Matthew Arnold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matthew Arnold
Matthew Arnold - Project Gutenberg eText 16745.jpg
Élete
Született 1822. december 24.
Elhunyt 1888. április 15. (65 évesen)
Liverpool
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, kritika
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Matthew Arnold témájú médiaállományokat.
Családfája

Matthew Arnold (1822. december 24.1888. április 15.) angol költő és kritikus, aki iskola ellenőrként dolgozott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matthew Arnold a middlesexi Lalehamben születt 1822 karácsonyán. William Wordsworth a közelben lakott, és a család barátja volt. Arnold már középiskolás korában megnyert egy magazin által szervezett esszépályázatot. 1841-ben ösztöndíjat nyert Oxfordba, a Balliol College-ba, ahonnan remek eredményekkel és egy diplomával távozott. Rövid kitérő után állást kapott az egyetemen, majd magántitkár és őfelsége egyik iskola felügyelője lett. Két hónapra rá feleségül vette Frances Lucy-t. Hat gyermekük született (Thomas, Trevenen William, Richard Penrose, Lucy Charlotte, Eleanore Mary Caroline, William Masefield).

Munkája révén rengeteget utazott Angliában, sok időt töltve vonatokon, várótermekben és kis városkák szállodáiban. A vasút hiánya miatt korábban még egyetlen angol író vagy költő sem utazhatott annyit, mint Arnold.

1852-ben kiadták második verseskötetét (Empedocles on Etna, and Other Poems). 1857-től költészetet tanított az Oxfordi Egyetemen. Ő volt az első, aki latin helyett ezt angolul tette. 1859-ben Európában utazgatott, hogy vizsgálja az európai oktatási gyakorlatokat.

1865-ba adta ki két könyvből álló sorozatát Essays in Criticism: First Series és Essays in Criticism: Second Series címmel. 1883 és 1884 között az Amerikai Egyesült Államokban tartott előadásokat az oktatásról és Ralph Waldo Emersonról.

Arnold váratlan hirtelenséggel halt meg szívelégtelenségben, 1888-ban.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnoldot a három nagy viktoriánus költők egyikeként szokták emlegetni, Alfred Tennyson és Robert Browning neve mellett.[1]

Egy Matthew Arnoldnak állított emléktábla a londoni Chester Square 2 szám alatt.

Doveri part (Dover Beach) című 1867-es költeménye, mely egy rémálomszerű világot festett le, ahonnan a régi vallásos igazságok elűntek, kifejezi azon nézetét, miszerint az emberi szeretet az emberiség egyetlen védelme a sötétséggel szemben. Ezt gyakran szokták a „modern érzékenység” (modern sensibility) egyik első példájaként emlegetni. Arnold legjobb költeményeiben egyértelműen felfedezhető Wordsworth hatása, ahogy ezt ő maga is elismeri a kötet előszavában.

Néhányan Arnoldot tekintik a az angol romantika és modernizumus közötti hídnak. Szimbolikus látképei tipikusnak számítottak volna a romantikus időszakban, azonban kételkedő és pesszimista nézetei inkább a modernistákra jellemzőek. Néhány írásának racionalista jellemvonását támadta az olvasóközönség, mégis nagy hatással volt korára.

Irodalmi kritikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnold első irodalmi kritikájának a verskötetéhez írt 1853-as Előszó (Preface to the Poems) számít. Ebben megpróbálja elmagyarázni, hogy miért cenzúrázta saját magát, és ezek alapján miért hagyta ki az Empedocles on Etna című versét a kötetből. Számára a költészet témája, a görögökre jellemző stílus tisztasága, valamint a Goethe és Wordsworth irodalmi hagyatéka rendkívüli fontosságú.[2]

Essays in Criticism című írása mai napig nagy hatással van a kritikusokra. Az ebben lévő esszék közül az egyik leghíresebb a The Study of Poetry. Ebből kiderül, hogy Arnold szerint a legfontosabb tényező egy vers bírálatakor, hogy az mennyire igaz és komoly. Eszerint Chaucer Canterbury-i meséitől Arnold nem volt elragadtatva. Tovább menve, Arnold azt gondolta, hogy az olyan komoly művek, mint Shakespeare-éi és Miltonéi jelenthetné az összehasonlítási alapot más költeményekkel.

Szonettje a magyarokhoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szonett a magyar nemzethez (1848)

Kardos Pál fordítása

Nem a spanyol hosszas haláltusája,
nem dús angol, ki görnyed, hogy kufár
partját öntözze minden aranyár,
nem franciák őrült hejehujája,
a magas eget hasigassa bár,
nem is a jenki mohó durvasága,
s nem a német szószátyár butasága
a hősi szép élet reménye már.
Magyar! Te váltsd meg az emberiséget!
Idézd föl lánctörő hősök korát,
szülessen újjá ez a holt világ!
Idézd az ősi görög hősiséget,
mely Szalamisz fokán szent lángban égett
szirtre sújtva Xerxész hajóhadát!

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Collini, 1988, pg. 2.
  2. Watson, 1962, pg. 147.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Matthew Arnold témájú médiaállományokat.