Párga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Párga
Közigazgatás
Ország Görögország
Régió Epirusz
PrefektúraPréveza
Irányítószám480 60
Körzethívószám26840
Népesség
Teljes népesség
  • 2022 fő (2001)
  • 1767 fő (1991)
  • 2216 fő (2021)
  • 2088 fő (2011)
Népsűrűség7,35 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület275 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Térkép
é. sz. 39° 17′, k. h. 20° 24′Koordináták: é. sz. 39° 17′, k. h. 20° 24′
Párga weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Párga témájú médiaállományokat.

Párga (görögül: Πάργα, IPA: [ˈpaɾɣa]) város és község Préveza prefektúra északnyugati részén, Epiruszban, Görögország északnyugati részén, a Jón-tenger partján, Préveza és Igumeníca városai között. Természeti környezetéről ismert üdülőváros. A község székhelye Kanallaki.[1]

Községként[szerkesztés]

A jelenlegi Párga a 2011-es önkormányzati reform során jött létre Fanari és Párga, a két korábbi község egyesülésével, amelyek önkormányzati egységgé váltak:[1]

A község területe 274,796, az önkormányzati egységé pedig 68,903 km².[2]

Története[szerkesztés]

Az ókorban a területet a theszprotaiak görög törzse lakta. Mükénéi tholoszokat fedeztek fel Párga környékén.[3] A késő hellenisztikus korban itt volt Torine ősi városa. Nevét tengerpartja formájának köszönheti (görögül: Τορύνη = merőkanál).[4]

Magát Párgát 1318-ban említik először; a név nagy valószínűséggel szláv eredetű. Két évvel később a várost és a cukornádültetvények bevételét Nikolasz Ors(z)ini, Epirusz despotája sikertelenül ajánlotta fel a Velencei Köztársaságnak a Bizánci Birodalom elleni segítségért cserébe. Az 1338/39-es III. Andronikosz bizánci császár elleni, epirotuszi lázadás során Párga hűséges maradt a császárhoz. A várost az 1390-es években John Spata, artai albán uralkodó irányította. Vonko, szintén Velence vazallusa Fanariban, ekkor Párga kormányzója volt. Spata halála után 1400-ban megpróbált saját hűbérbirtokot létrehozni. A városlakók zsarnoknak tartották, megdöntötték és védelmet kértek Velencétől.[5][6]

A város 1401-ben velencei ellenőrzés alá került, és Korfu, a lagúnaköztársaság birtokának szárazföldi exklávéjaként kezelték, egy kasztellán alatt. Az oszmán támadások különösen a 15. század közepén voltak súlyosak, mivel a szenátus 1454-ben 10 éves adómentességet adott a város polgárainak.[7] 1496-ban egy romanita zsidó közösséget jegyeztek fel a velencei uralom alatt lévő Párgában.[8]

A 16. században Párga a Velencei Köztársaság része volt a tengerparti Epiruszban. 1570-ben az Emmanuel Mormoris vezette oszmánellenes lázadók, akiknek ideiglenesen sikerült megdönteniük az oszmán uralmat Epirusz partmenti területein, Párgát használták hadműveleti bázisként.[9] A velencei ellenőrzés alatt álló város ebben az időszakban gyakori tulajdoni konfliktusban volt a szomszédos, oszmánok által ellenőrzött Margaritival, és állandó portyázások célpontja volt.[10][11] A súrlódások oka a velenceiek és a margariti albán bégek ellentétes érdekei voltak, amelyek a Párga városa és a szárazföld közötti mezőgazdasági terület ellenőrzésére irányultak.[12] Egy ilyen támadást a tengerparti kikötő ellen 1558-ban az egykori keresztény szpáhi Agia (ma Párga község része) és a falu helyi lakosai szerveztek, akik velencei jelentések szerint naponta zaklatták Párgát.[12] A két frakció viszonya a politikai érdekek függvényében ingadozott. A velencei flotta általános parancsnoka, Sebastiano Vernier († 1578) előnyben részesítette a Margariti lakosaival folytatott konfliktuskezelés óvatos politikáját, valamint a Velencéhez hűséges albánokkal való baráti kapcsolatokat, akik magát Párga környékét irányították.[13] A 17. században kapcsolataik megromlottak, és Párga gyakori célpontja volt a margariti bégek támadásainak, különösen 1640–42-ben. Ez alatt a két év alatt Velence képviselője (bailo) az oszmán udvarban hivatalos tiltakozást nyújtott be Margariti a velencei Párga elleni támadásai miatt.[12]

