Paramore

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
(RIOT! szócikkből átirányítva)
Paramore
A Paramore logója
A Paramore logója
Információk
EredetAmerikai Egyesült Államok, Tennessee, Franklin
Alapítva2003
MűfajAlternative
pop-punk
Rock
KiadóFueled by Ramen
Kapcsolódó előadókNew Found Glory
The Swellers
October Fall
Say Anything
The Chariot
Jimmy Eat World
No Doubt
The Sounds
Paper Route
Tagok
Hayley Williams
Taylor York
Zac Farro
Korábbi tagok
Josh Farro
Jason Bynum
John Hembree
Hunter Lamb
Jeremy Davis
A Paramore weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Paramore témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Paramore amerikai rockegyüttes, amit 2004-ben Franklinben (Tennessee) alapítottak. Tagjai: Hayley Williams (ének/billentyűs hangszerek), Taylor York (ritmikus gitár).

Az együttes 2005-ben adta ki bemutatkozó albumát, az All We Know Is Falling-ot, majd ezt követte a Riot! 2007-ben, ami platinalemez lett az Államokban és aranylemez az Egyesült Királyságban, Írországban és Új-Zélandon. Harmadik albumuk, a Brand New Eyes 2009. szeptember 29-én jelent meg. A Brand New Eyes az együttes eddigi a slágerlistákon legjobban teljesítő albuma.[1]

Története[szerkesztés]

2002–2005: az alapítás és az All We Know Is Falling[szerkesztés]

Bővebben: All We Know Is Falling

2002-ben az akkor 14 éves Hayley Williams elköltözött szülővárosából, Meridianból Franklinbe, ahol találkozott Josh Farro és Zac Farro testvérekkel, miközben egy magániskolába járt.[2][3] Nem sokkal a költözése után Hayley Brett Manningtől vett énekórákat.[4] A Paramore megalapítása előtt Hayley és Jeremy Davis basszusgitáros barátjukkal, Kimee Read-del egy funkegyüttesben, a The Factory-ban játszottak, míg Josh és Zac Farro együtt gyakoroltak az iskola után.[2][5] A Paramore többi tagja „ideges volt ezzel az egész női dologgal”, miszerint Hayley lenne az énekesük, de mivel nagyon jó barátok voltak, ezért Hayley elkezdett nekik dalokat írni.[6] Az együttest hivatalosan Josh Farro (gitár/háttérének), Zac Farro (dob), Jeremy Davis (basszusgitár) és Hayley Williams (ének) alapította 2004-ben,[7] majd később csatlakozott hozzájuk Hayley szomszédja,[2] Jason Bynum (ritmikus gitár). Hayley állítása szerint a „Paramore” név az első basszusgitárosuk leánykori nevéből ered.[8] Miután megtudták a paramour homofon jelentését („titkos szerető”), úgy döntöttek, hogy ezt a nevet fogják használni Paramore betűzéssel.[6]

Az együttes első száma, amit együtt írtak, a Conspiracy volt, amit később a bemutatkozó albumukon adtak ki. A következő években a Paramore Nashville területén kívül is koncertezett, többek között a Purple Door és a Warped Tour fesztiválokon. John Janick, a Fueled by Ramen vezérigazgatója és alapítója megkapta a Paramore demóit, majd elment a Taste of Chaos fesztiválra Orlandoba, hogy élőben is láthassa őket. Egy kisebb privát koncert után, amit egy raktárban tartottak, az együttes aláírt egy szerződést a kiadóval.[9]

Ezután a Paramore visszautazott Orlandoba, de megérkezésük után nem sokkal Jeremy Davis kilépett az együttesből személyes okokra hivatkozva. A Paramore megmaradt négy tagja folytatta az albumot, megírták az All We Know-t, ami Davis kilépéséről szólt, majd kitalálták az All We Know Is Falling koncepció alapjait. Az album borítója is a Paramore bánatát szimbolizálja, amit Hayley Williams így magyarázott meg: „Az All We Know Is Falling borítóján a kanapé és a távozó árnyék mind arról szól, hogy Jeremy elhagyott minket és egy űrt hagyott maga után”.[9] A felvételek három hétig tartottak, és az album promóciós anyaga csak a megmaradt négy tag közreműködésével jött létre.

A koncertek előtt bevették az együttesbe John Hembree-t (basszusgitár) Jeremy Davis helyére.[10] 2005 nyarán a Paramore a Shira Girl színpadon lépett fel a Warped Tour-on.[9] Az együttes kérésére öt hónappal távozása után Jeremy Davis visszatért az együttesbe Hembree helyére.[11] Az All We Know Is Falling-ot 2005. július 24-én adták ki és a 30. helyezést érte el a Billboard Heatseekers slágerlistáján. A Paramore első kislemezének, a Pressure-nek, aminek videóklipjét Shane Drake rendezte, nem sikerült felkerülnie a slágerlistákra. A videóklipben egy raktárépületben zenélnek, majd a klip végén vízzel permetezik le őket. Júliusban kiadták a második kislemezüket, az Emergency-t. Ennek a videóklipjét is Shane Drake rendezte és Hunter Lamb (ritmikus gitár) is szerepel benne Jason Bynum helyett.[3] Az Emergency klipje is egy Paramore-koncertről szól, amiben véres kosztümökben zenélnek. A harmadik kislemez, az All We Know videóklipje koncertfelvételeket és háttérfelvételeket tartalmaz.

2006 januárjában az együttes a Winter Go West turnén vett részt, ahol az Amber Pacific és a The Lashes seattlei zenekarokkal zenéltek együtt. Februárban Hayley Williams énekelt az October Fall Keep Dreaming Upside Down című számában.[12] 2006 tavaszán a Paramore volt az előzenekara a Bayside-nak, majd nem sokkal később a The Rocket Summer-nek is. 2006. október 5-től október 15-éig az Egyesült Királyságban turnéztak, ahol az utolsó turnéállomás a londoni Mean Fiddler volt. Ezután előadták a Foo Fighters My Hero című dalát, amit a Sound of Superman című albumon adtak ki 2006. június 26-án.[13]

2006 nyarán a Paramore ismét részt vett a Warped Tour-on, elsősorban a Volcom és a Hurley színpadokon, és amikor először felléptek a főszínpadon, az megegyezett szülővárosuk, Nasville alapításának napjával. A Paramore első Államokbeli turnéja 2006. augusztus 2-án kezdődött, ezen az összes jegyet eladták,[14] a This Providence, a Cute Is What We Aim For és a Hit the Lights támogatásával az utolsó állomáson Nashville-ben. Ebben az évben jelöltek voltak az „Év legjobb új zenekara” címre, és Hayley Williams lett a 2. „legszexibb nő” a brit Kerrang! magazin olvasói szerint.[15]

2007-ben Hunter Lamb elhagyta a csapatot és megházasodott, a Paramore négyesben folytatta tovább.[3] A Paramore-t a brit NME magazin „2007 új zajának” nevezte.[15] Januárban ők játszották a Warped Tour akusztikus nyitányát a Rock and Roll Hall of Fame-ben,[16] és Hayley Williams az Emergencycímű videóklipben látható ruhát viselte.[17]

A Paramore még egyszer feltűnt a Kerrang! magazinban, azonban Hayley Williams úgy gondolta, hogy a cikk hamis képet fest a zenekarról, elsősorban azért, mivel úgy fókuszált rá, mintha ő lenne a „főszereplő”. Ezek után Hayley a zenekar LiveJournalján ezt írta: „Címlapsztori nélkül is sikerült volna. Sajnálom, ha ez bárkit is megbántott a Kerrang!-nál, de nem hiszem, hogy egy árva szó is igaz lenne a cikkből.”[18] Áprilisban Hayley Williams énekelt a The Chariot Then Came To Kill című számában.[19] 2007 elején újabb turnéba kezdtek a This Providence-el, a The Almost-al és a Love Arcade-dal.

2007–2008: Riot! és egyéb projektek[szerkesztés]

Bővebben: Riot!
Hayley Williams (középen) és Taylor York (jobbra) 2007 júliusában Vancouverben, a Vans Warped Touron

A Paramore 2007 januárjában kezdte el a második stúdióalbum, a Riot! felvételeit, majd márciusban fejezték be Hunter Lamb nélkül, aki azért lépett ki az együttesből 2007 elején, mert megházasodott;[3] Lamb nélkül Josh Farronak kellett az album mindkét gitárrészét játszania.[20] Taylor York, aki már a Farro testvérekkel azelőtt az együttes tagja volt, mielőtt megismerték Hayley Williamst, visszatért a zenekarba Lamb helyére.[14] Miután Neal Avron és Howard Benson producer megkörnyékezte őket,[21] a Paramore a Riot!-ot a new jersey-i David Bendeth producerrel vette fel (Your Vegas, Breaking Benjamin), majd 2007. június 12-én kiadták. A Riot! 20. helyen debütált a Billboard 200-on, 24. helyen a brit slágerlistákon és több mint 44 000 példányt adtak el belőle megjelenésének hetében az Egyesült Államokban.[14]

Azért választották a Riot! címet, mert ez „egy érzelem hirtelen kitörését” jelenti, és ez volt rá az a szó, ami „összegezte az egészet”.[21] Az első kislemezt, a Misery Business-t 2007. június 21-én adták ki. Erről Hayley úgy nyilatkozott, hogy „őszintébb, mint bármely más, amit valaha is írtam és ezt az érzést a srácok zenéje kiegészítette”.[22]

2007 nyarán harmadszor is részt vettek a Warped Touron, majd az élményeikről a yourhereblogon írtak az MTV-nek. Júniusban a Rolling Stone nekik adta a „Ones to Watch” címet.[23] A Paramore első élő adásban leadott televíziós fellépése a Fuse Networks The Sauce című műsorában volt. A Riot!-album második kislemezét, a Hallelujah-t 2007. július 30-án adták ki, és csak az interneten és a brit televíziókban volt elérhető. A videóklipje az All We Know-éhoz hasonlóan koncertfelvételeket és háttérfelvételeket tartalmaz.

2007 augusztusában a Paramore mint az „MTV A Hét Előadója” lejátszotta dalaik akusztikus változatait az MTV-ben. Ezeket Queensben vették fel Evan Silver és Gina Fortunato rendezése alatt.[24] Az MTV.comon is megtalálható a Riot! több promóciós kisfilmje is. 2007 augusztusában négy héten keresztül a Misery Business klipje volt az MTV.com legnézettebb videója.[25] október 8-án élőben előadták a Misery Business-t a Late Night with Conan O'Brien műsorban, ezt valószínűleg a Max Weinberggel a 2007-es Warped Tour alatt kötött barátságuk tette lehetővé.[26] Augusztusban a Paramore szerepelt a New Found Glory Kiss Me című számának videóklipjében.

2007. október 11-én a Riot! második kislemeze, a Crushcrushcrush videóklipje debütált az amerikai televíziókban. A Crushcrushcrush klipjében egy kietlen sivatagban játszanak miközben kémkednek utánuk majd a hangszereiket is szétverik. A kislemezt november 12-én adták ki az Egyesült Királyságban, majd november 19-én az Egyesült Államokban.[27] Hayley Williams énekelt a Say Anything In Defense of the Genre című albumának a The Church Channel és a Plea című számain amit 2007. október 23-án adtak ki.[28] Az együttes 2007 november 29-én Bostonban az FNX rádiónak adta elő élőben a számainak akusztikus változatait.[29] 2007. december 31-én az MTV szilveszteri adásában is felléptek.

A Paramore 2007. április 23-án Orlandoban, a The Social-ben

A Paramore volt az Alternative Press magazin 2008. februári címlapján és az olvasók „2007 Legjobb Együtteséve” választották.[30] A zenekar 2008. február 10-én a „Legjobb Új Előadó” díjra is jelölve volt az 50. Grammy díjátadón, azonban ezt Amy Winehouse nyerte.[31] 2008 elején az Egyesült Királyságban turnéztak a New Found Glory-val, a Kids in Glass Houses-zal és a Conditions-zel.[32] 2008 februárjában elkezdték az európai turnéjukat,[33] azonban 2008. február 21-én bejelentették, hogy személyes okok miatt törölnek hat koncertet. Williams azt írta az együttes weboldalán, hogy ez „a szünet egy esélyt ad arra, hogy elszakadjunk a munkától és a személyes dolgainkkal foglalkozzunk”. Az MTV.com arról számolt be, hogy a rajongók a zenekar jövőjéről spekulálgatnak és olyan pletykákat is közzé tettek, hogy a problémák akkor kezdődtek amikor Josh Farro kifejezte a dühét a média ellen mivel Hayley Williamsre összpontosítanak.[34] Azonban visszatértek a szülővárosukba, hogy felvegyék a negyedik kislemez, a That's What You Get videóklipjét, amit 2008. március 24-én adtak ki.

2008 áprilisában és májusában a Jimmy Eat World-el az Egyesült Államokban turnéztak, majd május 10-én és 11-én a Give It A Name fesztiválon léptek fel az Egyesült Királyságban és május 10-én az In New Music We Trust színpadon a Radio 1's One Big Weekend fesztiválon Kentben a Mote Parkban. A Paramore első írországi fellépésére 2008. június 2-án Dublinban a RDS-ben került sor amit a Vans Warped Tour követett július 1-jétől július 6-ig.

2008. május 7-én az MTV TRL-ban Hayley Williams elmondta, hogy egy új albumon dolgoznak ami a következő nyáron fog megjelenni. Hayley Williams azt mondta, hogy az új dalokat a koncertek próbáin gyakorolták. Az Alternative Press magazinban Zac Farro azt mondta az albumról, hogy a hangzása olyan lesz mint a Mew, a Thriceés az Arcade Fire együttesek számai.[2]

2008. május 19-én a hivatalos weboldalukon bejelentették, hogy újra turnézni indulnak, aminek neve The Final Riot!, és július 25-én kezdődik és szeptember 1-jén ér véget. Ezen turné alatt előadták Leonard Cohen Hallelujah című számát is.[35] 2008. szeptember 2-án aláírtak egy szerződést a Hurley Clothing ruházati céggel. Az ebből befolyó teljes összeg a Love146 alapítvány részére utalták.[36]

A Paramore Decode című száma volt az Alkonyat című film főcímzenéje. Az I Caught Myself című számuk is szerepelt a filmben.[37] A Decode-ot 2008. október 1-jén adták ki a Paramore Fan Club és Stephenie Meyer weboldalán.[38][39] Ennek a klipjét október 13-án kezdték el felvenni és november 3-án jelent meg. október 24-én a Hot Topicban is hallható volt, az albumot november 4-én adták ki. Borders az album olyan változatát adta ki amin a Decode akusztikus verziója is hallható.

november 25-én adták ki koncertalbumukat, a The Final Riot!-ot. Az albumhoz mellékeltek egy DVD-t is, amin az egész chicagoi koncert felvétele megtalálható. A The Final Riot! aranylemez lett az Egyesült Államokban.

2009–napjainkig: Brand New Eyes koncertek és egyéb projektek[szerkesztés]

Bővebben: Brand New Eyes

2009 januárjában Josh Farro az együttes harmadik stúdióalbumáról beszélt. A Kerrang!-gal való interjújában Farro azt mondta, hogy „Megpróbáljuk Nashville-ben [felvenni]. Úgy gondolom, ha az albumot ott írjuk, az ösztönöz minket, és ha ott is vesszük fel, akkor az jóval könnyebb lesz, mivel a saját ágyainkban aludhatunk és nem egy hotelben, mint az év többi 300 napjában! Még nem vagyunk benne biztosak, ki lesz a producer. A Decode-ot Rob Cavalloval készítettük, ami egy jó tapasztalat volt, de kerni fogunk és csak akkor hozunk döntést, ha már sok számot írtunk és tudjuk, hogy mit keresünk. Nagyon élveztük a koncerteket és egy olyan producert akarunk, aki ezt meg tudja fogni”.[40]

2009. január 21-én bejelentették, hogy a Bedouin Soundclash-sel, a The Sounds-zal és Janelle Monáevel különleges vendég volt a No Doubt Summer Tour 2009-en, ami 2009 májusában indult.[41]

A Paramore 2009 elején írta és fejezte be legújabb albumukat, a Brand New Eyes-t. A Brand New Eyes első kislemeze, az Ignorance 2009. július 7-én jelent meg. Az Ignorance videóklipjét 2009. augusztus 13-án az MTV összes platformján, hálózatán és weboldalán sugározták. A Paramore a hivatalos weboldalán bejelentette, hogy koncertezni fog az Egyesült Államokban. A turné a Brand New Eyes kiadásának napján, szeptember 29-én kezdődött[42] és november 1-jén ért véget Nashville-ben.[43]

A Paramore az MTV Unplugged-nak is készített egy felvételt, amit az MTV.comon lehet megtekinteni. szeptember 29-én Hayley Williams elhagyta a színpadot, mivel berekedt. Október 2-án bejelentették, hogy néhány koncert el lesz halasztva Hayley Williams torokgyulladása miatt.[44]

2010-ben részt vettek az ausztrál Soundwave fesztiválon.

2010 decemberében Zac és Josh Farro kilépett az együttesből. Ennek ellenére Hayley azt nyilatkozta, hogy a zenekar nem bomlik fel. Ő, Jeremy és Taylor továbbra is együtt zenélnek az együttesben.

Zenei stílus[szerkesztés]

Paramore zenéjét általában emónak[45][46] és pop-punknak tekintik.[47] Joshua Martin azt írta Hayley Williams interjúja után, hogy „A zenekar nem csak egy vörös hajú pop-punk lány bátor hozzáállással. A zenéjük olyanok mint ők. Felgyorsul és lelassul. Emo anélkül, hogy siránkozna vagy gyerekes lenne. Majdnem egy szó szerinti anti-Avril Lavigne”.[5] Az Alternative Press magazin azt írta, hogy a zenekar „fiatalos hangzású”, miközben „őszinte”.[48] A Paramore első albuma, az All We Know is Falling jóval „sablonos pop-punk” hangzású volt ami „jól is hangzik”[49] és a kettő kombinációja létrehozta ezt a „kifinomult rockkal nyakonöntött pop/punk albumot”.[50] A második albumuk, a Riot! „sokféle stílust fedez fel, azonban nem kóborol el a védjegyükké vált hangzástól”.[49]

Az Alternative Press és több egyéb kritikus is azt állítja, hogy a koncertek nagyban növelték a zenekar hírnevét. Az Alternative Press azt állítja, hogy Hayleynek „nagyobb a karizmája mint a nála kétszer idősebb énekeseknek és a zenekara sem marad le túlságosan tőlé”.[51] John Mayer énekes/dalszerző 2007 októberében dicsérte Williams hangját egy blogon, a „narancs remény”-nek hívta; a „narancs” a hajszínére utal.[52] A női frontember miatt a zenekart gyakran hasonlítják összes Kelly Clarksonnal és Avril Lavigne-nel, akire az egyik kritikus azt mondta, hogy „súlyosan megalapozatlan”.[53][54] Jonathan Bradley kritikus azt írta, hogy a „Paramore fertőző lelkesedéssel támadja a zenéjét”. Azonban azt is írta, hogy „nincs olyan nagy különbség a Riot! és Kelly Clarkson vagy Avril Lavigne számai között”.[55] Az NME egyik kritikusa A Paramore zenéjére azt mondta, hogyan olyan mint a „No Doubt (kivágva az összes ska elemet)” és „Kelly Clarkson legvadabb álmai”.[56] Hayley Williams így írt a zenekar női aspektusáról: a Paramore nem „ez a csaj vezette banda” és a zenéket azok számára készítik „akik élvezik a zenét és nem azoknak akik a nememről beszélnek”.[21]

A Paramore kifejezte a Blink-182, a Death Cab for Cutie, a Jimmy Eat World, a MewithoutYou és a Sunny Day Real Estate,[57] és a Thrice és a New Found Glory iránt érzett nagyrabecsülését.[58] Hayley Williams azt mondta, hogy rá Robert Smith a The Cure-ból és Etta James volt rá hatással.[59] Williams azt mondta a U2-hoz hasonló zenekarokra, hogy akik masszívak és azt tesznek amit akarnak, azt írnak amit akarnak és kiállnak valamiért", a Jimmy Eat Worldre akik úgy gondolom soha nem fognak csalódást okozni a rajongóiknak, és a No Doubtra akik „lenyűgöző dolgokat műveltek”, lehetnének a minta a Paramore számára.[57]

Josh Farro a BBC-nek adott interjújában azt állította, hogy a „Hitünk nagyon fontos számunkra. Valaki nyilvánvalóan azért fogja szeretni a zenénket mert hisz valamiben. De mi nem azért vagyunk itt, hogy prédikáljunk a gyerekeknek hanem azért, mert imádjuk a zenét”.[60]

Tagok[szerkesztés]

Jelenlegi tagok[szerkesztés]

Alapító tagok[szerkesztés]

Diszkográfia[szerkesztés]

Bővebben: Paramore-diszkográfia

Stúdióalbumok[szerkesztés]

