Parancs János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen CsurlaBot (vitalap | szerkesztései) 2021. február 12., 18:05-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (→‎Kiadói munkái: egyértelműsítés, replaced: Szilágyi DomokosSzilágyi Domokos AWB)
Parancs János
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike
Csigó László felvétele
Élete
Született1937. augusztus 30.
Pusztavacs
Elhunyt1999. október 24. (62 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Nemzetiségmagyar
SzüleiParancs János
Fehér Julianna
HázastársaPéterfy Katalin (1965-től)
GyermekeiAnna (1970)
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)versek
Első műveFélálomban (versek, 1963)
Kitüntetései
Irodalmi díjaiJózsef Attila-díj (1990)
Déry Tibor-díj (1991)
Forintos-díj (1998)

Parancs János (Pusztavacs, 1937. augusztus 30.Budapest, 1999. október 24.) magyar költő, műfordító, szerkesztő.

Életpályája

Szülei Parancs János és Fehér Julianna voltak. Egyéves korában Biatorbágyra költöztek. Öt testvére született. Gépipari technikumban érettségizett kitűnő tanulóként. 195556-ban a Műegyetem gépészmérnöki karának hallgatója. Ötvenhatban elhagyta az országot. Két évvel később meghalt édesanyja. Párizsban a Sorbonne-on matematikát, francia nyelvet és irodalmat hallgatott, majd technikusként dolgozott. Ekkor kezdett írni. Megalapította és szerkesztette a Párizsi Magyar Műhely c. folyóiratot. 1964-ben hazajött; 1966-ig a Művelődésügyi Minisztérium műszaki emlékeket nyilvántartó és gyűjtő csoportjának munkatársaként, 1975-ig a Petőfi Irodalmi Múzeumban muzeológusként, majd 1975–92 között a Magvetőnél szerkesztőként dolgozott. 1992-től főmunkatárs lett az Új Embernél, amely lapnak már régebb óta „házi költője” volt. 1997-ben betegsége miatt nyugdíjba kényszerült.

Munkássága

Párizsban elsajátította az avantgard szellemét és technikáját; fordított is avantgard költészetet, mely azonban csak rövid ideig hatott rá. Lírájában egyszerre van jelen a moralista és szatirikus hang, a pátosz, az önirónia, a szenvedély és a tárgyilagosság. A hétköznapi élet trivialitásai és a metafizika nagy kérdései egyaránt foglalkoztatták. Költeményei gyakran naplószerű híradások az emberi élet állomásairól.

Magánélete

1965-ben házasságot kötött Péterfy Katalinnal. Egy lányuk született: Anna (1970).

Művei

  • Félálom (versek, 1963)
  • Portölcsér (versek, 1966)
  • Mélyvízben (versek, 1970)
  • Fekete ezüst (versek és műfordítások, 1973)
  • A versírás természetrajza (versek, 1977)
  • Az idő vonulása (versek, 1980)
  • Profán szertartás (válogatott versek, 1981)
  • Sivatagi följegyzések (versek, 1985)
  • A köznapi lét szakadéka (versek és műfordítások, 1988)
  • Távol és közel. Versek, 1987–1989 (1991)
  • A labirintus mélyén. Versek, 1989–1992 (1994)
  • Sötét folyam. Válogatott és új versek, 1958–1995 (1996)
  • Tőletek távolódóban (1999)

Kiadói munkái

Műfordításai

  • P. Gamarra: Pirenneusi rapszódia (1966)
  • P. Boulle: Nagyúri mesterség (1970)
  • Fekete ezüst (benne műfordítások) (1973)
  • O. V. de Lubicz-Milosz: A megismerés himnusza (1973)
  • B. Cendrars: A villámsújtotta ember (1975)
  • P. Gripari: Mesék a Broca utcából (1980)
  • A mágneses mezők. (A. Breton és Ph. Soupault versei) (1984)
  • A köznapi lét szakadéka (a Függelékben B. Péret válogatott verseivel) (1988)
  • R. Char: A könyvtár lángban áll (1989)
  • T. Tzara: Dadaista kiáltványok és válogatott versek (1992)

Díjai, kitüntetései

Források

További információk