Kanári datolyapálma

Kanári datolyapálma
	A növény
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Osztály:	Egyszikűek (Liliopsida);
Csoport:	Commelinidae;
Rend:	Pálmavirágúak (Arecales);
Család:	Pálmafélék (Arecaceae);
Alcsalád:	Üstököspálma-formák (Coryphoideae);
Nemzetség-; csoport:	Phoeniceae;
Nemzetség:	Datolyapálma (Phoenix); L. (1753)
Faj:	P. canariensis;
Tudományos név
	Phoenix canariensis; Chabaud (1882)
Szinonimák
	Phoenix dactylifera var. jubae Webb & Berthel., Hist. Nat. Iles Canaries 3: 289 (1847); Phoenix tenuis B.S.Williams, Choice Stove Greenh. Pl.: 273 (1870); Phoenix cycadifolia Regel, Gartenflora 28: 131 (1879), provisional synonym.; Phoenix jubae (Webb & Berthel.) Webb ex Christ, Bot. Jahrb. Syst. 6: 469 (1885); Phoenix vigieri Naudin, Rev. Hort. 57: 541 (1885); Phoenix erecta Sauv., Rev. Hort. 66: 495 (1894), nom. inval.; Phoenix macrocarpa Sauv., Rev. Hort. 66: 495 (1894), nom. inval.; Phoenix canariensis var. porphyrococca Vasc. & Franco, Portugaliae Act. Biol., Sér. B, Sist. 2: 313 (1948);
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kanári datolyapálma témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kanári datolyapálma témájú médiaállományokat és Kanári datolyapálma témájú kategóriát.

A kanári datolyapálma (kanári főnixpálma, Phoenix canariensis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának pálmavirágúak (Arecales) rendjébe sorolt pálmafélék (Arecaceae) családjának egyik közismert faja.

Származása, elterjedése[szerkesztés]

A Kanári-szigetek alacsonyabb régióiban endemikus; onnan telepítették be Makaronézia más részeire és a Mediterráneumba. Legnagyobb természetes állományai Tenerife, La Gomera és La Palma szigetén, 200–600 méter magasan nőnek. A Madeira-szigeteken 0–400 méteres tengerszint feletti magasságok között fordul elő.

A Kanári-szigetek gyarmatosítása után a spanyolok sokat kivágtak, és természetes állományait a bozóttüzek is gyakran pusztítják. Eredeti termőhelyein napjainkban leginkább a hibridizálódás veszélyezteti, mert számos más pálmához hasonlóan könnyen kereszteződik a betelepített rokon fajokkal. A közönséges datolyapálmával képzett hibridjei tömegesen nőnek Fuerteventurán, Gran Canarián és Lanzarotén.

Kedvvel ültetik szerte a világ valamennyi szubtrópusi, illetve trópusi éghajlatú vidékén. Budapesten a Füvészkertben él egy kiültetett példánya, amit telente fűtött takarással védenek.

Egyelőre tisztázatlan, miként vált külön a faj a hozzá nagyon hasonló közönséges datolyapálmától (Phoenix dactylifera) és indiai datolyapálmától (Phoenix sylvestris).

Megjelenése, felépítése[szerkesztés]

A közönséges datolyapálmához (Phoenix dactylifera) nagyon hasonló, törzse azonban erőteljesebb. A magányos, el nem ágazó törzs alapját a felszínre kerülő gyökerek akár 90 centiméter átmérőig megvastagíthatják. A kifejlett növény törzse jellemzően 10–12 méter (legfeljebb 20 méter) magas.

Gyökerei a pálmák többségénél mélyebbre hatolnak.

Levélüstöke tömöttebb a közönséges datolyapálmáénál: akár száz levele is lehet. A lehullott levelek rostokkal átszőtt levélalapjai sokáig visszamaradnak, amitől a törzs feltűnően vaskos lesz, és sok jellemzően epifiton növénynek (csorbókáknak, kövirózsacserjéknek, nyúlmancsoknak, madársóskáknak stb.) teremt élőhelyet. A levélalapok leválása után az idősebb növények szürkés- vagy sötétbarna törzsén rombuszos mintázat marad vissza.

A hatalmas, gömbszerű koronában a szárnyasan összetett levelek felfelé törnek és kecsesen visszahajlanak. Az idős növények leveleinek gerince 3–6 méter hosszú; rajta a lándzsa (toll) alakú levélkék szabályosan, egy síkban állnak, számuk mindkét oldalon elérheti 80–100-at. A levélkék szélei felhajlanak (Johnson), a legalsó levélkepárok tövisekké módosulnak. A lombkorona színe az olajzöldtől a sötétzöldig változhat; a közönséges datolyapálmával keresztezett példányoké kékes árnyalatú.

A levelek hónaljában fejlődő, impozáns, 90–120 centiméteres, sárga vagy világos narancssárga bugavirágzatot csónakszerű buroklevél (spatha) takarja.