EPs[szerkesztés]

Koncert albumok[szerkesztés]

Díjak[szerkesztés]

Díjátadó Díj Jelölt Eredmény
50. Grammy díjátadó Legjobb Új Előadó Paramore Jelölve
2008 MTV Video Music Awards Legjobb Rock Video crushcrushcrush Jelölve
MTV Video Music Brasil Nemzetközi Előadó Paramore Nyert
MTV European Music Awards Rock Out Paramore Jelölve
Los Premios MTV Latinoamérica Legjobb Új Előadó – Nemzetközi Paramore Jelölve
Los Premios MTV Latinoamérica Legjobb Rock Előadó – Nemzetközi Paramore Jelölve
Los Premios MTV Latinoamérica Premio Fashionista 2008 Hayley Williams Jelölve
Woodie Awards Év Újonca Paramore Nyert
American Music Awards T-Mobile Breakthrough Artist Paramore Jelölve
Fuse.tv 2008 legjobb klipje That's What You Get Második
Fuse.tv 2009 legjobb klipje Ignorance Harmadik
Teen Choice Awards 2008 Breakout Group Paramore Jelölve
Teen Choice Awards 2008 Rock Szám crushcrushcrush Nyert
Teen Choice Awards 2008 Rock Csapat Paramore Nyert
Kerrang Readers' Poll 2008 Legszexibb Nő Hayley Williams Nyert
Teen Choice Awards 2009 Choice Rock Group Paramore Nyert
Teen Choice Awards 2009 Choice Rock Track Decode Nyert
Shockwaves NME Awards 2009 Legszexibb Nő Hayley Williams Nyert
MTV Australia Awards 2009 Legjobb Rock Klip Decode Jelölve
MTV Movie Awards 2009 Legjobb filmzene Decode Jelölve
2009 MTV Video Music Awards Legjobb Rock szám Decode Jelölve
2009 Kerrang! Best 100 Rock Videos Legjobb Rock Klip Misery Business Harmadik
2009 Kerrang! Best 100 Rock Videos Legjobb Rock Klip crushcrushcrush Ötödik
Kerrang! Reader's Poll 2009 Legjobb Szám Ignorance Nyert
Kerrang! Reader's Poll 2009 Legszexibb Nő Hayley Williams Nyert
2009 MTV Latin Music Awards Fashionista Award Hayley Williams Nyert
2009 MTV Europe Music Awards Legjobb Alternative Paramore Jelölve
36th People's Choice Awards Kedvenc Rockegyüttes Paramore Nyert
52. Grammy díjátadó Legjobb filmhez írt dal Decode Jelölve
Planeta Awards 2009[64] Best Club Paramore Nyert
Planeta Awards 2009[64] Rock Song Of The Year Decode Nyert
Planeta Awards 2009[64] Rock Band Of The Year Paramore Nyert
Planeta Awards 2009[64] Mega Planet Of The Year Decode Jelölve
Shockwaves NME Awards 2010 Best International Band Paramore Nyert
Shockwaves NME Awards 2010 Best Band Blog Paramore.net Jelölve

Megjelenésük a videójátékokban[szerkesztés]

2005-ben jelent meg a Paramore először egy videójátékban, a Pressure című számuk hallható volt a The Sims 2 konzolos változataiban.

