Kanári datolyapálma
|
|
||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
a növény |
||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||
| Phoenix canariensis Chabaud (1882) |
||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||
|
A Wikifajok tartalmaz Kanári datolyapálma témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Kanári datolyapálma témájú médiaállományokat. |
A kanári datolyapálma (Phoenix canariensis) az egyszikűek (Liliopsida) osztályának a pálmavirágúak (Arecales) rendjébe, ezen belül a pálmafélék (Arecaceae) családjába tartozó faj.
Tartalomjegyzék |
Előfordulása [szerkesztés]
Makaronézia szigeteinek alacsonyabb régióiban honos. Legnagyobb természetes állományai Tenerife, La Gomera és La Palma szigetén, 200–600 méter magasan nőnek.
A Kanári-szigetek gyarmatosítása után a spanyolok sokat kivágtak, és természetes állományait a bozóttüzek is gyakran pusztítják. Eredeti termőhelyein napjainkban leginkább a hibridizálódás veszélyezteti, mert számos más pálmához hasonlóan a kanári datolyapálma is könnyen kereszteződik több rokon, betelepített fajjal. A kanári datolyapálma és a közönséges datolyapálma hibridjei tömegesen nőnek Fuerteventurán, Gran Canarián és Lanzarotén.
Kedvvel ültetik szerte a világ valamennyi szubtrópusi, illetve trópusi éghajlatú vidékén. Budapesten a Füvészkertben él egy kiültetett példánya, amit telente fűtött takarással védenek.
Egyelőre tisztázatlan, miként vált külön a faj a hozzá nagyon hasonló közönséges datolyapálmától (Phoenix dactylifera) és indiai datolyapálmától (Phoenix sylvestris).
Megjelenése [szerkesztés]
A kanári datolyapálma a közönséges datolyapálmához nagyon hasonló, törzse azonban erőteljesebb, levélüstöke pedig tömöttebb, leveleinek száma akár a 100-at is elérheti. Termései kisebbek, mint a közönséges datolyapálmáé, alig van terméshúsuk, élvezhetetlenek.
Gyökerei a pálmák többségénél mélyebbre hatolnak.
Magányos, el nem ágazó törzsét alapi részén a felszínre kerülő gyökerek akár 90 centiméter átmérőig megvastagíthatják. A kifejlett növény törzse jellemzően 10–12 méter magas. A lehullott levelek rostokkal átszőtt levélalapjai sokáig visszamaradnak, és ezzel más, jellemzően epifita növényeknek (Sonchus spp., Aeonium spp., Davallia spp., Oxalis spp. stb) teremtenek élőhelyet. A levélalapok leválása után az idősebb növények szürkés- vagy sötétbarna törzsén rombuszos mintázat marad vissza.
A hatalmas, gömbszerű koronában a szárnyasan összetett levelek felfelé törnek és kecsesen visszahajlanak. Az idős növények leveleinek gerince 3–6 méter hosszú; rajta a lándzsa (toll) alakú levélkék szabályosan, egy síkban állnak, számuk mindkét oldalon elérheti 80-100-at. A legalsó levélkepárok tövisekké módosulnak. A lombkorona színe az olajzöldtől a sötétzöldig változhat; a közönséges datolyapálmával keresztezett példányoké kékes árnyalatú.
A levelek hónaljában fejlődő, impozáns, 90–120 centiméteres, sárga vagy világos narancssárga bugavirágzatot csónakszerű buroklevél (spatha) takarja. Kétlaki növény, tehát virágai egyivarúak. A szél és a rovarok egyaránt beporozhatják.
A teljesen beérett, narancsszínű bogyótermései ehetőek ugyan, de gyümölcshúsuk rendkívül vékony, és íze is messze elmarad a datolyáétól. Ovális, 18–22 milliméteres, világosbarna magján hosszirányú barázda húzódik végig.
25°C hőmérsékleten friss magjai 8–12 hét alatt könnyen csíráztathatók, nagyobb melegben ennél lényegesen gyorsabban, néhány hét alatt kicsírázik.
Életmódja [szerkesztés]
Népszerűségének fő oka viszonylagos igénytelensége és kitűnő alkalmazkodó képessége; emiatt nemcsak szobanövényként, de parkokban is előszeretettel ültetik. Nem fagytűrő, de a fagyponthoz közeli hőmérsékletet még elviseli.
Fényigényes, de elviseli a félárnyékot. Ha nem kap elég fényt, levelei elvékonyodnak, megnyúlnak. Tavasztól őszig Magyarországon is tartható a kertben vagy a teraszon, de a hirtelen tűző naphoz szoktatni kell.
Víz- és páraigénye nem jelentős. A szárazságot jól tűri, de aszályos, forró nyarakon gyakran kell öntözni. Se a pangó vizet, se a tartós szárazságot nem kedveli.
Természetes élőhelyén sok tápanyagot tartalmazó, savanyú vagy enyhén meszes vulkáni talajon nő. Fiatal korában a vizet jól áteresztő, laza, homokos talaj a legjobb neki, idősebb korában pedig a kissé kötöttebb.
Télen, szárazabb körülmények között az idősebb növényeknek lényegesen jobban tűrik a hideget a fiataloknál, de ha a hőmérséklet tartósan, -4°C alá süllyed, levelein fagyási sérülések jelennek meg, majd a pálma elpusztul. A téli időszakban érdemes világos helyen, 12–14°C-on tartani. Ilyenkor öntözni is kevesebbet kell.
Betegségekre csak a tápanyaghiányos és a nitrogénnel túltáplált, fellazult sejtszerkezetű növények fogékonyak. A helytelen körülmények között tartott pálmák főként akkor érzékenyek a pajzstetűre, ha a levegő száraz, tehát a pajzstetű ellen párásítással védekezhetünk. Túlságosan párás, rosszul szellőző helységben a gombás fertőzésektől levele foltosodhat.
Felhasználása [szerkesztés]
Dísznövénynek ültetik. Viszonylagos igénytelensége, gyors növekedése és látványos, gazdag levélüstöke okán a Washington-pálma és a királynőpálma (Syagrus romanzoffiana) mellett a három legelterjedtebb, legkeresettebb díszpálma közé tartozik.
Kedvező éghajlaton gyakran kivadul, ezért Ausztráliában és Új-Zélandon veszélyes özönnövénynek tekintik.
Képek [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- Jean G. Rohwer: A trópusok növényei (2002) Magyar Könyvklub, Természetkalauz sorozat, ISBN 963 547 622 1
- Phoenix canariensis Chabaud, Prov. Agric. Hort. Ill. 19: 293 (1882) The World Checklist of Selected Plant Families
- A növény szinonimái
- http://www.ars-grin.gov/cgi-bin/npgs/html/taxon.pl?28045 USDA, ARS, National Genetic Resources Program. Phoenix canariensis in the Germplasm Resources Information Network (GRIN), US Department of Agriculture Agricultural Research Service. Accessed on 08-Apr-12.

