Paul Julius Reuter
| Paul Julius Reuter | |
 | |
| Született | Israel Bere Josafat 1816. július 21. Kassel,  |
| Elhunyt | 1899. február 25. (82 évesen) Nizza,  |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | német, majd brit |
| Házastársa | Ida Maria Elizabeth Clementine Magnus |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása | sajtóvállalkozó |
| Sírhelye | West Norwood Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Paul Julius Reuter témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Paul Julius Reuter (Kassel, 1816. július 21. – Nizza, 1899. február 25.) német születésű, később brit állampolgárságú sajtóvállalkozó, a ma is működő Reuters hírügynökség alapítója.
Ifjúsága[szerkesztés]
Paul Julius Reuter (Israel Bere Josafat néven) Kasselban egy rabbi fiaként látta meg a napvilágot. Felnőve nagybátyja göttingeni bankjában dolgozott tisztviselőként.[2]
A város egyetemén ebben az időben folytatta kísérleteit az elektromos távíróval Carl Friedrich Gauss, a híres matematikus és fizikus. A kísérletek felkeltették az ifjú tisztviselő figyelmét is, elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, hogy miként lehet az eszköz segítségével felgyorsítani az információk áramlását a világban.[3]
1845. október 29-én Londonba költözött, ahol Joseph Josephatnak nevezte magát, majd november 18-án a Szent György lutheránus kápolnában megkeresztelkedett, és felvette a Paul Julius Reuter nevet, majd hét nappal később ugyanebben a templomban megházasodott. Feleségétől, Maria Elizabeth Clementine Magnustól négy gyermeke – Herbert, George, André és Clementine Maria – született.[4]
Korai vállalkozásai[szerkesztés]
1846-ban visszatért szülőföldjére, és egy berlini könyvesbolt (Reuter and Stargardt) résztulajdonosa lett, valamint csatlakozott egy kisebb kiadóhoz. Több politikai pamfletje miatt, a hatalom nyomására távoznia kellett. Párizsba költözött, ahol pénzügyi híreket és újságcikkeket fordított németre, és a kivonatokat német nyelvterületre küldte. Vállalkozása hamar tönkrement, ezután a világ első hírügynöksége, az Agence Havas munkatársa lett.
Az évtized fordulóján Aachenbe, a német kábelvonal végpontjára költözött, és hírügynökséget alapított. Híreit postagalambok szállították Brüsszel és Aachen között, így pótolva a hiányzó távíró-összeköttetést Párizs és Berlin között. A postagalambok gyorsabbak voltak, mint a vonatok, így hamarabb érkeztek meg a tőzsdei információkkal. Vállalkozása 1851-ben ismét megbukott, amikor megépült az addig hiányzó távírószakasz.[5]
A Reuters[szerkesztés]
1851-ben Londonba költözött, ahol október 10-én telegráfirodát nyitott a tőzsde közelében. Fő tevékenysége az üzleti hírek továbbítása volt London és Párizs között a La Manche-csatorna fenekén futó kábelen, előfizetői elsősorban bankárok, vállalkozók voltak. Később a távíróvonalakat követve terjeszkedett.
1857. március 17-én brit állampolgár lett. Wikireut 1858-tól angol újságok, köztük a London Times is előfizettek szolgáltatásaira. Ügynöksége a gazdasági, pénzügyi és politikai hírek mellett egyre több más kategóriájú információt is feldolgozott.
Az ügynöksége által szállított számos exkluzív információ jelentősen növelte Reuter ismertségét. 1861-ben Lord Palmerston miniszterelnök bemutatta őt Viktória brit királynőnek.[3]
Az általa vezetett hírügynökség jelentős tettei közé tartozik III. Napóleon francia császár 1859-es háborús beszédének tudósítása, Abraham Lincoln amerikai elnök 1865-ös meggyilkolása hírének mindenki mást megelőző bejelentése Londonban. 1866-ban a Reuter által vezetett ügynökség kábelt fektetett Cork és Crookhaven között.
Az Amerikából tengeri úton érkező küldeményeket még a tengeren feldolgozták, és a saját távíróvonalnak köszönhetően órákkal hamarabb eljuttatták a hírt az előfizetőkhöz, mint ahogy a hajó befutott Liverpoolba.
1871-ben bárói rangot kapott a szász-koburg-gothai hercegtől, címét a brit uralkodó is elismerte. Cégét 1878-ig irányította. Nyugalomba vonulása után Nizza városába, saját villájába költözött, ahol 1899. február 25-én hunyt el. Londonban, a West Norwood temetőben nyugszik.
Érdekességek[szerkesztés]
- A Reuters hírügynökség 1999. február 25-én, alapítója halálának századik évfordulóján egyetemi díjat alapított Németországban Paul Julius Reuter emlékére.
- 1940-ben A Dispatch from Reuters címmel filmet forgattak az életéről. Paul Julius Reuter szerepét Edward G. Robinson játszotta.[4]
Hivatkozások[szerkesztés]
- ↑ https://www.nndb.com/people/213/000178676/
- ↑ Paul Julius, baron von Reuter. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
- ↑ a b Encyclopedia of World Biography on Paul Julius Reuter. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
- ↑ a b Paul Julius Reuter. (Hozzáférés: 2010. november 18.)
- ↑ A kábelbarát ügynökség: Reuters. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
Források[szerkesztés]
- Graham Storey, Reuter's century
- Nyelv és tudomány
- Encyklopaedia Britannica
- NNDB
- BookRags