Az oszmán uralom alatt Epiruszban Párga lakói folyamatosan támogatták a görög forradalmi tevékenységet,[14] s annak rövid időszakaitól eltekintve a város velencei kézen maradt egészen a Velencei Köztársaság 1797-es bukásáig. Ezután Franciaországhoz került. Ahogy Franciaország viszonya Ali pasával megromlott a szárazföldi Párga exklávéjával szembeni ambíciói miatt, a franciák kétszer is fontolgatták, hogy albán ezredük embereit bevetik a szárazföld ellen, de ezekből a tervekből nem lett semmi.[15] Párga politikai életének vezető alakja ebben az átmeneti időszakban Hasan Çapari, Ali pasa erős ellenfele és a közeli Margaritiból származó igen gazdag földbirtokos[16] volt, aki 1807-ben orosz támogatást kért, azt állítva, hogy a Királyi Haditengerészet „zaklatja a város lakóit".[17] 1812-ben a szomszédos Párgához tartozó Agia települést Daut bég oszmán tábornok, Ali pasa unokaöccse foglalta el. Ezután lemészárolta és rabszolgává tette a helyi lakosságot. Daut a következő, Párga elleni ostrom során meghalt.[18] 1815-ben, amikor a franciák szerencsecsillaga letűnt, Párga polgárai fellázadtak a francia uralom ellen, és a britek védelmét kérték, akik1819-ben átengedték a város irányítását Ali joanninai pasának (Francesco Hayez: A párgai menekültek című festményének témája) pénzbeli elszámolás fejében, majd később teljesen oszmán uralom alá került. Ez a döntés rendkívül népszerűtlen volt Párga lakossága körében, amelyet túlnyomórészt görögök laktak és rendkívül velencebarát település volt.[19] Párga ezután nem nyújtott menedéket Klephts és Szouliotesz számára, és lakosai közül sokan a közeli Korfura költöztek, ahelyett, hogy oszmán uralom alatt éltek volna.[20][21] Így Párgát a britek távozása és 1819-ben Ali pasának való átadása után a lakosság teljesen elhagyta.[22] Ali pasa helyi albán telepeseket hozott Chameriából, hogy újra benépesítse Párgát.[22] 1830-ban Kutahi pasa oszmán tábornok a régió uralmának és jogi helyzetének helyreállítására tett kísérletében meghívta Párga lakosságát, hogy térjenek vissza szülőföldjükre.[23]

A görög szabadságharc első évében (1821) a párgai oszmán helyőrséget sikertelenül megtámadta a szulióták és a helyi diaszpóra emberei.[24] 1831-ben néhány peloponnészoszi muszlim menekült családot Párgába telepített Reşid Mehmed pasa.[22] A görög alkonzul 1877-es jelentése szerint Párgában 365 keresztény és 180 muszlim család élt. 1877-ben a görög volt az uralkodó nyelv, mivel még a helyi muszlimok is beszéltek görögül, míg néhányan albánul is. A 20. század elején az albán ajkúakon kívül a párgai muszlimok jelentős része görögül beszélő és romani volt, akik közül sokan az 1821-es görög szabadságharc után Dél-Görögországból vándoroltak a területre[25] Az oszmán uralom Párgában és Epirusz többi részén 1913-ban, Görögország balkáni háborúkban aratott győzelme után véget ért, és a város Görögország része lett.[26] A Görögország és Törökország közötti lakosságcsere eredményeként Görögország 1924 novemberében 1500 albán ajkú muszlimot szállítottak Törökországba Párgából mint nem albán származásúakat.[27] A párgai muszlimok 1913-ban megszerezték az oszmán állampolgárságot, de később lemondtak róla. Ennek alapján a görög kormány töröknek tekintette őket. A tiltakozások eredményeként a Nemzetek Szövetsége alá tartozó Vegyes Bizottság alakult Görögország és Albánia képviselőiből. 1926. február 2-án Qenan Mesare albán képviselő tiltakozott a Chameria régióból Törökországba való kényszerű áttelepítések, a cham közösség életkörülményeinek romlása ellen, és külön utalt Párgára, ahonnan Törökország a többséget áthelyezte.[28] 1927-ben egy 20 muzulmán családból álló csoport petíciót nyújtott be tervezett cseréjük érvénytelenítésére. Ez a kis csoport végül a Népszövetség közvetítésével Párgában maradhatott, ami „nem cserélhetővé” tette státusukat.[29]

Hagyományos házak Párgában

Görögország tengelyhatalmak általi megszállása idején, 1943 augusztusában Párga az „Augustus” nevű német gerillaellenes hadművelet célpontja lett. A Wehrmacht egységeit aktívan segítették az olasz hadsereg egységei és a fegyveres Cham albán csoportok Nuri Dino, Mazar Dino és Abdul Qasim vezetésével.[30] 1943. augusztus 10-én a Nemzeti Köztársasági Görög Liga (EDES) és a Cham Balli Kombëtar (BK) találkozót tartott Párgában, amelyen a két szervezet képviselői is részt vettek, köztük a Mazar Dino. Az EDES kérte a cham egységek lefegyverzését, és tevékenységük EDES parancsnokság alá történő átadását. Ezeket a követeléseket a Cham BK elutasította.[31] A Brit Szövetséges Parancsnokság parancsára az EDES hadműveleteket hajtott végre Párga partjainál. A régió ellenőrzése létfontosságú volt logisztikai okokból.[32] 1944. június 28-án az EDES elfoglalta a falut, és megölt 52 albánt.[33] A következő hónapban a baloldali Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) 40 helyi muszlimot letartóztatott és kivégezte őket. A muszlim közösség megmaradt tagjait az EDES egységei mentették meg.[34] Általánosságban elmondható, hogy 1944 nyarán-őszén az erőszakos események meglehetősen korlátozottak voltak, és a polgári muszlim közösséget nem találták veszélyben.[35] A németek visszavonulását eredményező konfliktusok során a Párga körüli tengelycsapatok a cham egységek fegyveres támogatását élvezték.[32] A háború végén a megmaradt muszlim csámok Albániába menekültek.[36] Az albán nyelvet még ma is beszélik a település lakóinak egy része, amely sokkal szélesebb területet foglal magában, mint maga Párga közvetlen közelében.[37] A Fanari-síkság településein még mindig beszélik az albánt, míg néhány településen, mint Anthousa és Kanallaki, a szuliotikus albán legközelebbi létező változatait még a modern időkben is kevesen beszélik.[38][39][40]

Különféle kulturális és oktatási alapítványokat hoztak létre Párgában neves helyiek, például Athanasios Deskas hagyatéka miatt.[41] A modern város általában véve megőrzi hagyományos építészeti jegyeit.[42]

Párga vára[szerkesztés]

A kastély ábrázolása Francesco Hayez (1791–1882) festménye alapján

A kastély a városra néző domb tetején található, és a város védelmére szolgált a szárazföld és a tenger felől érkező inváziók ellen. Eredetileg a 11. században építették Párga lakói, hogy megvédjék városukat a kalózoktól és az oszmánoktól. A 13. században, ahogy a velenceiek egyre nagyobb mértékben birtokolták a területet, újjáépítették a várat, hogy megerősítsék a területet. 1452-ben Párgát és a várat két évre elfoglalták az oszmánok; a kastély egy részét ekkor bontották le. 1537-ben Hayreddin Barbarossa oszmán admirális felgyújtatta és leromboltatta az erődöt és a benne lévő házakat.

Mielőtt a velenceiek 1572-ben újjáépítették a várat, a törökök még egyszer lerombolták. A velenceiek harmadszor és utoljára újjáépítették, és erősebb erődöt hoztak létre, amely 1819-ig bevehetetlen maradt, különösen Ali joanninai pasa támadásai ellenére. A vár felszerelését két Valtos és Pogonia öblön keresztül szállították. Amikor Párgát eladták az oszmánoknak, Ali pasa szerkezeti kiegészítéseket végzett a kastélyban, beleértve a törökfürdőt és a háremnegyedet, amelyet az erőd tetején építtetett. A várbejárat falánál lévő boltíves kapun Agiosz Markosz szárnyas oroszlánja látható. A bejárat további részletei közé tartozik az „ANTONIO BERVASS 1764” név, Ali pasa emblémái, kétfejű sasok és a kapcsolódó feliratok.[43]

Földrajz[szerkesztés]