2008 márciusában a Paramore crushcrushcrush című száma letölthető tartalomként megjelent a Rock Band-hez és később a Guitar Hero On Tour: Decades-ben is játszható szám lett belőle. A Rock Band 2-ben a That's What You Get című számuk volt megtalálható. A Guitar Hero World Tour-ban a Misery Business egy játszható szám és Hayley Williams is bekerült a játéka a „motion capture” technológia segítségével. Ő egy megnyitható szereplő ebben a játékban.[65] A Misery Business a Saint's Row 2 és az NHL 08 videójátékokban is szerepelt. A Decode videóklipje a Twilight film előzetesével az észak-amerikai PlayStation Home Home Theater (virtuális mozi) rendszerén is vetítették 2008. december 11-e és december 18-a között.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ http://www.hollywoodreporter.com/hr/content_display/music/news/e3iecb83415cefdd2b06aaf1d104e2f3a1a[halott link]
  2. ↑ a b c d Bayer, Jonah. „Born for This” 
  3. ↑ a b c d Biography. All Music. (Hozzáférés: 2007. augusztus 16.)[halott link]
  4. ↑ Hayley Williams. David Walter interjúja.. Youth Gone Wild. 2007. október 17. (Hozzáférés ideje: 2007. október 14.) Archiválva 2007. október 18-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. október 18-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  5. ↑ a b Hayley Williams és Josh Farro. Joshua Martin interjúja.. ASL's Exclusive Interview With Paramore. 2007. június 26. (Hozzáférés ideje: 2007. október 12.) Archiválva 2008. augusztus 6-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2008. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 19.)
  6. ↑ a b Josh Farro, Hayley Williams és Jeremy Davis. cathyreay interjúja.. Interview With Paramore. 2007. július 14. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 17.)
  7. ↑ History. paramore.net. [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  8. ↑ Paramore. Interjú. Hello My Name Is. (Hozzáférés ideje: 2009. június 11.) Archiválva 2008. április 9-i dátummal a Wayback Machine-ben
  9. ↑ a b c Hayley Williams és Josh Farro. Tony Pascarella interjúja.. Interview: Hayley Williams and Josh Farro of Paramore. 2005. augusztus 8. (Hozzáférés ideje: 2007. augusztus 16.) Archivált másolat. [2007. február 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  10. ↑ Hayley Williams. Jason Schleweis interjúja.. Paramore Interview. 2005. július 14. (Hozzáférés ideje: 2007. október 12.) Archiválva 2007. november 1-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  11. ↑ Paramore Kerrang! Article. Kerrang!, 2006. november 5. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  12. ↑ October Fall – A Season in Hell. AbsolutePunk.net. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  13. ↑ IT'S A BIRD, IT'S A PLANE™, IT'S SOUND OF SUPERMAN. Rhino, 2006. március 23. [2007. augusztus 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  14. ↑ a b c Paramore. mtv.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  15. ↑ a b Fletcher, Alex. „Paramore”, fueledbyramen.com, 2007. szeptember 24.. [2009. április 21-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.) 
  16. ↑ „Warped adds Agent Orange, video from Rock'n'Roll Hall of Fame exhibit”, punknews.org, 2007. február 9. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.) 
  17. ↑ Moseley, Brittany. „Warped Tour: Thirteen years of memorabilia to Cleveland”, Stater Online, 2007. január 31.. [2007. szeptember 28-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.) 
  18. ↑ „Paramore Not Happy About Kerrang Article”, drivenfaroff.com, 2007. május 31.. [2007. október 30-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. október 13.) 
  19. ↑ God Makes Real Noise. PopMatters.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  20. ↑ Josh Farro. Stephanie Keller interjúja.. Paramore: They’re Looking for a Riot!. 2007. május 1. (Hozzáférés ideje: 2007. október 13.) Archiválva 2007. december 20-i dátummal a Wayback Machine-ben Archivált másolat. [2007. december 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  21. ↑ a b c Hayley Williams és Josh Farro. Julia Conny interjúja.. Paramore. 2007. május 25. (Hozzáférés ideje: 2007. október 13.)
  22. ↑ redemption. it's a long story.. livejournal.com, 2007. június 27. (Hozzáférés: 2007. október 12.)
  23. ↑ Paramore. rollingstone.com. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  24. ↑ Behind the Scenes: Paramore's TV Spots. mtv.com. (Hozzáférés: 2007. augusztus 18.)
  25. ↑ MTV Doesn’t Care About Black People, Either. mollygood.com, 2007. szeptember 11. [2007. szeptember 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. augusztus 13.)
  26. ↑ i forgot to tell you guys. i'm such a jerk!. livejournal.com, 2007. szeptember 27. (Hozzáférés: 2007. október 9.)
  27. ↑ Paramore <Paramore>. bebo.com, 2007. október 12. [2011. október 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 14.)
