RSZD–10 Pionyer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
RSZD–10 Pionyer
SS20 irbm.jpg
Az RSZD–10 rendszer szállító-indító járműve Kijevben, a Nagy Honvédő Háború Múzeumában

NATO-kód SS–20
GRAU-kód 15ZS45
Funkció Közepes hatótávolságú ballisztikus rakéta
Szolgálatba állítás 1976 augusztus

Irányítás Tehetetlenségi
Robbanótöltet Nukleáris, 3×150 kt
Méret- és tömegadatok
Hossz 16,50 m
Törzsátmérő 1,8 m
Indulótömeg 37 000 kg
Repülési jellemzők
Hatótávolság 5500 km
Fokozatok
Fokozatok száma 2

Az RSZD–10 Pionyer[1] (NATO-kódja: SS–20 Saber) három atomtöltettel felszerelt közepes hatótávolságú ballisztikus rakétarendszer, amelyet a Szovjetunió 1976–1988 között telepített saját területén és Közép-Európában. GRAU-kódja 15ZS45. A rakétát a közepes hatótávolságú rakéták felszámolásáról kötött szerződés nyomán vonták ki a hadrendből.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1958 és 1961 között telepített R–12 Dvina és R–14 Csuszovaja rendszerek felváltására 1966-ban kezdték el a Moszkvai Hőtechnikai Intézetben a rakéta fejlesztését Alekszandr Nadiradze akadémikus vezetésével. 1968-ra alakult ki a végleges koncepció, 1974-ben pedig végrehajtották az első kísérleti indítást. 1976. március 11-én döntött a szovjet vezetés a rakéták telepítéséről, és még az év augusztusában az első telepített rendszer elérte a bevethetőségi szintet.

1980-ban jelent meg a javított harcászati-műszaki jellemzőkkel rendelkező modernizált változata, az 5500 km hatótávolságú Pionyer-UHTT[2] rendszer (GRAU-kódja: 15ZS53).

Az 1988-ig folytatott rakétatelepítések nyomán összesen 48 rakétabázist építettek ki, ahol 405 rakétát állomásoztattak. A sorozatgyártást a Votkinszki Gépgyár végezte. Összesen 654 rakétát gyártottak.

Az Egyesült Államok az RSZD–10 rakéták ellensúlyozására Pershing II közepes hatótávolságú ballisztikus rakétákat és Tomahawk manőverező robotrepülőgépeket telepített Nyugat-Európába.

Legnagyobb számban 1986-ban állt hadrendben, akkor 441 db rendszer üzemelt. A rakétákat az 1987-ben aláírt szovjet–amerikai INF-szerződés értelmében megsemmisítették. Az első rakétákat a Csitai területen indítással semmisítették meg. Később más módszert alkalmaztak. A rakéták nagyobbik részét a Kapusztyin Jar-i lőtéren robbantással tették használhatatlanná. A hordozó járművekről a szállító-indító berendezést, valamint a rakétát kiszolgáló berendezéseket eltávolították. Több járművet mint nehéz vontatót és darut alkalmaztak később. Az utolsó RSZD–10 rakétát 1991. május 12-én semmisítették meg. A rendszer néhány szállító-indító járműve múzeumokba került.

Egy interjúban Helmut Schmidt korábbi német kancellár elmondta hogy egy ilyen rakéta képes lett volna lerombolni Brémát , Hamburgot és Hannovert.[forrás?]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. РСД – ракета средней дальности / raketa szrednyej dalnosztyi; magyarul: közepes hatótávolságú rakéta.
  2. УТТХ – улучшенные тактико-технические характеристики / ulucssennije taktyiko-tyehnyicseszkije haraktyerisztyiki; magyarul: javított harcászati-műszaki jellemzők.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Steven J. Zaloga: The Kremlin's Nuclear Sword (The rise and fall of Russia's strategic nuclear forces, 1945–2000), Smithonian Institution Press, Washington–London, 2002, ISBN 1-58834-007-4

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz RSZD–10 Pionyer témájú médiaállományokat.