Ugrás a tartalomhoz

Pierre Levegh

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Tulipanos (vitalap | szerkesztései) 2020. április 28., 21:38-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Külső hivatkozások)
Pierre Levegh
Életrajzi adatai
Teljes nevePierre Eugène Alfred Bouillin
Született1905. december 22.
Párizs, Franciaország
Elhunyt1955. június 11. (49 évesen)
Le Mans, Franciaország
Nemzetiségefrancia francia
Pályafutása
KategóriaFormula–1-es világbajnokság
Aktív évei19501951
Csapataprivát Talbot-Lago
Nagydíjak száma6
Világbajnoki címek0
Győzelmek0
Dobogós helyezések0
Első rajtkockák0
Leggyorsabb körök0
Első nagydíjBelgium 1950-es belga nagydíj
Legutolsó nagydíjolasz 1951-es olasz nagydíj
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Levegh témájú médiaállományokat.

Pierre Eugène Alfred Bouillin (Párizs, 1905. december 22.Le Mans, Franciaország, 1955. június 11.), vagy ismertebb nevén Pierre Levegh, francia sportoló és autóversenyző. Vezetéknevét csak később, szintén versenyző nagybátyja emlékére vette fel, amikor megkezdte saját karrierjét az autósportok világában.

Pályafutása

Élete során különleges sportteljesítményt nyújtott, hiszen három teljesen eltérő területen, a technikai sportok mellett jégkorongban és teniszben is kiemelkedő eredményeket ért el. Az autóversenyzéssel 1937-ben kezdett el komolyabban foglalkozni, elsősorban a sportautók és a hosszútávú versenyek voltak ínyére, és már a következő évben ott volt a Le Mans-i 24 óráson is.

Levegh is abban a korban élt, amikor a versenyzők karrierjét keresztbetörte a második világháború, de amint beköszöntött a béke, ismét volán mögé ült, noha már 40. életévét is elérte. Kipróbálta magát a frissen megalakult Formula–1-ben is, 1950-ben és 51-ben összesen hat versenyen indult el egy Talbot Lago autóval, de pontot nem szerzett, legjobb eredménye pedig egy 7. hely volt Spából, a világbajnokság történetének ötödik versenyén.

Emellett a Talbot Lago képviseletében Le Mans-ban állandó résztvevővé vált. 1951-ben negyedik lett, a következő évben pedig karnyújtásnyira került attól, hogy sporttörténelmet írjon, ugyanis egyedül vezetve teljesített több mint 23 órát a versenyből, és az élen állva négykörös előnnyel száguldott a valószínűtlen győzelem felé. A garázsban ugyan várta őt egy helyettes, de Levegh nem akarta átadni a volánt, hiszen meggyőződése volt, hogy csak ő tudja épségben a célba juttatni az autót.[1] Végül neki sem lett igaza: az utolsó órában autója motorhiba miatt megállt, így nem sikerült a történelmi tett végrehajtása. Egyes vélemények szerint a hibát a pilóta fáradtsága idézte elő, aki egy alkalommal hibásan váltott, ami végzetes kárt okozott az erőforrásban.

Mégsem ez az emberfeletti tett, hanem az 1955-ös verseny miatt maradt meg Levegh neve a köztudatban, ugyanis ő ült abban az autóban, amely a futam harmadik órájánál egy baleset következtében a nézőtérre vágódott, összesen 84 ember életét - köztük a sajátját is - követelve az autóversenyzés történetének legszörnyűbb tragédiájában.

Halála

1955-ben már a Mercedes autóját vezette, és a futamon éppen közvetlenül a másik Ezüst Nyilat vezető Juan Manuel Fangio előtt haladt, amikor a baleset történt. Levegh két másik autót üldözött. A legelöl lévő Mike Hawthorn az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy a bokszba hajt, így váratlanul rántotta félre az autóját. Emiatt az őt követő Lance Macklinnek is hirtelen manővert kellett végrehajtania és balra vágott ki, közvetlenül Levegh autója elé. A francia már nem tudta elkerülni Macklint, a két autó összeütközött, a Mercedes a levegőbe emelkedett és a nézők közé csapódott.[2] A helyzetet súlyosbította, hogy autójának karosszériája a súlycsökkentés érdekében magnézium használatával készült, ami köztudottan igencsak gyúlékony, így nem is kellett sok ahhoz, hogy a roncs lángba boruljon.

A tűz nagyjából két órán át égett, de a versenyt nem állították le, a hivatalos álláspont szerint azért, mert ebben az esetben a távozó nézők miatt nehezen megközelíthető lett volna a pálya a mentők számára, akiknek még a több mint száz sérültet is el kellett látniuk. A történtek késztették a Mercedest arra, hogy hosszú évtizedekre, egészen a ’80-as évekig kivonja magát az autóversenyzésből.

Bár az autójából kirepülve halálos koponyasérülést szenvedő Levegh neve örökre egybeforrt a történtekkel, Fangio az eset után tett nyilatkozatában felfedte, szerinte csapattársának köszönhető, hogy nem követelt még több életet a szerencsétlen ütközés.[3] Elmondása szerint ugyanis Levegh, amikor látta, hogy már nem tudja elkerülni a Macklin autójával való kontaktot, szándékosan vagy természetes reakcióból adódóan felemelte az egyik kezét, ezzel jelezve a mögötte haladó argentin bajnoknak a veszélyt. Fangio még éppen időben el tudta venni a gázt, így kimaradt a balesetből, s később úgy tartotta, hogy Levegh mentette meg az ő, és talán további nézők életét is.

Temetése Párizsban a Père-Lachaise temetőben történt.[4]

Eredményei

Le Mans-i 24 órás autóverseny

Év Csapat Autó Csapattárs Helyezés
1938 FRA Jean Trévoux Talbot T150C FRA Jean Trévoux Nem ért célba
1939 Olasz Királyság Luigi Chinetti Talbot-Lago SS FRA René Le Begue Nem ért célba
1951 FRA Pierre Levegh Talbot-Lago FRA René Marchand 4.
1952 FRA Pierre Levegh Talbot-Lago T26 GS Spider Nem ért célba
1953 FRA Talbot Automobiles Talbot-Lago T26 GS FRA Charles Pozzi 8.
1954 FRA Pierre Levegh Talbot-Lago T26 Gran Sport Jugoszlávia Lino Fayen Nem ért célba
1955 GER Daimler-Benz AG Mercedes-Benz 300 SLR USA John Fitch Halálos baleset

Teljes Formula–1-es eredménysorozata

(Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)

Év Csapat Kaszni Motor 1 2 3 4 5 6 7 8 Helyezés Pontok
1950 Pierre Levegh Talbot-Lago T26C Talbot Straight-6 GBR
MON
Ni
500
SUI
BEL
7
FRA
Ki
ITA
Ki
- 0
1951 Pierre Levegh Talbot-Lago T26C Talbot Straight-6 SUI
500
BEL
8
FRA
GBR
GER
8
ITA
Ki
ESP
- 0

Források

További információk