Perneszy András (alispán)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Farkasven (vitalap | szerkesztései) 2020. augusztus 18., 15:09-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Perneszy András
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásakatona
SablonWikidataSegítség

Osztopáni Perneszy András (fl. 1550-1590) (c. † 1590), Tolna és Baranya, majd Zala és Vas vármegye alispánja, felsőlendvai lovaskapitány, jómodú földbirtokos a 16. század második felében.

Élete

A tekintélyes és tehetős köznemesi osztopáni Perneszy család leszármazottja. Édesapja osztopáni Perneszy István (fl. 1505-1523), édesanyja Gerzsenói Magdolna (fl. 1523), Gerzsenói György, Ugod vár várnagyának lánya volt.[1] Az apai nagyszülei osztopáni Perneszy Imre babocsai várnagy, aki 1524-ben már nem élt,[2][3] és enyingi Török Ilona, enyingi Török Ambrus lánya volt.[4] Perneszy András dédapja, a tekintélyes osztopáni Perneszy Pál, aki a királyság alnádora volt 1447 és 1460 között.

A fiatal Perneszy András, 1550 és 1558 között Szigetváron szolgált Perneszy Pál testvére mellett, ahol többször csatát ví­vott a török ellen, és 1551-ben Musztafa pasa fogságába esett. Kiváltásáért 202 magyar forintot fizetett Kecskés Gábor, aki a pénzért zálógba vette a Perneszy család Somogy megyei Bolhás nevű települését. 1559 körül Perneszy András feleségül vette polyanai Brodarics Katalint, Brodarics Mátyás máramarosi sókamaraispán, huszti várnagy, és csébi Pogány Sára lányát. Brodarics Mátyás bátyja, Brodarics István, II. Lajos magyar király kancellárja volt, ő maga a király udvarában tartózkodott.[5] Perneszy András és neje, a csébi Pogány családtól örökölt lövői kúriába költöztek,[6][7] és 1561 után a jelentéktelen kis falut a birtokközpontjává tette, ahol a török támadások miatt Somogy megyéből elmenekült Perneszy család egyik ága talált új otthonra. Perneszy András egy kis várat építtetett Lövőn a település és a környék védelmezésére.[8] "Ezt pedig nemcsak saját használatomra és kényelmemre, hanem nem kevésbé a szent császári és királyi felségnek, rendkívül kegyelmes uramnak, védelmére és megőrzésére is készítettem". Ezekkel a szavakkal határozta meg Perneszy András 1576-ban lövői vára építésének célját Ernő főherceghez írt levelében. Perneszy András volt, aki feleségével, polyanai Brodarics Katalinnal a faluban lévő nemesi kúriába költözött. Kiderült, hogy Szigetvár elvesztése után ő épített „castellumot" a településen, amelyről csak annyi állítható egészen bizonyosan, hogy 1576 előtt már készen állt. 1566-ban Szigetvár fontos végvárának oszmán kézre kerülése után ismét szükségessé vált egy új védelmi övezet kialakítása, amelyet a mai Nagykanizsa, az egykori Kanizsa központtal szervezett meg a bécsi Udvari Haditanács. Ebben az esetben mintegy természetes akadályokat használták fel a korabeli Zala megye mocsarait és folyóvizeit. Megerődítették a Kanizsától északi és déli irányban húzódó Kanizsa-patak völgyét, valamint a Zala folyó partjának néhány fontosabb átkelőhelyét.

Közigazgatási pályája felemelkedése hamarosan megkezdődött: 1562. november 5.-től 1563. április 19.-éig Tolna és Baranya vármegye közös alispánja volt.[9] 1564 és 1566 között személynöki ítélőmester volt. Ez idő alatt Batthyany Ferenc familiárisa volt, és a főúr halála után, 1566-ától, az özvegyét, Svetkovics Katalint szolgálta tanácsaival és jurátusi tevékenységével.[10] 1574-ben, András és a Perneszy család új adományt kapott I. Miksa magyar királytól azokra a zalai birtokaikra, amelyeket csébi Po­gány Sárától örököltek, és ezzel Cséb, Lövő, Salomvár, Ákos­falva, Pogányerenyed, Györkefalva, Jáhon, Tompa, Erdeifalu, Németfalu, Kozmadombja, Bence, Alsónémetfalva, Hermanfalva, Teretszentmiklós és Gyertyán-ág került a család tulajdonába. Ugyanakkor, 1577-ben mégmindig a Perneszy család Somogy vármegyei birtokait bírta; Lulla, Szőllőspuszta, Zala, Somogyaracs, Rinyaújnép, Miklósi, Kapoly, Bolhás birtokok ura volt.

