Matthew Arnold

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Matthew Arnold
Matthew Arnold - Project Gutenberg eText 16745.jpg
Élete
Született 1822. december 24.
Elhunyt 1888. április 15. (65 évesen)
Liverpool
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, kritika
Családfája

Matthew Arnold (1822. december 24.1888. április 15.) angol költő és kritikus, aki iskola ellenőrként dolgozott.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Matthew Arnold a middlesexi Lalehamben születt 1822 karácsonyán. William Wordsworth a közelben lakott, és a család barátja volt. Arnold már középiskolás korában megnyert egy magazin által szervezett esszépályázatot. 1841-ben ösztöndíjat nyert Oxfordba, a Balliol College-ba, ahonnan remek eredményekkel és egy diplomával távozott. Rövid kitérő után állást kapott az egyetemen, majd magántitkár és őfelsége egyik iskola felügyelője lett. Két hónapra rá feleségül vette Frances Lucy-t. Hat gyermekük született (Thomas, Trevenen William, Richard Penrose, Lucy Charlotte, Eleanore Mary Caroline, William Masefield).

Munkája révén rengeteget utazott Angliában, sok időt töltve vonatokon, várótermekben és kis városkák szállodáiban. A vasút hiánya miatt korábban még egyetlen angol író vagy költő sem utazhatott annyit, mint Arnold.

1852-ben kiadták második verseskötetét (Empedocles on Etna, and Other Poems). 1857-től költészetet tanított az Oxfordi Egyetemen. Ő volt az első, aki latin helyett ezt angolul tette. 1859-ben Európában utazgatott, hogy vizsgálja az európai oktatási gyakorlatokat.

1865-ba adta ki két könyvből álló sorozatát Essays in Criticism: First Series és Essays in Criticism: Second Series címmel. 1883 és 1884 között az Amerikai Egyesült Államokban tartott előadásokat az oktatásról és Ralph Waldo Emersonról.

Arnold váratlan hirtelenséggel halt meg szívelégtelenségben, 1888-ban.

Költészete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnoldot a három nagy viktoriánus költők egyikeként szokták emlegetni, Alfred Tennyson és Robert Browning neve mellett.[1]

Egy Matthew Arnoldnak állított emléktábla a londoni Chester Square 2 szám alatt.

Doveri part (Dover Beach) című 1867-es költeménye, mely egy rémálomszerű világot festett le, ahonnan a régi vallásos igazságok elűntek, kifejezi azon nézetét, miszerint az emberi szeretet az emberiség egyetlen védelme a sötétséggel szemben. Ezt gyakran szokták a „modern érzékenység” (modern sensibility) egyik első példájaként emlegetni. Arnold legjobb költeményeiben egyértelműen felfedezhető Wordsworth hatása, ahogy ezt ő maga is elismeri a kötet előszavában.

Néhányan Arnoldot tekintik a az angol romantika és modernizumus közötti hídnak. Szimbolikus látképei tipikusnak számítottak volna a romantikus időszakban, azonban kételkedő és pesszimista nézetei inkább a modernistákra jellemzőek. Néhány írásának racionalista jellemvonását támadta az olvasóközönség, mégis nagy hatással volt korára.

Irodalmi kritikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Arnold első irodalmi kritikájának a verskötetéhez írt 1853-as Előszó (Preface to the Poems) számít. Ebben megpróbálja elmagyarázni, hogy miért cenzúrázta saját magát, és ezek alapján miért hagyta ki az Empedocles on Etna című versét a kötetből. Számára a költészet témája, a görögökre jellemző stílus tisztasága, valamint a Goethe és Wordsworth irodalmi hagyatéka rendkívüli fontosságú.[2]

Essays in Criticism című írása mai napig nagy hatással van a kritikusokra. Az ebben lévő esszék közül az egyik leghíresebb a The Study of Poetry. Ebből kiderül, hogy Arnold szerint a legfontosabb tényező egy vers bírálatakor, hogy az mennyire igaz és komoly. Eszerint Chaucer Canterbury-i meséitől Arnold nem volt elragadtatva. Tovább menve, Arnold azt gondolta, hogy az olyan komoly művek, mint Shakespeare-éi és Miltonéi jelenthetné az összehasonlítási alapot más költeményekkel.

Szonettje a magyarokhoz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szonett a magyar nemzethez (1848)

Kardos Pál fordítása

Nem a spanyol hosszas haláltusája,
nem dús angol, ki görnyed, hogy kufár
partját öntözze minden aranyár,
nem franciák őrült hejehujája,
a magas eget hasigassa bár,
nem is a jenki mohó durvasága,
s nem a német szószátyár butasága
a hősi szép élet reménye már.
Magyar! Te váltsd meg az emberiséget!
Idézd föl lánctörő hősök korát,
szülessen újjá ez a holt világ!
Idézd az ősi görög hősiséget,
mely Szalamisz fokán szent lángban égett
szirtre sújtva Xerxész hajóhadát!

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Collini, 1988, pg. 2.
  2. Watson, 1962, pg. 147.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Matthew Arnold témájú médiaállományokat.