STS–32

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
STS–32
STS-32 patch.png
STS-32 crew.jpg
Hátsó sor (B–J): Ivins, Low, Dunbar
Első sor (B–J): Brandenstein, Wetherbee
Repülésadatok
Űrügynökség NASA
Űrrepülőgép Columbia
A repülés paraméterei
Start 1990. január 9. 12:35:00 UTC
Starthely Cape Canaveral
LC39-A
Keringések száma 172
Leszállás
ideje 1990. január 20. 09:35:36 UTC
helye Edwards légitámaszpont
Időtartam 10 nap 21 óra 00 perc 36 mp
Megtett távolság 7 258 096 km
Előző repülés
Következő repülés
STS–33
STS–36

Az STS–32 jelű küldetés az amerikai űrrepülőgép-program 33., a Columbia űrrepülőgép 9. repülése.

Küldetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tíznapos repülés célja operatív (gyakorlatias, hatékony) űrszolgálat teljesítése.

Jellemzői[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor kart 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, külső munkák [kutatás, szerelések], hővédőpajzs külső ellenőrzése) a műszaki szolgálat teljesítéséhez. Új, űrrepülőhgépes űrtartózkodási rekordot állítottak fel.

Első nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990. január 9-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták, Solid Rocket Booster(SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a LC39–A (LC – Launch Complex) jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája 91,1 perces, 28,5 fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 296 kilométer, az apogeuma 361 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor 116 117 kilogramm, leszálló tömeg 103 571 kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál 12 014 kilogramm

Hasznos teher[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az út negyedik napján sikerült a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével befogni, majd a repülés végén a Földre visszahozni a 11 tonna tömegű Long Duration Exposure Facility (LDEF) tudományos platformot, amely a Challenger űrrepülőgép 1984-es STS–41–C küldetése óta keringett orbitális pályán. A Challenger-katasztrófa miatt elhalasztott küldetés nem tudta visszaszállítani. American Flight Echocardiograph (AFE) – echokardiográfia. Kétdimenziós, keresztmetszeti kép készítése szív vagy más lágy szövetekről.
  2. Characterization of Neurospora Circadian Rhythms (CNCR) – mikrogravitációs környezet hatása a neurosporára (rózsaszín kenyér penész).
  3. Protein Crystal Growth (PCG) – gazdasági felhasználás lehetőségei (gyógyszer, élelmiszer).
  4. Fluid Experiment Apparatus (FEA) – mikrogravitációs kémia és a fizika laboratórium (kristály növekedés, kémiai folyadék viselkedése, folyadékok fizikája és a termodinamikája).
  5. Latitude/Longitude Locator (L3) – oceanográfiai mérésekhez módszertani kísérlet (kamera és számítógép segítségével).
  6. Mesoscale Lightning Experiment(MLE) – villámlások mérése, viharok kialakulásának ellenőrzése.
  7. IMAX kamera – később dokumentum film készítés a műveletekről.
  8. Air Force Maui Optical Site (AMOS) – jelzőrendszer (elektromos, optikai) a földi vevők segítésére.

Műhold[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tehertérben rögzített kommunikációs műholdat a Canadarm (RMS) manipulátor kar segítségével pályairányba állították. A műhold pályairányba állítását követően az űrrepülőgép 13-16 kilométerre eltávolodott. A műholdat a 60 perc múlva, automatikusan induló PAM–D főmotor sikeresen geoszinkron pályába emelte.

Syncom 4 F–5[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Haditengerészeté (US Navy) (a Leasat F–1-et indítása előtt törölték) első bérelt, nagyméretű, katonai kommunikációs műholdja. További négyet rendeltek, ezek közül a Leasat F–1-et az STS–51–A, a Leasat F–3-at az STS–51–D, a Leasat F–4-et az STS–51–I segítségével állították pályára. A Leasat F–4 kiesése miatt a Leasat F–5-öt az STS–32 emelte és állította pályaindítási magasságba, irányba. Négy egysége összefüggően biztosította a globális kommunikációt. A megrendeléshez tartozott a földi állomások kiépítésének biztosítása. Egy példány tartalékként szerepelt. Geostacionárius pályára állítva kifejezetten a űrrepülőgépek kommunikációjának (Föld-űrrepülőgép/űrrepülőgép-Föld) elősegítésére. 1998. május 7-től biztosították az ausztrál hadsereg részére, hogy alkalmazza az adatszolgáltatást.

Típusjelölések: Syncom 4 F–5; Syncom IV–5; Leasat–5, kódjele: SSC 20410. Várható élettartama korlátlan (!), 10 év. Súlya 6850 kilogramm.

Tizedik nap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1990. január 20-án Kaliforniában az Edwards légitámaszponton (AFB) szállt le. Összesen 10 napot, 21 órát, 00 percet és 36 másodpercet töltött a világűrben. 7 258 096 kilométert (4 509 972 mérföldet) repült, 172 alkalommal kerülte meg a Földet. Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején január 26-án visszatért kiinduló bázisára.

Személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

(zárójelben a repülések száma az STS–32 jelű küldetéssel együtt)

Visszatérő személyzet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Daniel Charles Brandenstein (3), parancsnok
  • James Wetherbee (1), pilóta
  • Bonnie Jeanne Dunbar (2), küldetésfelelős
  • David Low (1), küldetésfelelős
  • Marsha Ivins (1), küldetésfelelős

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz STS–32 témájú médiaállományokat.
  • STS–32. spacefacts.de. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
  • STS–32. lib.cas.cz. (Hozzáférés: 2013. október 4.)
  • STS–32. astronautix.com. (Hozzáférés: 2013. október 4.)