Perneszy András 1577-ben Felsőlendva, majd 1581 és 1587 között Alsólendva parancsnoka lett. Ekkor a lendvai uradalom gróf Julius Salm von Neuburg tulajdona volt, és Perneszy András az ő magyarországi javaik prefektusaként szolgált, peres és más ügyeiben képviselte őt. 1579-ben Salm gróf a familiárisát, Perneszy Andrást, elküldte Bornemisza Péter luteránus püspökhöz, hogy nyomdai felszerelését, és az 1578-ban általa kiadott "Ördögi kisértetek" evangélikus műve példányait elkobozza.[7]

1584. június 8.-án, hosszútóti Hosszútóthy János zalai főispán lemondása után, a vármegye közgyűlése úgy döntött, hogy Perneszy Andrást és beregszói Hagymássy Gábort küldik követségbe I. Rudolf királyhoz, hogy Batthyány Boldizsárt javasolják új főispánként.[11] A vármegyei közgyűlés 1590. február 11.-ei említése szerint Perneszy András akkor a Zala vármegye másodalispáni tisztségét töltötte be.[12]

Házassága és leszármazottjai

Perneszy András felesége, polyanai Brodarics Katalin úrnő, akinek a szülei polyanai Brodarics Mátyás, máramarosi sókamaraispán, és a csébi Pogány családból való csébi Pogány Sára asszony voltak. Brodarics Katalin anyai dédszülei, a zalai földbirtokos csébi Pogány Imre, és Herbortyai Osl Borbála voltak. Ennek az Osl Borbálának az egyenesági felmenője, Osl nembeli I. Herbord volt, aki a Tatárjárás alatt IV. Béla magyar királyt és fiát védelmezte. Osl Borbála édesanyja, alsólendvai Bánffy Katalin, alsólendvai Bánffy Zsigmond és Salomvári Beatrix lánya volt. Perneszy Andrásné Brodarics Katalin nagybátyja, Brodarics István, II. Lajos magyar király kancellárja volt, váci püspök volt. Perneszy András és Brodarics Katalin több gyermeke született:

  • osztopáni osztopáni Perneszy János, aki a kanizsai vár lovaskapitánya, és Zala vármegye alispánja 1596. január 2. és 1601. február 3. között.[13] Felesége pakosi Paksy Katalin, Paksy Jób és bajnai Both Margit lánya volt.[14]
  • osztopáni Perneszy György, keszthelyi várnagy. Neje, kányaföldi Kerecsényi Fruzsina, gersei Pethő Pál (†1593), zalai alispán özvegye volt.
  • osztopáni Perneszy Klára. Férje, nagybossányi Bossányi András, majd később, fajkürthi Kürthy István lett.
  • osztopáni Perneszy Katalin. Férje beregszói Hagymássy Gábor, Zala vármegye alispánja.

Az osztopáni Perneszy család jelentős birtokállományát közel egy évszázaddal később a vizeki Tallián és a zalalövői Csapody családok, majd leányági leszármazottjai, mint például a barkóczi Rosty, a boldogfai Farkas és a miskei és monostori Thassy családok örökölték meg.[15]

Jegyzetek

  1. MNL . DL-DF 47489
  2. MOLDF.67895.1524-10-03
  3. MNL. DL-DF 102696
  4. MOLDF.97811.1496-12-20
  5. Kasza Péter (szerk.): Stephanus Brodericus - Epistulae (Bibliotheca Scriptorum Medii Recentisque Aevorum, Series Nova XIV., Argumentum Kiadó - Magyar Országos Levéltár, Budapest, 2012). 598. o.
  6. Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 29-31. o.
  7. a b Könyvészeti adatok: Zalalövő története. Az ókortól napjainkig. Elektronikus megjelenítés: NKÖEOK Szerkesztőség - 2007
  8. Bardoly István szerk.: Etűdök Tanulmányok Granasztóiné Györffy Katalin tiszteletére (Budapest, 2004)
  9. Tanulmányok Tolna megye történetéből 5. (Szekszárd, 1974) O.125.
  10. Savaria - A Vas Megyei Múzeumok értesítője 2. (Szombathely, 1964) Katona Imre: A Báthoryak, Batthyányak és Zrínyiek Habsburg-ellenes mozgalma a XVI. század második felében. 168. o.
  11. Bilkei Irén, Turbuly Éva: Zala vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái 1555-1711. I. rész. 1555-1609. Zalai Gyűjtemény 29. Zalaegerszeg, 1989. 32. o.
  12. MNL Zala megye archontológia: Perneszy András.. [2016. március 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. február 9.)
  13. Dr. Magyar Kálmán.Tab és környékének ősi birtokosai. Forrásadatok a Felsőlendvay család 11-14. századi történetéhez.
  14. GENEALOGY.EU Paksi family
  15. Farkas Ákos András (boldogfai) - ELTE MA Diplomamunka. 2014. A Zala vármegyei késő középkori köznemesi családok története. A Csébi Pogány család története. 29-31. o.