Párga 360 fokos panorámaképe a mólóról

Az amfiteátrumra épült Párga városa Preveza és Igumeníca hegyvidéki tengerparti régiója között helyezkedik el. „Epirusz menyasszonyaként” ismert. Nyáron Paxoszból, Antipaxoszból és Korfuról érkeznek turisták hajóval.[44]

Strandok[szerkesztés]

Párga turisták ezreit vonzza. A közelben Valtosz, Kryoneri, Piszo Kryoneri, Lihnosz, Szarakiniko és Ai Giannaki strandok találhatók.[45]

Valtos Beach[szerkesztés]

A Valtos Beach Párga egyik leghosszabb strandja. A párgai vár közelében található. Tiszta vize és a városhoz való közelsége miatt sok turistát vonz.[46] Az ugyanazon a strandon található Kastro Point kiváló szörfözési feltételei miatt népszerű a szörfösök körében. Azonban a szükséges készségszint magas, és a hely a legmegfelelőbb a haladó szörfösök számára.[47]

Lihnosz strand[szerkesztés]

A Lichnos Beach, Párga egyik strandja,[48] Görögország nyugati részén található 3 km-re Párgától és Spreadtól kéthektáros területen.[49]

Agiosz Szosztisz strand[szerkesztés]

Az Agiosz Szosztisz egy kis strand Anthussza falu északnyugati oldalán. A közelben áll egy kis templom, amely a 14. században épült.

Szarakiniko strand[szerkesztés]

A Szarakiniko egy jól ismert strand, Agia falu nyugati oldalán található, egy kis folyó és olajfák közelében, kb. 12 km-re a városközponttól. Kis hajók kötik össze a strandot Párga kikötőjével.

  • Kilátás a tengerpartra
    Kilátás a tengerpartra
  • Panagia szigete Párga partjainál
    Panagia szigete Párga partjainál
  • A Valtosz strand
    A Valtosz strand
  • A Lihnosz strand
    A Lihnosz strand

Éghajlata[szerkesztés]

Párgának meleg nyári mediterrán éghajlata van (Köppen Csa). A csapadék főként a téli hónapokban hullik, nyáron kevés. A városban enyhe tél és forró, száraz nyár van. Az éves átlaghőmérséklet 16,5 °C évente körülbelül 1219 mm csapadékkal.[50]

Közlekedése[szerkesztés]

Párga városa közvetlen elővárosi buszokkal (KTEL) közlekedik más görög városokba, mint például Igumeníca[51] és Preveza.[52] Athénnal, Szalonikivel és Ioanninával is vannak közvetett kapcsolatok.[52][53]

A Párgába érkező turisták Aktióból (65 km) szezonális közvetlen járatokkal, amelyek Pargát Athénnal, Szalonikivel és más belföldi és nemzetközi célállomásokkal kötik össze. A turisták Ioannina és Korfu repülőterén keresztül is érkezhetnek.

Párga 10 km-re az országúttól és 34 km-re az országos autópályától fekszik.

Önkormányzati kerületek[szerkesztés]

  • Agia (Agia, Sarakiniko)
  • Anthousa (Anthousa, Trikorfo)
  • Livadari (Livadari, Vryses)
  • Párga (Párga, Agia Kyriaki, Agiosz Georgiosz, Marasz, Kryszogiali)

A népesség alakulása[szerkesztés]

Év Város Önkormányzati egység Község
1981 1892 - -
1991 1699 3569 -
2001 2432 4033 -
2011 2415 3904 11 866

Nevezetes emberek[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b ΦΕΚ A 87/2010, Kallikratis reform law text (görög nyelven). Government Gazette (Greece)
  2. ↑ Population & housing census 2001 (incl. area and average elevation) (görög nyelven). National Statistical Service of Greece
  3. ↑ Papadopoulos (1995). „A Late Mycenaean Koine in Western Greece and the Adjacent Ionian Islands”. Bulletin of the Institute of Classical Studies 40 (Supplement_63), 201–208. o. DOI:10.1111/j.2041-5370.1995.tb02112.x. ISSN 0076-0730.  
  4. ↑ Hammond (1997. április 25.). „Physical Features and Historical Geography”. Epirus, 4000 Years of Greek History and Civilization, 291. o.  
  5. ↑ Osswald 2011.
  6. ↑ Asonitis (1999. április 25.). „Σχέσεις της Βενετικής διοίκησης της Κέρκυρας με τις ηγεμονίες του Ιονίου (1386–1460)”. Peri Istorias 2, 30. o. DOI:10.12681/p.i..24736. „Μια σύντομη αναφορά εγγράφου του Ιστορικού Αρχείου της Κέρκυρας, που μας πληροφορεί ότι το 1400 οι Κερκυραίοι... εξασφάλιζε στο κάστρο αυτό η Βενετία” 
  7. ↑ Osswald 2011, 303. o.
  8. ↑ Osswald 2007, 130. o.
  9. ↑ Vranousis (1997. április 25.). „From the Turkish Conquest to the Beginning of the Nineteenth Century: Revolutionary Movements and Uprisings”. Epirus, 4000 Years of Greek History and Civilization, 244–251. o.  
  10. ↑ Amoretti, Guido. " The Serenissima Republic in Greece: XVII–XVIII Centuries : from the Drawings of Captain Antonio Paravia and the Archives of Venice (angol nyelven). Omega, 160. o. (2007. április 25.) „This was a typical border town, which like so many of its neighbours, was in a constant state of conflict with the Albanians .” 
  11. ↑ Xhufi., Pëllumb. Arbërit e Jonit (eng: The Albanians of the Ionian Sea). Onufri, 993–994. o. (2017. április 25.) 
  12. ↑ a b c Psimuli 2016.
  13. ↑ Xhufi., Pëllumb. Arbërit e Jonit (eng: The Albanians of the Ionian Sea). Onufri, 994. o. (2017. április 25.) „si deve considerar bene di conservar li Albanesi, che sono venuti alla devotion di Vostra Serenita, quali possedono detti terreni” 
  14. ↑ Fleming, K. E.. The Muslim Bonaparte: Diplomacy and Orientalism in Ali Pasha's Greece (angol nyelven). Princeton University Press, 70–71. o. (2014. július 14.). ISBN 978-1-4008-6497-3 „Parga, Vonitza, Preveza, and Butrinto. In 1401 the peoples of Parga had established the precedent of colluding with Venice by placing themselves voluntarily under Venetian protection, thus staying the advance of the Ottomans... These territories came to be known for their staunch support of the Greek revolutionary causeand Parga colluded with the independent Orthodox peoples of Souli in their chronic battles with Ali Pasha.” 
  15. ↑ Pappas, Nicholas Charles. Greeks in Russian Military Service in the Late Eighteenth and Early Nineteenth Centuries. Stanford University, 265, 388. o. (1982. április 25.) „Kolokotrones claims that Ali Farmaki and he recruited 3000 Chams, who gathered at Parga to embark first to Lefkas and Zante and then hence to the Peloponnesus, only to have the whole plan aborted by the English capture of Zante (…)” 
  16. ↑ Balta, Oğuz & Yaşar 2011.
  17. ↑ Frary, Lucien.szerk.: Suonpää: The Russian consulate in the Morea and the outbreak of the Greek Revolution, 1816-21, Diplomacy and Intelligence in the Nineteenth-Century Mediterranean World. Bloomsbury Publishing, 59–63. o. (2019. április 25.). ISBN 978-1474277051 „Vlassopoulos's diplomacy focused on defending the neighbouring population of Parga, whose leader, Hasan Agha Tsapari, had sought Russian support... Weeks later, Vlassopoulos reported that British naval vessels were harassing the residents of Parga, who were seeking protection from the tsar.” 
  18. ↑ Russell, Eugenia. Ali Pasha, Lion of Ioannina: The Remarkable Life of the Balkan Napoleon (angol nyelven). Pen and Sword, 86. o. (2017. szeptember 30.). ISBN 978-1-4738-7722-1 
