Részvételi demokrácia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A részvételi (participációs) demokrácia a demokrácia, vagyis a nép közügyekben való részvételének egy olyan megoldása, amikor a választásra jogosultak az eldöntendő ügyekben közvetlenül tudnak véleményt nyilvánítani, illetve részt venni a döntésekben.


A választásra jogosultak eszköztárai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alaki eszköztár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A döntéshozók nem kötelesek figyelembe venni a döntéshozatalok során a választópolgárok többségének a véleményét.

Konzultációs rendszer (strukturált párbeszéd) kialakítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A lakosság kifejtheti álláspontját az adott kérdésekben a döntéshozók által készítetett kérdőíveken, vagy közvélemény-kutatásban.

Egyeztetés és együttműködés rendszere[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A választott képviselők, és az önkormányzati intézmények számára lehetővé teszi a lakosság elvárásainak, kívánságainak jobb megismerését például lakossági fórumokon.

Állampolgári tanács[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A részvételi demokrácia egyik legjobb példája, gyakorlati megjelenése, amely lényege, hogy a közösség tagjainak a kérésére ajánlásokkal záruló sajátos vitafolyamatot hoznak létre. A megbeszélő testület tagjai a közügyben érdekelt felek képviselőiből, mint például önkormányzati tagokból, szakértőkből, helyi lakosokból, természetvédőkből, gazdaságilag érdekelteket személyekből, szabályozó szerv megbízottjaiból, támogatókból és ellenzőkből áll, amely meghatározza a megtárgyalandó változatokat, kiválasztja az állampolgári tanács tagjait és a moderátor személyét. Így létrehozzák az állampolgári tanácsot, mely rendszerint 12-16 fős testület, akik lehetnek egy kistelepülés vagy akár egy nagy területi egység kiválasztottjai. Az állampolgári tanácsban igyekeznek összes érintett csoportot, értéket, feltérképezni, megjeleníteni és a közömbös társadalmi csoportokból is személyeket beválasztani. A kiválasztott emberek rendszerint kisebb-nagyobb csoportokba verődve, majd együtt üléseznek egy-két napig, hogy az adott téma különböző nézőpontjairól meghívott szakértők segítségével próbáljanak minél világosabb összképet kapni. Utána nyilvános vitában előzetesen jóváhagyott keretek között keresik a megoldást, a moderátor segítségével. A moderált vitafolyamatban mindenki egyenlő esélyeket kap, a záródokumentumba pedig mindenki ajánlása belekerül. A folyamat létjogosultsága nyilván attól függ, miként valósítják meg az érintettek az ajánlásokat. A költség rendszerint azé, aki a kérdés gazdája, a közérdekről szóló viták támogatása rendszerint közpénzből történik.

Véleménynyilvánító (konzultatív) népszavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A véleménynyilvánító népszavazás nem köti jogilag a közhatalmat, de mindenképpen befolyásolja döntése tartalmát a választópolgárok azonosuló vagy elutasító véleménye.

Valós eszköztár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik hatalmi fék és ellensúly szerepét a népszavazás intézménye látja el.

Kötelező népszavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ilyen lehet például az alkotmány, az alkotmány módosítását, a költségvetéssel, az adókkal, illetékekkel, vámokkal kapcsolatos kérdések. Ugyanez vonatkozhat a nemzetközi szervezetekbe való belépésre és az alkotmányból nem levezethető törvényekre.

Felülbíráló népszavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állampolgárok ezzel a módszerrel a közhatalom egyedi döntéseit utasíthatják el vagy azt megerősítik. Felülbíráló népszavazás hat a politikai döntéshozatal korábbi lépéseire.

Kezdeményező népszavazás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az állampolgárok kezdeményezésükkel (iniciatívájukkal) a politikai döntéshozás új folyamatát indíthatják el.

