Ugrás a tartalomhoz

Pór Ernő (politikus)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ez a szócikk a politikusról szól. Hasonló címmel lásd még: Pór Ernő (egyértelműsítő lap).
Pór Ernő
Született1889. január 4.[1]
Leibics
Elhunyt1937. augusztus 24. (48 évesen)
Leningrád
Állampolgársága
Foglalkozásapolitikus
Tisztségenépbiztos (1919–1919, Szlovák Tanácsköztársaság)
Sablon • Wikidata • Segítség

Pór Ernő, 1908-ig Perlstein[2] (Leibic, 1889. január 4. – Leningrád, 1937. augusztus 24.)[1] magántisztviselő, kommunista politikus, a Szlovák Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa.

Élete

[szerkesztés]

Fiatalkora, az első világháború, Szovjet-Oroszország

[szerkesztés]

Zsidó családból származott mint Perstein Jakab és Buxbaum Hermina fia.[3] Apja orvos volt. 1905-től részt vett a munkásmozgalomban, 1906-ban érettségizett a trencséni főgimnáziumban, s faipari tisztviselőként dolgozott budapesti cégeknél, 1907-ben pedig belépett az MSZDP-be. Az első világháborúban (1915-ben) orosz hadifogságba esett. 1917-ben a februári forradalom után a nyevjanszki vasüzemi dolgozóknak szocialista agitációt folytatott. Itt lépett be (1917-ben) az OK(b)P-be, majd pedig Moszkvában az orosz bolsevik párt magyar csoportjának egyik alapítója, és titkára lett. Ekkortájt ismerkedett meg Kun Bélával.[4] Kunnal együtt harcolt Narvánál a német intervenciós csapatok ellen, Pavel Dibenkó népbiztos irányítása alatt. Szamuelyvel részt vett 1918. július 6-7-én a baloldali eszerek lázadásának leverésében. Ez év nyarán a OK(b)P Magyar Csoportját delegálta az Ukrán Kommunista Párt első kongresszusán.

Ismét Magyarországon

[szerkesztés]

Az 1918-as októberi forradalom hírére hazajött, majd részt vett 1918. november 24-én a Kommunisták Magyarországi Pártjának megalapításában, s a Központi Bizottsági tagja lett. A kommün kikiáltása után Kun Béla megbízásából ő tájékoztatta Lenint a Tanácsköztársaság létrejöttéről.[5] A Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Külügyi Népbiztosság propagandaosztályának vezetője, majd az egyesült párt titkárságának munkatársaként tevékenykedett. Pór az 1919. június 16-án kikiáltott Szlovák Tanácsköztársaság külügyi népbiztosa is volt. A kommün azonban augusztus elsején megbukott.

A kormányzótanács lemondását követően Kun Béla Szovjetházbeli szállására ment. Erre így emlékezett felesége: "arra kért, keressem meg Pór Ernőt, aki az illegális apparátusnak volt a vezetője. Pór nemsokára megjött. Kun Béla megkérdezte tőle: "Mi van az illegális lakásokkal?" Azután így folytatta: "Valószínűleg mindannyian illegalitásba megyünk."

Pór Ernőt, aki Kun Béla az orosz polgárháborúból ismert, mint hűséges és bátor forradalmár – elsápadt.
Váratlanul érte az összeomlás.

Egyetlen illegális lakás sem volt előkészítve."
– Vörös Könyv 1919, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1993. 473. oldal

A kommün után

[szerkesztés]

A bukás után Kun Béla, Pogány József, Varga Jenő és mások mellett internálták, ezután rövid ideig Ausztriában élt. 1920-ban és 1921-ben Csehszlovákiában illegális pártmunkát végzett, s a Proletár című lap terjesztésében vett részt. 1922-től a Szovjetunióban töltött be gazdasági állásokat: a Szovjetunió erdészeti exportvállalatainak megbízottja, 1924-től vezetője volt. 1928 és 1933 között az Erdészeti Export Rt. elnökhelyettese volt. 1933-ban az Oroszországi Porcelán Tröszt irányítója, 1934-től pedig egészen letartóztatásáig a legnagyobb szovjet gumiipari üzem (Krasznij Treugolnyik) Kombinát igazgatóhelyetteseként működött. 1937. február 25-én letartóztatták, majd kivégezték. A sztálini önkény áldozata lett. Később rehabilitálták.[1]

Emlékezete

[szerkesztés]
  • Budapest XI. kerületében 1968 és 1991 között utca volt róla elnevezve (ma Pór Bertalan köz).

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ a b c Leningrádi mártirológia: 1937–1938
  2. ↑ A Belügyminisztérium 1908. évi 108549. sz. rendelete. MNL-OL 30803. mikrofilm 87. kép 1. karton. Névváltoztatási kimutatások 1908. év 30. oldal 6. sor.
  3. ↑ Állami házassági anyakönyvi bejegyezése, Újpest, 172/1915. folyószám.. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
  4. ↑ Vörös Könyv 1919, Antológia Kiadó, Lakitelek, 1993., 473. oldal
  5. ↑ Vitatott személyek: Kun Béla

Források

[szerkesztés]
  • Magyar életrajzi lexikon II. (L–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1969.  
  • Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. ISBN 963 09 0412 8  
  • Budapest teljes utcanévlexikona, Sprinter Kiadó, 2003. 407-408. old.
  • Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981 434. o. ISBN 9630525003
  • A Szocialista Forradalomért (Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1975. ISBN 963 09 0243 5, 520–521. o.)
  • Ленинградский мартиролог 1937-1938 Том 5

További információk

[szerkesztés]
  • Dokumentumok a magyar forradalmi munkásmozgalom történetéből. 1919–1929. (Budapest, 1964.)
  • Hajdu Tibor: A Magyarországi Tanácsköztársaság (Bp. 1969.)
  • Józsa Antal–Milei György: A rendíthetetlen százezer (alcím: Magyarok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban, Budapest, 1968.)
  • A magyar internacionalisták A Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban (Dokumentumgyűjtemény, Budapest, 1967–1968.)
  • A magyar munkásmozgalom történetének válogatott dokumentumai (Bp. 1959.)
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Pór_Ernő_(politikus)&oldid=26642142”