Fahrenheit 451 (regény)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Fahrenheit 451
Fahrenheit451HUNcover.jpg
Az ötödik magyar kiadás borítója.
Szerző Ray Bradbury
Ország  USA
Nyelv angol
Téma sci-fi, disztópia
Műfaj regény
Kiadás
Kiadó Ballantine Books
Kiadás dátuma 1953
Magyar kiadó Európa Könyvkiadó
Göncöl Kiadó
Agave Könyvek
Magyar kiadás dátuma 1966, 1982, 1991, 2003, 2013
Fordító Lóránd Imre
Média típusa könyv
Oldalak száma 192 (2003-as magyar kiadás)
ISBN ISBN 9639183458 (2003-as magyar kiadás)
Fahrenheit 451 fok – az a hőmérséklet,

amelynél a könyvnyomó papír tüzet fog és elég. Ha vonalazott papírt tesznek eléd – másra írj.

Juan Ramón Jiménez

A Fahrenheit 451 egy 1953-ban megjelent disztópikus sci-fi regény Ray Bradbury tollából. A regény egy olyan jövőbeli Amerikában játszódik, ahol betiltották az olvasást, és égetik a könyveket.[1] Központi témája a televízió irodalomra mért negatív hatása, és felhívja a figyelmet az olvasás és az önálló gondolkodás fontosságára. A Fahrenheit 451-ben ábrázolt társadalom kártékony hatásúnak találja az irodalmat; információt csak televíziós műsorokból és képregényekből lehet szerezni, melyeket erőteljesen meghamisítottak és cenzúra alá vetettek.[2]

François Truffaut rendezett a regényből 451 Fahrenheit címmel kultuszfilmet 1966-ban. A BBC több részes rádiós drámát is készített a regényből. Mind a film, mind a rádiós dráma szorosan követi a regény cselekményét.

A Fahrenheit 451-nek öt magyar kiadása is ismert. Először az Európa Kiadó adta ki 1966-ban, majd 1982-ben, a Marsbéli krónikák egyik részeként, több Bradbury novellával együtt. A harmadik és a negyedik magyar kiadásra a Göncöl Kiadó jóvoltából került sor. A harmadik kiadás - 1991-es kiadás - is gyűjteményes volt. Ezúttal az A tetovált asszony című elbeszéléssel és a Tyrannosaurus Rex-szel együtt adták ki. A negyedik változat már önállóan csak ezt a regényt tartalmazza, és 2003-ban jelent meg. A regényt 2013 első felében jelentette meg az Agave Könyvek is, Bradbury néhány magyarul még nem olvasható novellájával együtt. Mindegyik változat Lóránd Imre fordításában jelent meg.

A Fahrenheit 451-nek filmes feldolgozáson kívül létezik még egy képregényes adaptációja Ray Bradbury's Fahrenheit 451: The Authorized Adaptation címmel, illusztrátora pedig Tim Hamilton volt.[3] Ezen kívül a regény négy és fél órás hangoskönyv változata is elkészült már, valamint e-könyvként is hozzáférhetővé vált 2010. novemberében.[4][5]

A cselekmény ismertetése röviden[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A tűzhely és a szalamandra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy esős napon hazafelé jövet Guy Montag, a tűzőr (angolul fireman, „tűzoltó”) megismerkedik új szomszédjával, Clarisse McCellannal, akinek életvidám természete és szabadelvű nézetei elgondolkodtatják Montagot munkája szükségességét, helyességét és a saját boldogságát illetően. Hazatérve észreveszi, hogy felesége (Mildred) túladagolta az altatóit. Montag azonnal hívja a mentőket, de mivel a túladagolás gyakori és mindennapos eseménnyé vált, a kórház csak két technikust küld ki, hogy kitisztítsák a gyomrát, majd elvégezzék a vérátömlesztést. Másnap reggelre felesége az elképesztő étvágyától eltekintve teljesen egészségesnek tűnik, de a memóriáját módosították. Mildred úgy emlékszik az előző estére, hogy buliban volt és többet ivott a kelleténél. Mielőtt dolgozni menne, Montag megpróbálja elmagyarázni a feleségének, hogy szándékosan túladagolta az altatót, de Mildred tagadja, hogy öngyilkosságot kísérelt volna meg. Beszélgetésük közben a nő végig TV-ben sugárzott interaktív műsort nézte. Az elkövetkezendő néhány napban Montag Clarisse-el találkozgat, és a lány elmeséli neki, hogy a terapeutája és a környezete szerint egyaránt antiszociális, és kitaszítottnak érzi magát, mert érdeklik őt az olyan dolgok, mint a tánc, az utcai versenyzés és az agya megtornásztatása. Egy nap Clarisse-nek nyoma vész, és ekkor jön rá Montag, hogy milyen sivár valójában az élete. Miközben az egyik éjszaka beszélget a feleségével, Mildred elárulja neki, hogy Clarisse-t elütötték, a családja pedig elköltözött a halála után.