Gyakorlatban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • USA-ban a LOKA intézet pénzzel, módszertannal és szakmai támogatással segíti azon közösségeket, akik egy problémájukat állampolgri tanács keretében szeretnék megoldani.
  • Dániában a parlament mellett a végrehajtó hatalomtól függetlenül működő intézmény gondoskodik arról, hogy bizonyos kérdések terítékre kerüljenek. A nemzeti léptékű döntések megalapozására a dánok az úgynevezett „konszenzuskonferencia” intézményét használják, amely lényegében dialógus a tudomány szakértői és a polgárok között egy adott technológia várható társadalmi nyereségéről és veszélyeiről.
  • Nagy-Britanniában a módszert azon kérdéseknél alkalmazzák hogy miként allokálják a szűkös erőforrásokat egy adott kórházban vagy az egész egészségügyi rendszerben.
  • Magyarországon
    • Kiskunhalason 1979-ben elindított majd betiltott, majd 1990-1993 között működő, és 2007-ben újraindított Halasi Nemes Tanács 2009 és 2010 között több előterjesztést is be nyújtott a város és a közösség jobbítása érdekében. A közösség halasiakból (értelmiség, civilek, dolgozók stb.) áll, bárki csatlakozhat és bárki javasolhat. 2010. októbere óta ezt az előterjesztési jogot visszavette az önkormányzat.
    • 2004-től van részvételidemokrácia-kísérlet, egy dunántúli (Székesfehérvárhoz közeli) nagyközség, Aba demokráciafejlesztési koncepciója révén.[1]
    1. Az információáramlás kétirányúsítása: a választott képviselők, és az önkormányzati intézmények számára lehetővé teszi a lakosság elvárásainak, kívánságainak jobb megismerését
    2. Konzultációs rendszer (strukturált párbeszéd) kialakítása: a lakosság kifejtheti álláspontját az adott kérdésekben, de a hatalom gyakorlói nem kötelesek azt figyelembe venni a döntéshozatalok során
    3. Egyeztetés és együttműködés rendszere: a fejlesztésnek ezen a szintjén a lakosság teljes részvétele megvalósul a lakókörnyezetükhöz kapcsolódó fejlesztési projektek megvalósításában.
    4. Participáció (részvétel) szintje: a hatalom megosztása a közösen hozott döntésekben (co-décision) is jelentkezik.
    • 2012-től két politikai párt is felvette programjába a részvételi demokrácia vízióját.
    1. 4K!: "RÉSZVÉTELI DEMOKRÁCIÁT, hogy az emberek valóban ellenőrizni tudják a politikusaikat, bele tudjanak szólni az életüket érintő helyi döntésekbe, és hogy valódi társadalmi részvétellel kialakított, mindenki által elfogadott, a részvételi demokráciát és a szociális jogokat garantáló alkotmánya legyen az országnak."[2]
    2. Kalózpárt: "Mi ez a likvid demokrácia? A likvid demokrácia egy olyan szavazati rendszert takar, melyben a szavazatok szabadon átruházhatóak; ez a bármikor leadható, visszavonható és átruházható szavazatok rendszere. Míg az indirekt (képviseleti) demokráciánál csak egy képviselő, a direkt (bázis)demokráciánál pedig az összes tag véleményét figyelembe kell venni, addig a likvid demokrácia folyékony átmenetet képez a kettő között. A likvid demokrácia a direkt és az indirekt demokrácia egyfajta „vegyülete“. Ebben a rendszerben mindenki eldöntheti, hogy a saját véleményét szeretné-e kifejezésre juttatni, vagy inkább másokat bízna meg önmaga képviseletével – utóbbi esetben azonban bármikor meg is gondolhatja magát (vagyis nem kell kivárnia a következő választást), és azonnali hatállyal visszaveheti a választott képviselőjére átruházott szavazati jogát. Ez tehát egy állandó mozgásban lévő folyamat: a szavazati jogosultságok, a szavazatok állandó mozgása. Ezért nevezik folyékony, azaz likvid demokráciának (liquid democracy). Hasonlít ugyan a delegált, kötött mandátumú választási eljáráshoz, de mégis túlmutat azon. Mi a célja a likvid demokráciának? Az, hogy a döntések ne a képviselők, választottak gyűlésein szülessenek, hanem hogy a társadalomban és a szervezetekben is folyamatosan érvényesülhessen a részvételi és a bázisdemokrácia. Ez megnehezíti a döntéshozó klikkek kialakulását, gyengíti a lobbicsoportok befolyását és a hatalmi erők visszaélési lehetőségeit."[3]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső oldalak[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]