Paul Julius Reuter

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Paul Julius Reuter
Paul Julius Reuter 1869.jpg
Születéskori neve Israel Bere Josafat
Született 1816. július 21.
Kassel, német
Elhunyt 1899. február 25. (82 évesen)
Nizza, francia
Nemzetisége német, majd brit
Házastársa Ida Maria Elizabeth Clementine Magnus
Foglalkozása sajtóvállalkozó

Paul Julius Reuter (Kassel, 1816. július 21.Nizza, 1899. február 25.) német születésű, később brit állampolgárságú sajtóvállalkozó, a ma is működő Reuters hírügynökség alapítója.

Ifjúsága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Paul Julius Reuter (Israel Bere Josafat néven) Kasselban egy rabbi fiaként látta meg a napvilágot. Felnőve nagybátyja göttingeni bankjában dolgozott tisztviselőként.[1]

A város egyetemén ebben az időben folytatta kísérleteit az elektromos távíróval Carl Friedrich Gauss, a híres matematikus és fizikus. A kísérletek felkeltették az ifjú tisztviselő figyelmét is, elsősorban az a kérdés foglalkoztatta, hogy miként lehet az eszköz segítségével felgyorsítani az információk áramlását a világban.[2]

1845. október 29-én Londonba költözött, ahol Joseph Josephatnak nevezte magát, majd november 18-án a Szent György lutheránus kápolnában megkeresztelkedett, és felvette a Paul Julius Reuter nevet, majd hét nappal később ugyanebben a templomban megházasodott. Feleségétől, Maria Elizabeth Clementine Magnustól négy gyermeke – Herbert, George, André és Clementine Maria – született.[3]

Korai vállalkozásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1846-ban visszatért szülőföldjére, és egy berlini könyvesbolt (Reuter and Stargardt) résztulajdonosa lett, valamint csatlakozott egy kisebb kiadóhoz. Több politikai pamfletje miatt, a hatalom nyomására távoznia kellett. Párizsba költözött, ahol pénzügyi híreket és újságcikkeket fordított németre, és a kivonatokat német nyelvterületre küldte. Vállalkozása hamar tönkrement, ezután a világ első hírügynöksége, az Agence Havas munkatársa lett.

Az évtized fordulóján Aachenbe, a német kábelvonal végpontjára költözött, és hírügynökséget alapított. Híreit postagalambok szállították Brüsszel és Aachen között, így pótolva a hiányzó távíró-összeköttetést Párizs és Berlin között. A postagalambok gyorsabbak voltak, mint a vonatok, így hamarabb érkeztek meg a tőzsdei információkkal. Vállalkozása 1851-ben ismét megbukott, amikor megépült az addig hiányzó távírószakasz.[4]

A Reuters[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Julius Reuter a Vanity Fairben

1851-ben Londonba költözött, ahol október 10-én telegráfirodát nyitott a tőzsde közelében. Fő tevékenysége az üzleti hírek továbbítása volt London és Párizs között a La Manche-csatorna fenekén futó kábelen, előfizetői elsősorban bankárok, vállalkozók voltak. Később a távíróvonalakat követve terjeszkedett.

1857. március 17-én brit állampolgár lett. Wikireut 1858-tól angol újságok, köztük a London Times is előfizettek szolgáltatásaira. Ügynöksége a gazdasági, pénzügyi és politikai hírek mellett egyre több más kategóriájú információt is feldolgozott.

Az ügynöksége által szállított számos exkluzív információ jelentősen növelte Reuter ismertségét. 1861-ben Lord Palmerston miniszterelnök bemutatta őt Viktória brit királynőnek.[2]

Az általa vezetett hírügynökség jelentős tettei közé tartozik III. Napóleon francia császár 1859-es háborús beszédének tudósítása, Abraham Lincoln amerikai elnök 1865-ös meggyilkolása hírének mindenki mást megelőző bejelentése Londonban. 1866-ban a Reuter által vezetett ügynökség kábelt fektetett Cork és Crookhaven között.

Az Amerikából tengeri úton érkező küldeményeket még a tengeren feldolgozták, és a saját távíróvonalnak köszönhetően órákkal hamarabb eljuttatták a hírt az előfizetőkhöz, mint ahogy a hajó befutott Liverpoolba.

1871-ben bárói rangot kapott a szász-koburg-gothai hercegtől, címét a brit uralkodó is elismerte. Cégét 1878-ig irányította. Nyugalomba vonulása után Nizza városába, saját villájába költözött, ahol 1899. február 25-én hunyt el. Londonban, a West Norwood temetőben nyugszik.

Érdekességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Reuters hírügynökség 1999. február 25-én, alapítója halálának századik évfordulóján egyetemi díjat alapított Németországban Paul Julius Reuter emlékére.
  • 1940-ben A Dispatch from Reuters címmel filmet forgattak az életéről. Paul Julius Reuter szerepét Edward G. Robinson játszotta.[3]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Paul Julius, baron von Reuter. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
  2. ^ a b Encyclopedia of World Biography on Paul Julius Reuter. (Hozzáférés: 2010. november 17.)
  3. ^ a b Paul Julius Reuter. (Hozzáférés: 2010. november 18.)
  4. A kábelbarát ügynökség: Reuters. (Hozzáférés: 2010. november 17.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]