A következő napokban, mikor ő és a többi tűzőr betörnek egy könyvekkel teli ódon házba, Montag véletlenül elolvas egy sort az egyik könyvből: „Az idő elszenderült a délutáni ragyogásban”. Ez felkelti az érdeklődését, ezért ellopja a könyvet. Az idős asszony nem hajlandó elhagyni a házát, és inkább megyújt egy gyufát, és a saját magát gyújtja fel könyveivel együtt. Az események felkavarják Montagot, és értetlenkedve próbálja kitalálni, hogy vajon miért akarna valaki meghalni a könyvekért, mikor a társadalomra rossz hatással vannak. Az asszony halálának képe kísért Montag álmaiban, aki lelki beteg lesz, és kivesz egy szabadnapot. Beatty tűzőrkapitány látogatja meg őt a lakásán, hogy elmesélje neki a tűzőrség történelmét. Elmondja Montagnak, hogy a könyvek letűnt korok emlékeit őrzik, és nem a béke célját szolgálják, ellenben az új, médiára építő világgal. A könyvek megosztó és elgondolkodtató hatalmát az állam nem támogatta, ezért inkább az elégetésük mellett döntött, hogy megőrizzék az emberek nyugalmát. Mondandóját azzal a mondattal nyomatékosítja, hogy a tűzőrök a béke és a boldogság őrei. Mildred Montag párnája alatt talál néhány könyvet, de Beatty kapitány elárulja neki, hogy minden tűzőr ellop néha egy-egy könyvet kíváncsiságból, de huszonnégy órán belül meg kell semmisíteni.

Amint a kapitány elhagyja a házat, Montag megmutatja a feleségének, hogy a ventilátoruk mögé rejtette el a lopott könyveket. Mindred megpróbálja elégetni őket, de Montag megállítja, és elmondja neki, hogy el kell olvasniuk a könyveket, hogy saját maguk határozzák meg: képviselnek értékeket, vagy sem? Montag megígéri a feleségének, hogy a könyveket elégeti utána, és minden visszatér majd a régi kerékvágásba.

A szita és a homok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Montag és felesége állandóan veszekednek egymással az ellopott könyvek miatt. Közel egy éve rejteget már el Montag könyveket a ventilátor mögé, és igyekszik megjegyezni a szövegüket, de a szavak nem maradnak meg a fejében. Eszébe jut egy olyan ember, akivel egyszer már találkozott: Faber, az egykori professzor. Montag Faber segítségét kéri, aki igyekszik megtanítani Montagnak az irodalom fontosságát, és felhívja a figyelmét arra, hogy csakis a segítségével maradhat fenn az emberi lét. Faber átad Montagnak két fülbe illeszthető adóvevőt, hogy segíthesse Montagot a mindennapi teendőiben. Ketten együtt elhatározzák, hogy tönkreteszik a tűzőrséget és a fennálló rendszert. Montag lakásában Mildred és barátnői teadélutánt tartanak. Teljesen elborzasztja a nők felszínes és lekezelő viselkedése a halállal, a politikával és a háborúval kapcsolatban. Ennek hatása elővesz egy könyvet, és felolvassa, hogy érzelmeket csaljon elő az üresfejű nőkből. Ehhez Matthew Arnold Doveri part című versét használja fel, sikerrel. Mildred megpróbálja azzal magyarázni Montag viselkedését, hogy csak azért olvas föl egy könyvből, hogy hallgathassák, mennyire nincs mondanivalója a beleírt szövegnek. A vers könnyeket csal az egyik nő szemébe, utána pedig mind elmennek, és kijelentik, hogy a közeljövőben nem jönnek majd látogatóba. Montag elégeti a könyvet, míg Mildred bezárkózik a mosdóba az altatóival.

Montag a következő nap tér vissza a rendőrkapitányságra egyetlen könyvvel, melyet Beatty a szemétbe dob. A kapitány elmeséli Montagnak az álmát, melyben egymás ellen harcoltak végtelenségbe nyúlva, közben pedig idézeteket vágtak egymáshoz különböző könyvekből. Beatty ekkor mutatja ki, hogy hívatása ellenére régen maga is fanatikus olvasó volt. A tűzriadó hatására Beatty kihúzza a lakás címét a diszpécserrendszerből, majd összegyűjti az embereit. A kocsijuk Montag háza előtt áll meg.

Sárga Láng[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Beatty arra utasítja Montagot, hogy égesse le a saját házát. Elárulja neki, hogy Mildred és a szomszédai árulták el. Montag látja is, ahogy Mildred elhagyja a házukat. Miután Montag elpusztítja a házat, Beatty észreveszi Montag adóvevőit, és Faber letartóztatását tervezgeti. Montag megfenyegeti őt a lángszóróval, de Beatty szándékosan kiprovokálja a saját elégetését. Ahogy menekül, az egyik robotkutya utoléri, és az egyik lábát megszúrja egy tűvel. Montagnak sikerül elpusztítania a kutyát.

