Prokuj gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Képes krónika egyik illusztrációja: István király elfogatja Gyula erdélyi vezért 1003-ban.

Prokuj gyula – a krónikák harmadik Gyulája – vagy kisebbik Gyula Zombor gyula fia, Sarolt fejedelemasszony testvére, Szent István nagybátyja volt. István uralkodása elején számolta fel erdélyi tartományúri hatalmát. Anonymus tévesen nevezi Gyulának, nem tudja, hogy ez nem a neve, hanem a gyula méltóság. Anonymus apját pedig két testvérnek, „Gyulának” és „Zombornak” gondolja, ahol az előbbi lányai Sarolt és Karold, az utóbbi fia pedig a „kisebbik Gyula”.[1]

A sokkal hitelesebb egykorú források azonban a lázadó „kisebbik Gyulát” István király nagybátyjának (avunculus) mondják. Így tesz az egykorú bajor udvari évkönyv és így Merseburgi Thietmar, aki a lázadó nagybácsit Prokuj néven nevezi, ami Prok-uj-ként bontható fel, ahol Prok szláv nyelven „maradék”-ot, az uj pedig régi magyar nyelven „nagybácsi”-t jelent.[2]

István 1003-ban hadat küldött ellene, területét, sóbányáival együtt elkobozta, őt magát foglyul ejtette. Nem sokáig volt fogoly, mert Thietmar szerint Vitéz Boleszló lengyel fejedelemhez szökött, aki egy elfoglalt felvidéki magyar erődítményt bízott rá, ahová István utánaküldte a feleségét. István idővel kiverte az elfoglalt erődítményből.[1]

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiai Boja (Bolya, Bua) és Bonyha (Bunha) Magyarországon maradtak birtokosok. Részt vettek Viskével, a korábbi bizalmi emberrel együtt egy Péter király elleni összeesküvésben, ezért kínpadon végezték.[1]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c szerk.: Kristó Gyula (főszerk.), Engel Pál, Makk Ferenc: Korai magyar történeti lexikon (9-14- század). Akadémiai Kiadó, Budapest. ISBN 963-05-6722-9 (1994) 
  2. Györffy György. 5 / István elődei., István király és műve. Gondolat Budapest 1983. ISBN 963-281-221-2