechanikus) műhold, típusa HS-376. Alakja hengeres, átmérője 2,16 méter, hossza 2,74 méter, kinyitott antennákkal 6,58 méter. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorrok, 2 NiCd akkumulátorok biztosítják. Számítógépes adatátviteli sebessége 480 Mbit. Aktív szolgálati idejét 1993. február 2-án befejezte.

Előző műhold SB –3 (1982-110B), a következő műhold az SBS–5 (1988-081B).

Syncom 4 F–2[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Haditengerészeté (US Navy) (a Leasat F–1-et indítása előtt törölték) első bérelt, nagyméretű, katonai kommunikációs műholdja. További négyet rendeltek, ezek közül a Leasat F–1-et az STS–51–A, a Leasat F–3-at az STS–51–D, a Leasat F–4-et az STS–51–I segítségével állították pályára. A Leasat F–4 kiesése miatt a Leasat F–5-öt az STS–32 emelte és állította pályaindítási magasságba, irányba. Négy egysége összefüggően biztosította a globális kommunikációt. A megrendeléshez tartozott a földi állomások kiépítésének biztosítása. Egy példány tartalékként szerepelt. Geostacionárius pályára állítva kifejezetten a űrrepülőgépek kommunikációjának (Föld-űrrepülőgép/űrrepülőgép-Föld) elősegítésére.

Típusa Syncom IV–2 vagy Leasat–2, kódjele: SSC 15236. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év. 1996. október 1-jén befejezte aktív szolgálatát. Súlya 6850 kilogramm.

Telstar 303[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gyártotta a Hughes Space and Communications Co. Üzemeltette az American Telephone and Telegraph Co.

Telstar 303 vagy Telstar 3–C kódjele: SSC 15237. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év ( 1999. február 4-én befejezte aktív szolgálatát). Súlya 1225 kilogramm. Televíziós kommunikációs műhold, pályaeleme geostacionárius. 24 televíziós csatorna és 21 600 egyidejű telefonhívás átjátszására gyártották. Pályaeleme 86 fokos hajlásszögű. Spin-stabilizált (mechanikus) műhold, típusa HS-376. Alakja hengeres, átmérője 2,16 méter, hossza 2,74 méter. Az űreszköz felületét napelemek borítják, éjszakai (földárnyék) energiaellátását (kémiai) akkumulátorrok, 2 NiCd akkumulátorok biztosítják.

Előző műhold Telstar 301 (1983-077A), a következő műhold az Telstar 304 (1985-048D).

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az OAST–1 napenergia kísérleti tömb. Kinyitott állapotban 4 méter széles, 31 méter hosszúm összehajtva 1,8 méter magas. Az elemen különböző típusú kísérleti napelemek voltak felhelyezve. A vizsgálat tárgya volt, hogy melyik napelem fajta adja le a küldetés alatt a legtöbb energiát. Több alkalommal kinyitották/összezárták (mechanikai kísérlet). A kísérlet sikeres volt, bizonyították, hogy a könnyű napelemszárny jó szolgálatot fog tenni a jövőbeli Nemzetközi Űrállomás (ISS) energiaellátásában.
  2. McDonnell Douglas szponzorálta a kereskedelmi kísérleteket. Az Elektroforézis (CFES) vizsgálat az STS–4 programjában volt első alkalommal. Kibővített műszerpark és kutatási, kísérleti program jellemezte (biológiai anyagok, kristálynövekedés, célja a gyártás előkészítése).
  3. Az űrhajósok szakmai tevékenységét filmre vették (IMAX kamera), amiből 1985-ben dokumentumfilm The Dream Alive készült.
  4. Sugárvédelmi Ellenőrző Experiment (RME) – kozmikus sugárzás mérése,
  5. Kereskedelmi megbízások teljesítése (SSIP) kísérletek.

Hatodik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1984. szeptember 5-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 6 napot, 00 órát, 56 percet és 04 másodpercet (168 óra) töltött a világűrben. 4 007 000 kilométert (2 490 000 mérföldet) repült, 97 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején szeptember 10-én visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–41–D jelű küldetéssel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Henry Warren Hartsfield (2), parancsnok
  • Michael Coats (1), pilóta
  • Judith Resnik (1), küldetésfelelős
  • Steven Hawley (1), küldetésfelelős
  • Richard Mullane (1), küldetésfelelős
  • Charles Walker (1), rakományfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–41–D témájú médiaállományokat.
  • STS–41–D. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)
  • STS–41–D. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)
  • STS–41–D. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)
  • STS–41–D. ksc.nasa.gov. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)
  • STS–41–D. nss.org. (Hozzáférés: 2013. szeptember 11.)