Pierre Levegh
| Pierre Levegh | |
| Életrajzi adatai | |
| Teljes neve | Pierre Eugène Alfred Bouillin |
| Született | 1905. december 22. Párizs, Franciaország |
| Elhunyt | 1955. június 11. (49 évesen) Le Mans, Franciaország |
| Nemzetisége | |
| Pályafutása | |
| Kategória | Formula–1-es világbajnokság |
| Aktív évei | 1950–1951 |
| Csapata | privát Talbot-Lago |
| Nagydíjak száma | 6 |
| Világbajnoki címek | 0 |
| Győzelmek | 0 |
| Dobogós helyezések | 0 |
| Első rajtkockák | 0 |
| Leggyorsabb körök | 0 |
| Első nagydíj | |
| Legutolsó nagydíj | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Pierre Levegh témájú médiaállományokat. | |
Pierre Eugène Alfred Bouillin (Párizs, 1905. december 22. – Le Mans, Franciaország, 1955. június 11.), vagy ismertebb nevén Pierre Levegh, francia sportoló és autóversenyző. Vezetéknevét csak később, szintén versenyző nagybátyja emlékére vette fel, amikor megkezdte saját karrierjét az autósportok világában.
Pályafutása
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Élete során különleges sportteljesítményt nyújtott, hiszen három teljesen eltérő területen, a technikai sportok mellett jégkorongban és teniszben is kiemelkedő eredményeket ért el. Az autóversenyzéssel 1937-ben kezdett el komolyabban foglalkozni, elsősorban a sportautók és a hosszútávú versenyek voltak ínyére, és már a következő évben ott volt a Le Mans-i 24 óráson is.
Levegh is abban a korban élt, amikor a versenyzők karrierjét keresztbetörte a második világháború, de amint beköszöntött a béke, ismét volán mögé ült, noha már 40. életévét is elérte. Kipróbálta magát a frissen megalakult Formula–1-ben is, 1950-ben és 51-ben összesen hat versenyen indult el egy Talbot Lago autóval, de pontot nem szerzett, legjobb eredménye pedig egy 7. hely volt Spából, a világbajnokság történetének ötödik versenyén.
Emellett a Talbot Lago képviseletében Le Mans-ban állandó résztvevővé vált. 1951-ben negyedik lett, a következő évben pedig karnyújtásnyira került attól, hogy sporttörténelmet írjon, ugyanis egyedül vezetve teljesített több mint 23 órát a versenyből, és az élen állva négykörös előnnyel száguldott a valószínűtlen győzelem felé. A garázsban ugyan várta őt egy helyettes, de Levegh nem akarta átadni a volánt, hiszen meggyőződése volt, hogy csak ő tudja épségben a célba juttatni az autót.[1] Végül neki sem lett igaza: az utolsó órában autója motorhiba miatt megállt, így nem sikerült a történelmi tett végrehajtása. Egyes vélemények szerint a hibát a pilóta fáradtsága idézte elő, aki egy alkalommal hibásan váltott, ami végzetes kárt okozott az erőforrásban.
Mégsem ez az emberfeletti tett, hanem az 1955-ös verseny miatt maradt meg Levegh neve a köztudatban, ugyanis ő ült abban az autóban, amely a futam harmadik órájánál egy baleset következtében a nézőtérre vágódott, összesen 84 ember életét – köztük a sajátját is – követelve az autóversenyzés történetének legszörnyűbb tragédiájában.
Halála
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]1955-ben már a Mercedes autóját vezette, és a futamon éppen közvetlenül a másik Ezüst Nyilat vezető Juan Manuel Fangio előtt haladt, amikor a baleset történt. Levegh két másik autót üldözött. A legelöl lévő Mike Hawthorn az utolsó pillanatban döntött úgy, hogy a bokszba hajt, így váratlanul rántotta félre az autóját. Emiatt az őt követő Lance Macklinnek is hirtelen manővert kellett végrehajtania és balra vágott ki, közvetlenül Levegh autója elé. A francia már nem tudta elkerülni Macklint, a két autó összeütközött, a Mercedes a levegőbe emelkedett és a nézők közé csapódott.[2] A helyzetet súlyosbította, hogy autójának karosszériája a súlycsökkentés érdekében magnézium használatával készült, ami köztudottan igencsak gyúlékony, így nem is kellett sok ahhoz, hogy a roncs lángba boruljon.
A tűz nagyjából két órán át égett, de a versenyt nem állították le, a hivatalos álláspont szerint azért, mert ebben az esetben a távozó nézők miatt nehezen megközelíthető lett volna a pálya a mentők számára, akiknek még a több mint száz sérültet is el kellett látniuk. A történtek késztették a Mercedest arra, hogy hosszú évtizedekre, egészen a ’80-as évekig kivonja magát az autóversenyzésből.
Bár az autójából kirepülve halálos koponyasérülést szenvedő Levegh neve örökre egybeforrt a történtekkel, Fangio az eset után tett nyilatkozatában felfedte, szerinte csapattársának köszönhető, hogy nem követelt még több életet a szerencsétlen ütközés.[3] Elmondása szerint ugyanis Levegh, amikor látta, hogy már nem tudja elkerülni a Macklin autójával való kontaktot, szándékosan vagy természetes reakcióból adódóan felemelte az egyik kezét, ezzel jelezve a mögötte haladó argentin bajnoknak a veszélyt. Fangio még éppen időben el tudta venni a gázt, így kimaradt a balesetből, s később úgy tartotta, hogy Levegh mentette meg az ő, és talán további nézők életét is.
Temetése Párizsban a Père-Lachaise temetőben történt.[4]
Eredményei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Le Mans-i 24 órás autóverseny
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Év | Csapat | Autó | Csapattárs | Helyezés |
|---|---|---|---|---|
| 1938 | Talbot T150C | Nem ért célba | ||
| 1939 | Talbot-Lago SS | Nem ért célba | ||
| 1951 | Talbot-Lago | 4. | ||
| 1952 | Talbot-Lago T26 GS Spider | Nem ért célba | ||
| 1953 | Talbot-Lago T26 GS | 8. | ||
| 1954 | Talbot-Lago T26 Gran Sport | Nem ért célba | ||
| 1955 | Mercedes-Benz 300 SLR | Halálos baleset | ||
Teljes Formula–1-es eredménysorozata
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése](Táblázat értelmezése)
(Félkövér: pole-pozícióból indult; dőlt: leggyorsabb kört futott)
| Év | Csapat | Kaszni | Motor | 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | Helyezés | Pontok |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1950 | Pierre Levegh | Talbot-Lago T26C | Talbot Straight-6 | GBR |
MON Ni |
500 |
SUI |
BEL 7 |
FRA Ki |
ITA Ki |
- | 0 | |
| 1951 | Pierre Levegh | Talbot-Lago T26C | Talbot Straight-6 | SUI |
500 |
BEL 8 |
FRA |
GBR |
GER 8 |
ITA Ki |
ESP |
- | 0 |
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Archivált másolat". Hozzáférés: 2015. január 3.
{{cite web}}: CS1 karbantartás: elavult archiválási szolgáltatás (link) - ↑ 1955 Le Mans Disaster
- ↑ Obituaries: Juan Manuel Fangio
- ↑ "Pierre Levegh". 2005. november 29. Hozzáférés: 2013. január 17.