Matthew Arnold
Matthew Arnold (1822. december 24. – 1888. április 15.) angol költő és kritikus, aki iskola ellenőrként dolgozott.
Tartalomjegyzék |
Élete [szerkesztés]
Matthew Arnold a middlesexi Lalehamben születt 1822 karácsonyán. William Wordsworth a közelben lakott, és a család barátja volt. Arnold már középiskolás korában megnyert egy magazin által szervezett esszépályázatot. 1841-ben ösztöndíjat nyert Oxfordba, a Balliol College-ba, ahonnan remek eredményekkel és egy diplomával távozott. Rövid kitérő után állást kapott az egyetemen, majd magántitkár és őfelsége egyik iskola felügyelője lett. Két hónapra rá feleségül vette Frances Lucy-t. Hat gyermekük született (Thomas, Trevenen William, Richard Penrose, Lucy Charlotte, Eleanore Mary Caroline, William Masefield).
Munkája révén rengeteget utazott Angliában, sok időt töltve vonatokon, várótermekben és kis városkák szállodáiban. A vasút hiánya miatt korábban még egyetlen angol író vagy költő sem utazhatott annyit, mint Arnold.
1852-ben kiadták második verseskötetét (Empedocles on Etna, and Other Poems). 1857-től költészetet tanított az Oxfordi Egyetemen. Ő volt az első, aki latin helyett ezt angolul tette. 1859-ben Európában utazgatott, hogy vizsgálja az európai oktatási gyakorlatokat.
1865-ba adta ki két könyvből álló sorozatát Essays in Criticism: First Series és Essays in Criticism: Second Series címmel. 1883 és 1884 között az Amerikai Egyesült Államokban tartott előadásokat az oktatásról és Ralph Waldo Emersonról.
Arnold váratlan hirtelenséggel halt meg szívelégtelenségben, 1888-ban.
Költészete [szerkesztés]
Arnoldot a három nagy viktoriánus költők egyikeként szokták emlegetni, Alfred Tennyson és Robert Browning neve mellett.[1]
Doveri part (Dover Beach) című 1867-es költeménye, mely egy rémálomszerű világot festett le, ahonnan a régi vallásos igazságok elűntek, kifejezi azon nézetét, miszerint az emberi szeretet az emberiség egyetlen védelme a sötétséggel szemben. Ezt gyakran szokták a „modern érzékenység” (modern sensibility) egyik első példájaként emlegetni. Arnold legjobb költeményeiben egyértelműen felfedezhető Wordsworth hatása, ahogy ezt ő maga is elismeri a kötet előszavában.
Néhányan Arnoldot tekintik a az angol romantika és modernizumus közötti hídnak. Szimbolikus látképei tipikusnak számítottak volna a romantikus időszakban, azonban kételkedő és pesszimista nézetei inkább a modernistákra jellemzőek. Néhány írásának racionalista jellemvonását támadta az olvasóközönség, mégis nagy hatással volt korára.
Irodalmi kritikája [szerkesztés]
Arnold első irodalmi kritikájának a verskötetéhez írt 1853-as Előszó (Preface to the Poems) számít. Ebben megpróbálja elmagyarázni, hogy miért cenzúrázta saját magát, és ezek alapján miért hagyta ki az Empedocles on Etna című versét a kötetből. Számára a költészet témája, a görögökre jellemző stílus tisztasága, valamint a Goethe és Wordsworth irodalmi hagyatéka rendkívüli fontosságú.[2]
Essays in Criticism című írása mai napig nagy hatással van a kritikusokra. Az ebben lévő esszék közül az egyik leghíresebb a The Study of Poetry. Ebből kiderül, hogy Arnold szerint a legfontosabb tényező egy vers bírálatakor, hogy az mennyire igaz és komoly. Eszerint Chaucer Canterbury-i meséitől Arnold nem volt elragadtatva. Tovább menve, Arnold azt gondolta, hogy az olyan komoly művek, mint Shakespeare-éi és Miltonéi jelenthetné az összehasonlítási alapot más költeményekkel.
Szonettje a magyarokhoz [szerkesztés]
Szonett a magyar nemzethez (1848)
Kardos Pál fordítása
Nem a spanyol hosszas haláltusája,
nem dús angol, ki görnyed, hogy kufár
partját öntözze minden aranyár,
nem franciák őrült hejehujája,
a magas eget hasigassa bár,
nem is a jenki mohó durvasága,
s nem a német szószátyár butasága
a hősi szép élet reménye már.
Magyar! Te váltsd meg az emberiséget!
Idézd föl lánctörő hősök korát,
szülessen újjá ez a holt világ!
Idézd az ősi görög hősiséget,
mely Szalamisz fokán szent lángban égett
szirtre sújtva Xerxész hajóhadát!
Hivatkozások [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- [1] MATTHEW ARNOLD: Halhatatlanság (Immortality)
- Matthew Arnold költészetéről angolul.