  19. ↑ Amoretti, Guido. The Serenissima Republic in Greece: XVII–XVIII Centuries : from the Drawings of Captain Antonio Paravia and the Archives of Venice (angol nyelven). Omega, 160. o. (2007. április 25.) „The inhabitants, who were mostly Greeks and extremely loyal to the Venetian flag, refused to become Moslem subjects and decided to abandon their home .” 
  20. ↑ Dakin, Douglas. The Greek Struggle for Independence, 1821-1833. University of California Press, 45. o. (1973). ISBN 978-0-520-02342-0 
  21. ↑ Jim Potts. The Ionian Islands and Epirus: A Cultural History. Oxford University Press, 154. o. (2010). ISBN 978-0-19-975416-8 
  22. ↑ a b c Kokolakis, Mihalis. Το ύστερο Γιαννιώτικο Πασαλίκι: χώρος, διοίκηση και πληθυσμός στην τουρκοκρατούμενη Ηπειρο (1820–1913) [The late Pashalik of Ioannina: Space, administration and population in Ottoman ruled Epirus (1820–1913)]. Athens: EIE-ΚΝΕ, 189. o. (2003). ISBN 960-7916-11-5 
  23. ↑ Gounaris (2018. december 14.). „Blood Brothers in Despair: Greek Brigands, Albanian Rebels and the Greek-Ottoman Frontier, 1829‑1831”. Cahiers balkaniques 45, 9. o. DOI:10.4000/ceb.11433. (Hozzáférés: 2021. december 10.)  
  24. ↑ Nikolaidou (1997. április 25.). „Epirus and the Greek War of Independence”. Epirus, 4000 Years of Greek History and Civilization, 275. o.  
  25. ↑ Tsoutsoumpis (2015. december 1.). „Violence, resistance and collaboration in a Greek borderland: the case of the Muslim Chams of Epirus”. Qualestoria, 121. o. (Hozzáférés: 2016. június 14.) „While the majority of local Muslims were Albanian-speakers, there was a significant presence of Roma and Greek-speaking Muslims in the towns of Parga and Paramithia, many of whom had emigrated from southern Greece after the 1821 revolution” 
  26. ↑ [1]Archiválva 2011. december 5-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  27. ↑ Tsitselikis, Konstantinos. Old and New Islam in Greece: From Historical Minorities to Immigrant Newcomers. Martinus Nijhoff Publishers, 442. o. (2012. április 25.). ISBN 978-9004221529 
  28. ↑ Sadik, Blerina.szerk.: Motta: Population Exchange between Greece and Turkey, Dynamics and Policies of Prejudice from the Eighteenth to the Twenty-first Century. Cambridge Scholars Publishing (2018. április 25.). ISBN 978-1527517004 „He referred to the case of Parga, where the majority of the population was forced to relocate to Turkey” 
  29. ↑ Tsitselikis, Konstantinos. Old and New Islam in Greece: From Historical Minorities to Immigrant Newcomers. Martinus Nijhoff Publishers, 442. o. (2012. április 25.). ISBN 978-9004221529 
  30. ↑ Γκότοβος (2013. április 25.). „Ετερότητα και σύγκρουση: ταυτότητες στην κατοχική Θεσπρωτία και ο ρόλος της Μουσουλμανικής μειονότητας”. Επιστημονική Επετηρίδα Τμήματος Φιλολοσοφίας, Παιδαγωγικής, Ψυχολογίας 36, 45. o, Kiadó: University of Ioannina, Dodoni Journal. [2017. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 6.) „Αφορά εκκαθαριστικές επιχειρήσεις στην περιοχή νοτίως της Παραμυθιάς, μέχρι την Αμμουδιά και την Πάργα...” 
  31. ↑ Isufi 2002.
  32. ↑ a b Kondis (1995. január 1.). „The Greek minority in Albania” (angol nyelven). Balkan Studies 36 (1), 83–102. o. ISSN 2241-1674. (Hozzáférés: 2020. november 25.) „in Epirus, the British Allied Mission decided that Zervas should take the coast around Parga (which was controlled by the Tchams) so that the National Democratic Greek League (EDES) could more easily receive supplies from small craft from Italy. Armed bands of Tchams fought side-by-side with the Germans during these operations, particularly around Parga, Paramythia, and Igoumenitsa” 
