Ray Bradbury

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ray Bradbury
Ray Bradbury 2009.jpg
Ray Bradbury 2009-ben
Élete
Született 1920. augusztus 22.
Waukegan
Elhunyt 2012. június 5.
(91 évesen) [1][2][3]
Los Angeles, Kalifornia
Nemzetiség amerikai
Felesége Marguerite McClure
Pályafutása
Irodalmi irányzat sci-fi, fantasy, horror, szépirodalom
Alkotói évei 1938-2012
Első műve Pendulum (fizetett íróként)
Fontosabb művei Fahrenheit 451, Marsbéli krónikák
Irodalmi díjai Nebula-díj, Hugo-díj
Ray Bradbury Autograph.svg
Ray Bradbury aláírása
Weboldal

Ray Douglas Bradbury (Waukegan, Illinois, 1920. augusztus 22.Los Angeles, 2012. június 5.) amerikai író, a science fiction irodalom egyik óriása. Jelentősége nem csak művei minőségében nyilvánult meg, hanem abban is, hogy a sci-fi műfaj jelentős időszakában, az 1950-es években már aktív író volt, így a műfajra írásai hatást gyakoroltak ebben a fontos korszakban. Bradbury művei számos kortárs és későbbi írót inspiráltak, a műfaj egyik „nagyjának” tartották.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pályafutásának kezdete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1920-ban született, Leonard Spaulding Bradbury és Ester Moberg Bradbury svéd emigránsnő legidősebb fia. Idilli életet élt Waukeganben, amelynek emlékét később több novellájában is felhasználja. Kedvenc írói L. Frank Baum, Jules Verne és Edgar Rice Burroughs voltak. 1931-ben 11 évesen kezdett el írni a Buck Rogers-történetek hatására, jobb híján csomagoló papírokra. 1934-ben családja Los Angelesbe költözött, ahol középiskolai tanulmányai mellett a színjátszó csoportba is járt, és megismerkedett néhány hírességgel is. Az iskolában tanárai felismerték írói tehetségét, így a színészi ambíciók helyett az írói pályát ajánlották neki. 1938-ban befejezte a középiskolát, és csatlakozott a Los Angeles-i Science Fiction Társasághoz, ahol számos meghatározó kortárs íróval találkozhatott. Habár egyetemi tanulmányait nem tudta fizetni, és ez nagyon kedvét szegte, de munkája mellett továbbképezte magát. Tíz éven keresztül, heti háromszor éjszaka könyvtárakba járt, miközben folyamatosan írt. Hatással voltak rá - többek között - a Flash Gordon-képregények. 1938 és 1942 között újságot árult és gépíróként is dolgozott Los Angelesben.

Írói karrierje[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1938-ban publikálta a „Hollerbochen's Dilemma” című novelláját a szerény példányszámú „Imagination!” fanzinban, ekkor még díjazás nélkül. 1939-ben saját kiadványt készített „Futuria Fantasia” névvel, amelyben szinte csak az ő írásai jelentek meg, annak ellenére, hogy ekkor még ő maga sem tartotta magát jó írónak. Első publikációja - amiért honoráriumot is kapott, (15 dollárt) - a Pendulum volt, ami a Super Science Storiesban jelent meg 1941 novemberében. Ezután a „Thrilling Wonder”, majd a „Planet Stories” magazinokba írt. 1942-ben írta meg a The Lake (A tó) című művét, amelyben már jobban megmutatkozott egyéni stílusa.

Szemproblémái miatt a világháború idején nem tudott a hadseregbe jelentkezni, így - írói sikerének köszönhetően - főállású író lett. 1945-ben a A nagy fekete-fehér játszma című novellája bekerült a „Legjobb amerikai novellák” című válogatásba. 1947-ben megnősült, felesége Marguerite "Maggie" McClure lett, akivel korábban egy könyvesboltban ismerkedett meg munka közben. Felesége segítette Bradburyt írói munkájában is. A házasságból négy lányuk született: Susan (1949), Ramona (1951), Bettina (1955) és Alexandra (1958). 1947-ben jelent meg első novelláskötete, a Sötét karnevál.