A város utcáin rohanva eljut Faber házához, aki elmagyarázza neki, hogyan juthat el vidékre, és veheti fel a kapcsolatot néhány könyvkedvelő értelmiségivel. Faber képernyőjén látják, hogy helikoptereken kívül egy újabb robotkutyák vetnek be Montag ellen, és belevonják a lakosságot is a nyomozásba. Montag elhagyja Faber házát, előtte azonban figyelmezteti, hogy égessen el mindent, amihez ő hozzáért. Montag menekülésének egy folyóba ugrással vet véget, mely távol sodorja az embervadászoktól. A folyóból kikecmeregve ismerkedik meg pár idősebb férfival, akiket egy Granger nevű alak vezet. Ezek a férfiak értelmiségik, akik szóról-szóra betanulnak egy könyvet, majd az agyukban tartják, míg el nem érkezik a könyvtilalom korának vége. Amint megtanulták a könyveket, elégetik őket, hogy ne kerülhessenek rossz kezekbe. A televízió közben azt sugározza, hogy végeznek ki egy ártatlan embert, akiről azt állítják, hogy ő Montag. Ezzel fenntartják azt az illúziót, hogy a vadászat véget ért, a bűnöst pedig sikeresen elfogták.

A háború hamarosan kezdetét veszi. Montag tehetetlenül figyeli, ahogy a rakéták nukleáris bombákat dobnak a városra. Ebből levonja azt a következtetést, hogy Mildred már halott, de Fabernak talán sikerült eljutnia St. Louis-ba, hogy megtaláljon egy nyugalmazott nyomdát. A robbanások azt sejtetik, hogy a környező településeket is hasonló módon pusztították el. Montag ironikusnak véli, hogy a világ, melyben égettek mindent, végül önmagát égeti el.

Reggeli közben Granger mesél Montagnak a főnixmadárról, mely hamvaiból föltámadva új életet nyer, ezért van párhuzam közte és az emberiség között, beleértve azt is, hogy sorra elismétli a saját hibáit. Granger szerint nem ártott volna, ha az emberiség készíttet magának egy óriási tükröt, mellyel mindig visszanézhetne saját magára. A reggeli végeztével a kis csoport megindul a leégett város felé, hogy segítsen az újjáépítésben.

Az alkotói folyamat és a mű fogadtatása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bradbury 1947-ben írt egy novellát Bright Phoenix címmel (melynek 1963-ban leközölte az átírt változatát a The Magazine of Fantasy and Science-Fiction)[6], melyet kibővített, és a The Fireman címmel látta el. A The Firemant a Galaxy Science Fiction közölte le 1951-ben, a februári számukban. A Ballentine Books adta ki legelőször a Fahrenheit 451-et, melynek hossza nagyjából a The Fireman kétszeresét tette ki. Pár hónappal később a regényt sorozatosan is leközölték a Playboy 1954-es márciusi, áprilisi és májusi számában is. Bradbury a teljes regényt a Los Angeles-i Egyetem Powell Könyvtárában írta meg egy bérelt írógéppel.[7]

1954-ben a Galaxy egyik kritikusa, Groff Conklin az utóbbi évek egyik legnagyszerűbb angol nyelvű regényének nevezte.[8] Anthony Boucher és J. Francis McComas már mérsékeltebb érdeklődést mutattak a regény felé. Szerintük a regény „üres”, és tisztában voltak vele, hogy sok olvasó támadni fogja majd a kritikájukat.[9] P. Schuyer Miller az Astounding Science Fiction magazinba írt egy kritikát a könyvről. A művet Bradbury egyik legsötétebb tónusú, már-már hisztérikusan támadó jellegű történetének tartja, ugyanakkor dicsérte a regény érzelmi tartalmát és aprólékosságát.[10]

Antal József magyar sci-fi író sokat merített Bradbury klasszikusából, mikor megírta Diagnózis című regényét.

A Fahrenheit 451-et kitüntették 2004-ben a Retro Hugo-díjjal.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Blackwell companions to literature and culture, 34. Malden, MA: Blackwell Pub. Page 491 - 498
  2. Bradbury, Ray About Freedom, raybradbury.com, Date unknown; Boyle Johnston, Amy E. "Ray Bradbury: Fahrenheit 451 Misinterpreted", LA Weekly, May 30, 2007.
  3. Macmillan: Ray Bradbury's Fahrenheit 451: The Authorized Adaptation Ray Bradbury, Tim Hamilton: Books. Us.macmillan.com. (Hozzáférés: 2009. október 15.)
  4. Fahrenheit 451 becomes e-book despite author's feelings. BBC News, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  5. Flood, Alison: Fahrenheit 451 ebook published as Ray Bradbury gives in to digital era. The Guardian, 2011. november 30. (Hozzáférés: 2012. január 4.)
  6. About the Book: Fahrenheit 451. The Big Read. National Endowment for the Arts
  7. http://www.waukeganpl.org/at-the-library/community-library/local-authors/bradbury
  8. "Galaxy's 5 Star Shelf", Galaxy Science Fiction, February 1954, p.108
  9. "Recommended Reading," F&SF, December 1953, p. 105.
  10. "The Reference Library", Astounding Science Fiction, April 1954, pp.145-46

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak