Postagalamb

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Postagalamb

A postagalambok háziasított szirti galambok, melyeket arra tenyésztettek ki, hogy nagy távolságokból is hazataláljanak, így üzenetek szállítására alkalmazzák őket. Ennek az általános elnevezése a galambposta.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ókori rómaiak és görögök idejében (Kr. e. 500 körül) már használták hírvivőként a galambokat.[1][2] A postagalambokat az első és második világháborúban is használták. Harminckét galambot jutalmaztak Dickin-medállal, mely a Viktória-kereszttel egyenrangú, állatok számára adható legmagasabb rangú brit katonai kitüntetés, amit 1943-ban a PDSA (People's Dispensary for Sick Animals) (Beteg állatokról gondoskodó emberek szervezete) alapítója, Maria Dickin alapított[3]

A postagalambok az üzeneteket korábban egy irányba vitték, az otthonukba, előtte el kellett szállítani őket a távolabbi helyekre. Később azonban táplálékuk egyik, otthonuk másik helyre helyezésével kiképezték őket az oda-vissza szállításra akár naponta kétszer is. Ezzel a postagalambok 160 km-es utat is meg tudtak tenni.[4]

Testfelépítése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A postagalambok gyorsan és kitartóan képesek repülni. A galamb testfelépítése ennek megfelelő, csontjainak nagy része üreges, így a galamb kis súlyú, valamint erős mellizmai vannak. Testhőmérsékletük több mint 41 °C.

Tájékozódás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyes nézetek szerint a galambok a Föld mágneses mezejének csekély változásait aknázzák ki a tájékozódásra. Német kutatók pedig a csőr felső részét fedő bőrben találtak egy összetett idegi struktúrát, amely kétféle vasoxidot tartalmaz. Ezek jelenléte és térbeli elhelyezkedése elegendő ahhoz, hogy a csőr iránytűként szolgáljon.[5]

Más kutatók úgy találták, hogy inkább a szaglásuk vezeti haza őket, és hogy a galambok „szagtérképeket” készítenek a környezetükről, és ezt használják fel a tájékozódásukhoz. A szagjeleket az agyba szállító idegek átvágása után többségükben nem találnak haza, míg más galambok az agy mágneses mező változásait detektáló területeinek kiiktatása dacára is képesek hazatalálni. [6][7]

Postagalambsport[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A repülési szezon április közepétől szeptember végig tart, ezalatt a postagalambászok speciális, szervezett repüléseken vesznek részt galambjaikkal. Előtte a galambot tanítani kell, amit maga a galambász vagy a postagalambász egyesületek és szervezeteik speciális „tréning” röptetések keretében tehetnek meg.[8]

A postagalambsport nemzetközi szervezetében, az FCI-ben (Féderation Colombophile Internationale) 58 tagország van jelen.[1]

Motiváció[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A versenyek eredményességét befolyásolja, hogy mennyire motiváltak az egyes galambok a hazatérésben. A „természetes” módszer esetén a fészekbe való visszatérés és a fiókák nevelése jelenti a motivácót. Így mindkét nem tagjait versenyre lehet küldeni.[9]

Az „özvegyekkel” való versenyzés során viszont a hímet és a tojót az edzés és a verseny idejére elválasztják egymástól. Időről-időre találkozhatnak, de csak oly módon, hogy abból szaporulat ne keletkezhessen. A pár egyik tagja, általában a tojó, a verseny idején otthon marad. Elsősorban a rövid és a középtávú versenyeknél hasznosítható a versenyzők erősebb törekvése, hogy a párjukkal újra találkozhassanak.[9] A versenyző motivációja tovább fokozható, ha féltékenységi helyzetet szervez a tenyésztő.[10] Nyugat-Európában ez a legelterjedtebb versenyzési mód, de Magyarországon is egyre gyakrabban alkalmazzák.[9]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b 'A postagalambászat'. postgalamb.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  2. 'A háborúk galambjai'. galamb.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  3. PDSA Dickin Medal: 'the animals' VC', Pigeons — Roll of Honour. PDSA. (Hozzáférés: 2008. december 28.) [halott link]
  4. National Research Council: Micro Livestock-Little Known Small Animals With a Promising Economic Future. Sumter, S.C: Natl Academy Pr. 1991. ISBN 0309044375   [1]
  5. 'A galamb csőre iránytűként szolgál'. origo.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  6. National Geographic 2010. július (magyarul)
  7. A. Gagliardo, P. Ioalè, M. Savini and J. M. Wild: Having the nerve to home: trigeminal magnetoreceptor versus olfactory mediation of homing in pigeons. J Exp Biol 209, (2006. aug. 01.) 2888–2892. o.doi (angolul)
  8. 'A postagalamb sport'. postagalamb.hu. (Hozzáférés: 2011. március 20.)
  9. ^ a b c Versenyzési módszerek a postagalambtartásban
  10. Internet-Taubenschlag: Magazin: Schwerpunktthema: Saisonvorbereitung