1950-ben írta az egyik leghíresebb művét, a Marsbéli krónikákat. A mű határozott társadalomkritika, miközben az atomkor félelmeit is megjeleníti, hirdeti az egyszerű emberi élethez való ragaszkodást és az ellenállást mindenféle rasszizmussal és cenzúrával szemben. Művét úgy jellemzi, hogy inkább fantasy, mint sci-fi, habár a fantasy meghatározás alatt a tudománytól eltérő „képzelt” világot érti. A Fahrenheit 451 című regényét 1953-ban adták ki. Ebből készítette el Truffaut emlékezetes, 451 Fahrenheit című kultuszfilmjét. Napjainkban a Fahrenheit újbóli filmre vitele Mel Gibson cégénél is szóba került.[4][5]

A filmmel, a televízióval Bradburynek jelentős a kapcsolata. Írt tévéfilmeket (többet Alfred Hitchcock rendezett) és mozifilmeket is, például 1956-ban a Moby Dicket, melynek főszerepét Gregory Peck játszotta. Az HBO számára saját novelláinak adaptációit írta, amelyeket 1992-ig játszottak.

Műveit számos elismeréssel és díjjal jutalmazták (néhány példa):

  • Az Amerikai Science Fiction Írók Szövetsége (SFPA) a nagymesterének választották.
  • Az 1964-es amerikai világkiállításon az amerikai pavilonban kinevezték „ideas consultant”-nak.
  • Hollywoodi hírességek sétányán csillagot kapott elismerésül filmes tevékenységeiért. [6]
  • 1992-ben egy aszteroidát neveztek el róla.
  • 2000-ben az Amerikai Nemzeti Könyvdíj ceremónián életműdíjat kapott.
  • 2007-ben elnyerte a Pulitzer-díj speciális változatát.[7]

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az űrkutatás szabadságot és békét hozhat. Ahogy annak idején átjöttünk az Újvilágba, és Európa minden problémáját magunk mögött hagytunk. ... Amikor majd továbbmegyünk a Marsra, itt hagyunk minden földi gyűlölködést. Új esélyt kapunk a békére, a haladásra, a képzeleterőnk kipróbálására.
– Ray Douglas Bradbury

Bradbury egészsége a halála előtti években megrendült, ennek ellenére aktív maradt. Habár stroke miatt kerekes székbe kényszerült, de mindennap írt, és időnként részt vett különböző társadalmi eseményeken. Műveit szépirodalmi alkotásnak tekintik és bekerültek egyetemi tananyagok közé is.

2012. június 5-én, 91 éves korában elhunyt. Kiadójának szóvivője úgy nyilatkozott: „...békésen halt meg, hosszas betegeskedés után...”. Június 6-án a Fehér Ház közleményt adott ki, és Barack Obama elnök megemlékezett az író meghatározó munkásságáról.[8] Sírkövére (a nevén, születési és halálozási dátumán kívül) a „Fahrenheit 451 szerzője” mondat került. [9]

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bradbury több mint 30 regényt és közel 600 novellát írt.

Regények[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Novelláskötetek (magyar nyelven megjelentek)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tetovált ember (1951; The Illustrated Man; magyar kiadás: 1992, Móra Könyvkiadó ISBN 963-11-6880-1)
  • Szép arany almáit a nap (1953; The Golden Apples of the Sun; magyar kiadás: 2010, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-66-3)
  • Gyógyír búskomorságra (1959; A Medicine for Melancholy ; magyar kiadás: 2011, Agave Könyvek ISBN 6155049088)
  • Az öröm masinériái (1964; The Machineries of Joy; magyar kiadás: 2007, Agave Könyvek ISBN 9789637 118661)
  • A villamos testet énekelem (1969; I Sing The Body Electric; magyar kiadás: 2008, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-03-8)
  • Éjfél is elmúlt (1976; Long After Midnight; magyar kiadás: 2009, Agave Könyvek ISBN 978-963-9868-36-6)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Ray Bradbury témájú médiaállományokat.