Pierre Bayle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Pierre Bayle
Pierre Bayle.jpg
Pierre Bayle, a filozófus
Életrajzi adatok
Született 1647. november 18.
La Carla
Elhunyt 1706. december 28. (59 évesen))
Rotterdam
Nemzetiség Francia
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Genf - teológia
Pályafutása
Szakterület Filozófia
Kutatási terület Valláskritika
Munkahelyek
Sedani protestáns teológiai főiskola Tanár
Rotterdami protestáns teológiai főiskola Tanár
Jelentős munkái Történelmi és kritikai szótár

Hatással volt Voltaire
Mikes Kelemen
Csokonai Vitéz Mihály
Kölcsey Ferenc

Pierre Bayle (Carla-le-Comte, Pamiers mellett, Ariège megye, 1647. november 18.Rotterdam, 1706. december 28.) francia filozófus, valláskritikus.

Életútja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Protestáns lelkész fia volt, katolizált, majd 1670-ben családja unszolására visszatért a református hitre. Genfben tanult teológiát, majd miután Franciaországba visszatért, Rouenban és Párizsban magánoktatással foglalkozott. 1675-től Sedanban, majd amikor 1681-ben XIV. Lajos megszüntette a protestáns tanintézményeket, Rotterdamban a protestáns teológiai főiskolán tanította a bölcsészetet. Szabadgondolkodása miatt támadták a szigorú kálvinisták, ezért elveszítette állását. Legismertebb művében enciklopédikus igénnyel, bátorsággal bírálta a megrögzült tantételeket. Eszmerendszerének alapja a szkepticizmus volt. Tagadta a történelem, az erkölcs és a vallás hagyományos tételeit, a megismerés alapjának a tapasztalatot tekintette. Kimutatta, hogy az ész és a vallás nem férnek meg egymással. Szembeszállt a dogmatizmussal és a vallási türelmetlenséggel. Az ateistáknak toleranciát követelt. Híve volt az állam és az egyház szétválasztásának. A felvilágosodás előfutára volt. Jelentősen hatott Voltaire-re, Leibniz kritikusan viszonyult hozzá. Hatással volt Mikes Kelemenre, Csokonaira, Martinovicsra és Kölcseyre is.

Fő műve a „Történelmi és kritikai szótár”. Ebben minden vallás létjogosultságát megkérdőjelezte. Szerinte elképzelhető egy ateistákból álló állam is, amelynek tagjai erkölcsösebbek lennének, mint a vallási alapon álló társadalom tagjai. A vallás ugyanis mindig fanatizmussal párosul, ami mások üldözéséhez vezet. A protestánsok azt vallják, hogy Isten ura az emberi cselekedetnek. Tehát Isten a bűn szerzője. A katolikusok választhatnak a és rossz között. A kérdés az, hogy Isten miért adta meg a rossz választás lehetőségét?

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Historical and Critical Dictionary (1695–1697; 1702, kibővítve a 4. kötet, 1740)
  • Les Œuvres de Bayle (3 kötet, The Hague)
  • Pierre Des Maizeaux: Vie de Bayle
  • Ludwig Andreas Feuerbach: Pierre Bayle (1838)
  • Jean-Philibert Damiron: La Philosophie en France au XVIII' siècle (1858–1864)
  • Charles-Augustin Sainte-Beuve: Du genie critique et de Bayle (Revue des deux mondes, 1855. december 1.)
  • Arsène Deschamps: La Génèse du scepticisme érudit chez Bayle (Liège, 1878)
  • J. Denis: Bayle et furleu (Párizs, (1886)
  • Ferdinand Brunetière: La Critique littéraire au XVIII' siècle (1. kötet,[1890), és La Critique de Bayle (1893)
  • Émile Gigas: Choix de to correspondance inédite de Pierre Bayle (Párizs, 1890), ismertetése a Revue critique-ban, 1890. december 22.
  • de Budé: Lettres inédites adressées a J. A. Turretini (Párizs, 1887)
  • James Fitzjames Stephen: Horae Sabbaticae (London, 1892)
  • Albert Cazes: P. Bayle, sa vie, ses œuvres (1905)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]