  33. ↑ Petrov (2009. április 25.). „National Republican Greek League EDES”. Études balkaniques 45 (3–4), 30. o, Kiadó: Academy of Sciences of Bulgaria. „On June 27, 1944, EDES units overran the town of Paramythia and killed about 600 Albanians. On the next day, another EDES battalion reached Parga and killed another 52.” 
  34. ↑ Tsoutsoumpis (2015. december 1.). „Violence, resistance and collaboration in a Greek borderland: the case of the Muslim Chams of Epirus”. Qualestoria, 137. o. (Hozzáférés: 2016. június 14.)  
  35. ↑ Γκότοβος (2013. április 25.). „Ετερότητα και σύγκρουση: ταυτότητες στην κατοχική Θεσπρωτία και ο ρόλος της Μουσουλμανικής μειονότητας”. Επιστημονική Επετηρίδα Τμήματος Φιλολοσοφίας, Παιδαγωγικής, Ψυχολογίας 36, 45, 65. o, Kiadó: University of Ioannina, Dodoni Journal. [2017. február 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2023. augusztus 6.) „...την Πάργα και τους Φιλιάτες το καλοκαίρι και το Φθινόπωρο του 1944 ήταν εξαιρετικά περιορισμένα, και αυτό επειδή τελικά ο Ζέρβας μπόρεσε να επιβάλει την αναγκαία πειθαρχία για την περιφρούρηση του συγκεντρωμένου σε διάφορα ασφαλή σημεία άμαχου μουσουλμανικού πληθυσμού” 
  36. ↑ Mazower, Mark. Three Forms of Political Justice, 1944-1945, After The War Was Over: Reconstructing the Family, Nation and State in Greece, 1943–1960, illustrated, Princeton, New Jersey: Princeton University Press, 25–26. o. (2000). ISBN 9780691058429. Hozzáférés ideje: 2009. március 15. 
  37. ↑ Elsie, Robert. Historical dictionary of Albania (angol nyelven). Lanham: Scarecrow Press, 173. o. (2010. április 25.). ISBN 978-0-8108-7380-3. OCLC 659564122 
  38. ↑ Psimuli 2016
  39. ↑ Baltsiotis (2014. április 25.). „Balkan Roma immigrants in Greece: An initial approach to the traits of a migration flow.”. International Journal of Language, Translation and Intercultural Communication 2, 19. o. DOI:10.12681/ijltic.47.  
  40. ↑ Tsoutsoumpis, Spiros. A history of the Greek resistance in the Second World War: The people's armies. Manchester University Press, 51. o. (2016. április 25.). ISBN 978-1526100931 
  41. ↑ Ploumidis (1997. április 25.). „Cultural Life in Epirus” (angol nyelven). Epirus, 418. o, Kiadó: Ekdotike Athenon. „The overwhelming majority of the bequests were to Ioannina, followed by … Parga <> Many school buildings are due to bequests:... Thanasis Deskas at Parga” 
  42. ↑ Κωστάρα: Η τουριστική ανάπτυξη των ακτών από την πόλη της Πρέβεζας έως την πόλη της Ηγουμενίτσας (görög nyelven), 2004 (Hozzáférés: 2020. november 4.)
  43. ↑ [2]Archiválva 2011. augusztus 28-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  44. ↑ [3]Archiválva 2011. augusztus 27-i dátummal a Wayback Machine-ben.
  45. ↑ Beaches of Parga | ΔΗΜΟΣ ΠΑΡΓΑΣ : ΕΠΙΣΗΜΗ ΙΣΤΟΣΕΛΙΔΑ. [2011. augusztus 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
  46. ↑ Valtos Beach. Municipality of Parga. [2011. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 13.)
  47. ↑ Kastro Point, Parga Surfing. AlternativeSpots. [2021. június 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  48. ↑ Beaches For Camping In Europe. [2022. június 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. március 29.)
  49. ↑ Lichnos Beach |} ΔΗΜΟΣ ΠΑΡΓΑΣ : ΕΠΙΣΗΜΗ ΙΣΤΟΣΕΛΙΔΑ. [2011. augusztus 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 30.)
  50. ↑ Parga climate: Average Temperature, weather by month, Parga water temperature – Climate-Data.org. en.climate-data.org. (Hozzáférés: 2023. március 19.)
  51. ↑ Αρχική Σελίδα. Ktel-thesprotias.gr. (Hozzáférés: 2015. július 30.)
  52. ↑ a b ΚΤΕΛ ΝΟΜΟΥ ΠΡΕΒΕΖΑΣ Α.Ε. :: Καλώς ήλθατε. Ktelprevezas.gr. (Hozzáférés: 2015. július 30.)
  53. ↑ йтек иыаммимым а.е. Ktelioannina.gr. (Hozzáférés: 2015. július 30.)
  54. ↑ Ιδρωμένος Ανδρέας. Kapodistrias.info. (Hozzáférés: 2021. szeptember 8.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Parga című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Párga&oldid=26590613”