Teljesen beérett, narancsszínű bogyótermései ehetőek ugyan, de gyümölcshúsuk rendkívül vékony, és íze is messze elmarad a közönséges datolyapálmáétól. Ovális, 18–22 milliméteres, világosbarna magján hosszirányú barázda húzódik végig.

Életmódja, termőhelye[szerkesztés]

Kétlaki növény, tehát virágai egyivarúak. A szél és a rovarok egyaránt beporozhatják.

25 °C hőmérsékleten friss magjai 8–12 hét alatt könnyen csíráztathatók, nagyobb melegben ennél lényegesen gyorsabban, néhány hét alatt kicsírázik.

Fényigényes, de elviseli a félárnyékot. Ha nem kap elég fényt, levelei elvékonyodnak, megnyúlnak. Tavasztól őszig Magyarországon is tartható a kertben vagy a teraszon, de a hirtelen tűző naphoz szoktatni kell.

Víz- és páraigénye nem jelentős.

Természetes élőhelyén sok tápanyagot tartalmazó, savanyú vagy enyhén meszes vulkáni talajon nő. Fiatal korában a vizet jól áteresztő, laza, homokos talaj a legjobb neki, idősebb korában pedig a kissé kötöttebb.

Télen, szárazabb körülmények között az idősebb növényeknek lényegesen jobban tűrik a hideget a fiataloknál, de ha a hőmérséklet tartósan, -4 °C alá süllyed, levelein fagyási sérülések jelennek meg. -9 °C alatt elpusztul, ezért Európában szabadon csak a Földközi-tenger partvidékén ültethető (Johnson). A téli időszakban érdemes világos helyen, 12–14 °C-on tartani. Ilyenkor öntözni is kevesebbet kell.

Kedvező éghajlaton gyakran kivadul, ezért Ausztráliában és Új-Zélandon veszélyes özönnövénynek tekintik.

Felhasználása[szerkesztés]

Dísznövénynek ültetik. Viszonylagos igénytelensége, gyors növekedése és látványos, gazdag levélüstöke okán a Washington-pálma és a királynőpálma (Syagrus romanzoffiana) mellett a három legelterjedtebb, legkeresettebb díszpálma egyike. A szárazságot jól tűri, de aszályos, forró nyarakon gyakran kell öntözni. Se a pangó vizet, se a tartós szárazságot nem kedveli.

Nemcsak szobanövényként, de parkokban is előszeretettel ültetik. Nem fagytűrő, de a fagyponthoz közeli hőmérsékletet még elviseli.

Betegségekre csak a tápanyaghiányos és a nitrogénnel túltáplált, fellazult sejtszerkezetű növények fogékonyak. A helytelen körülmények között tartott pálmák főként akkor érzékenyek a pajzstetűre, ha a levegő száraz, tehát a pajzstetű ellen párásítással védekezhetünk. Túlságosan párás, rosszul szellőző helységben a gombás fertőzésektől levele foltosodhat.

Gyümölcse emberi tápláléknak gyakorlatilag nem alkalmas, de disznók takarmányozására bevált. A törzséből csapolt nedvből készített pálmamézzel a Kanári-szigeteken süteményeket ízesítenek. Ez a szokás Madeirán nem honosodott meg (Lips).

Hasonló, vele hibridizáló fajok[szerkesztés]

közönséges datolyapálma (Phoenix dactylifera),

krétai datolyapálma (Phoenix theophrasti)

Képek[szerkesztés]

Pálmaliget Gran Canarián, (Palmitos Park)
Kanári datolyapálmák a madeirai Funchal városban
és Máltán
Habitusa
Törzsei
közelről
Utcasorfaként Kaliforniában. A szubtrópusi-trópusi vidékeken ez az egyik legkedveltebb díszpálma faj
Virágai közelről
Éretlen termései
Edényes növényként a mérsékelt égövben is kedvelt
Kanári datolyapálmából készült termék

Források[szerkesztés]

Jean G. Rohwer: A trópusok növényei. Szerk. D. Nagy Éva, ford. Lászay György. Budapest: Magyar Könyvklub. 2002. = Természetkalauz, ISBN 9635476221
Phoenix canariensis Chabaud, Prov. Agric. Hort. Ill. 19: 293 (1882) The World Checklist of Selected Plant Families
A növény szinonimái
http://www.ars-grin.gov/cgi-bin/npgs/html/taxon.pl?28045^{[halott link]} USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Phoenix canariensis in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 08-Apr-12.
Lips: Susanne Lips: Madeira. A Botanical Melting Pot! Oliver Breda Verlag, Duisburg. p. 16. ISBN 3-938282-09-6
Johnson: Owen Johnson (David More illusztrációival): Európa fái. HarperCollins Publisher Ltd., 2004. Budapest, Kossuth Kiadó, 2007, 2011. p. 450. ISBN 978-963-09-6602-3 (2. kiad.).

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap