Román–szerb határ
A román–szerb határ 546,4 kilométer hosszú nemzetközi határ, amely Románia és Szerbia területét választja el. Délnyugat–északkelet irányban halad, és a Duna vonalát követi a Timok torkolatától a Néra torkolatáig, majd a történelmi Bánság területét szeli ketté.
Az 546,4 kilométer teljes hosszúságból 256,8 kilométer szárazföldi határ és 289,6 kilométer folyami határ.[1]
Északon a határ a magyar–román–szerb hármashatárnál (Triplex Confinium, é. sz. 46° 07′ 00″, k. h. 20° 16′ 00″) kezdődik, Óbéba (Románia) és Rábé (Szerbia) között, amelyeknek nincs közúti összeköttetésük. Délkelet irányba haladva elválasztja a Bánság szerbiai részét, azaz Vajdaság Autonóm Tartományt a Bánság romániai részétől. Utána a Duna képezi a határt egészen a bolgár–román–szerb hármashatárig (é. sz. 44° 13′ 00″, k. h. 22° 40′ 00″).
Története[szerkesztés]
A jelenlegi dunai határt első ízben az 1739-ben befejeződött orosz–osztrák–török háborút lezáró belgrádi békeszerződésben állapították meg, amikor a Habsburg Birodalom visszaadta Szerbiát az Oszmán Birodalomnak és Olténiát Havasalföldnek.[2] 1817-ben Szerbia elfoglalta az Oszmán Birodalomtól a Dunától keletre fekvő területet.
Az első világháború során Románia és Szerbia egyezséget kötöttek, hogy amennyiben legyőzik a Német Birodalmat és az Osztrák–Magyar Monarchiát, a történelmi Bánságot felosztják maguk között (1/3 Szerbiának, 2/3 Romániának), és lakosságcserét hajtanak végre. A Bánságot kettészelő határt 1918 végén húzta meg egy nemzetközi bizottság Emmanuel de Martonne francia földrajztudós elnökletével, és 1920-ban a trianoni békeszerződés hagyta jóvá.[3]
1923. november 24-én Románia és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság határkiigazításban egyeztek meg. Románia átadta Párdány, Módos, Surján, Káptalanfalva, Torontálújfalu és Nagygáj falvakat, cserébe megkapta Óbéba, Pusztakeresztúr, Csorda és Jám falvakat, valamint Zsombolya városát. A tényleges határkiigazítás 1924. április 10-én történt meg.[4]
Határátkelőhelyek[szerkesztés]
A határon 11 határátkelőhely van, ebből 8 közúti, 2 vasúti és egy folyami:
- Vaskapu II. vízerőmű – Đerdap II: közút
- Vaskapu I. vízerőmű – Đerdap I: közút
- Néranádas – Szőlőshegy: közút
- Temesmóra – Versecvát: közút
- Fény – Módos: közút
- Zsombolya – Szerbcsernye: közút
- Kunszőllős – Nákófalva: közút[5]
- Valkány – Egyházaskér: közút[5]
- Temesmóra – Versecvát: vasút
- Zsombolya – Szerbcsernye: vasút
- Ómoldova – Đerdap: kikötő
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Lungimea frontierelor României. In Anuarul Statistic al României 2020. Coord. Tudorel Andrei. Bucureşti: Institutul Naţional de Statistică. 2021. 11. o.
- ↑ Magyar katolikus lexikon I. (A–Bor). Főszerk. Diós István; szerk. Viczián János. Budapest: Szent István Társulat. 1993.
- ↑ Gulyás László: Egy régió kettészakítása: a Bánság kérdése a versailles-i békekonferencián. Közép-Európai Közlemények, V. évf. 2. sz. (2012)
- ↑ Dan Petre: Hotarele românismului în date. București: Litera Internațional. 2005. 106–107. o.
- ↑ a b Guvernul a decis deschiderea a trei noi puncte de trecere a frontierei intre Romania si Serbia. www.hotnews.ro (2014. november 4.) (Hozzáférés: 2021. március 28.)
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a Frontiera între România şi Serbia című román Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- Suba, János: A magyar-jugoszláv-román hármashatárpont kijelölése 1922-1925. Köztes-Európa, VII. évf. 1–2. sz. (2015)