  28. ↑ „Say Anything To Post New Song”, absolutepunk.net, 2007. október 1. (Hozzáférés: 2007. október 15.) 
  29. ↑ Paramore: Boston fans-only live show (video & mp3s). thephoenix.com, 2007. november 29. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  30. ↑ Paramore. altpress.com, 2008. február 1. [2011. július 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. január 4.)
  31. ↑ 50th Annual Grammy Awards Nominations List. grammy.com. [2008. december 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 6.)
  32. ↑ „Tours: Paramore / New Found Glory (UK)”, punknews.org, 2007. október 22. (Hozzáférés: 2007. november 1.) 
  33. ↑ „Paramore upcoming shows”, http://www.paramore.net/shows, 2007. december 2.. [2010. szeptember 26-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. december 2.) 
  34. ↑ Paramore Cancel European Tour, Say They Need Time Off To Deal With 'A Lot Of Internal Issues'
  35. ↑ inTuneMusic: Paramore in Asbury Park. [2012. július 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. május 17.)
  36. ↑  The Final Riot! [DVD]. Amerikai Egyesült Államok, Chicago: Fueled by Ramen. A jelenet helye a filmen: 00:47:57.
  37. ↑ 'Twilight Soundtrack To Include Muse, Linkin Park And, Of Course, Robert Pattinson. mtv.com, 2008. október 6. (Hozzáférés: 2008. december 30.)
  38. ↑ Official Stephenie Meyer Website
  39. ↑ Paramore's 'Twilight' Song 'Decode' Premieres On Stephenie Meyer's Web Site
  40. ↑ Josh Farro speaks to Kerrang! about 3rd studio album. [2009. január 25-i dátummal az eredetiből archiválva].
  41. ↑ Bedouin Soundclash, and Paramore Opening for No Doubt's Reunion Tour. Noise Press. Hozzáférés ideje: 2009-02-25
  42. ↑ Timbaland's Shock Value 2 Inspired by 'Twilight'. MTV, 2009. szeptember 16. (Hozzáférés: 2009. szeptember 16.)
  43. ↑ [1]
  44. ↑ http://www.paramore.net/blog/tour-dates-postponed/
  45. ↑ Familiar With Emo, Intimate With Upbeat. New York Times, 2007. november 30. (Hozzáférés: 2008. január 5.)
  46. ↑ Eliscu, Jenny: Q&A: Paramore's Hayley Williams. Rolling Stone, 2008. március 6. [2008. június 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. június 5.)
  47. ↑ Paramore Bio. MTV.com
  48. ↑ Josh Farro és Jeremy Davis. Charlotte Otter interjúja.. Interview: Paramore. (Hozzáférés ideje: 2007. október 13.) Archivált másolat. [2009. január 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  49. ↑ a b Davies, Alex: Paramore – Riot!. decoymusic.com. [2007. november 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  50. ↑ Schleweis, Jason: Paramore, 2005. július 26. [2007. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  51. ↑ „Bamboozle Recap: Day 1”, altpress.com, 2007. május 6.. [2007. június 10-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. október 13.) 
  52. ↑ Mayer, John: Paramore. honeyee.com, 2007. október 27. [2008. február 24-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. november 1.)
  53. ↑ Pascarella, Tony: Music Review: Paramore, "All We Know Is Falling". the-trades.com, 2007. július 20. [2013. június 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  54. ↑ Drumm, Alex: Paramore. emotionalpunk.com. [2006. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  55. ↑ Bradley, Jonathan: Paramore – Riot! – Review. stylusmagazine.com, 2007. augusztus 13. [2013. március 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  56. ↑ Review. nme.com. (Hozzáférés: 2007. október 13.)
  57. ↑ a b „Paramore in prog rock shock?”, citylife.co.uk (Hozzáférés: 2007. október 13.) 
  58. ↑ Paramore's official bio. paramore.net. [2011. július 28-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 30.)
  59. ↑ „Questions and Answers with Paramore”, paramore-fans.com, 2007. szeptember 19.. [2007. október 16-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés: 2007. október 13.) 
  60. ↑ Paramore bbc interview. Interjú. 2008. február 6. (Átirat). (Hozzáférés ideje: 2010. január 3.)
  61. ↑ Hayley Williams – paramore.net. [2012. február 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 19.)
  62. ↑ – Rocklouder. [2009. június 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)
  63. ↑ Zac Farro (@zacfarro) | Twitter (magyar nyelven). twitter.com. (Hozzáférés: 2017. február 12.)
  64. ↑ a b c d Archivált másolat. [2010. január 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. február 10.)
  65. ↑ Hayley Williams Guitar Hero World Tour Behind The Scenes. rockdirt.com, 2008. október 26. [2022. szeptember 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. december 30.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Paramore című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Paramore
A Wikimédia Commons tartalmaz Paramore témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Paramore&oldid=26833714”