Népies stílusú építészet Magyarországon

A lap ellenőrzött változata (ellenőrizve: 2020. augusztus 7.) ezen a változaton alapul.

Ez a szócikk a 20. század első felének magyar népi motívumokat követő műépítészeti stílusával foglalkozik. A valódi népi művészetet a Magyar népi építészet szócikk tárgyalja. A népi elemeket a szépirodalomban felhasználó stílussal a népiesség foglalkozik.

A népies stílus 20. század eleji magyar építészeti stílus, egyesek szerint nem is önálló, hanem a szecesszió egyik irányzata.

Jellemzői

A népies stílus a szecesszióból fejlődött a magyar népi építészet hatására. Ugyan magyar népi motívumok már a szecessziós épületeknél megjelentek (pl. Iparművészeti Múzeum, Szabadkai zsinagóga), a népies stílus újításként nem elsősorban erre, hanem az egyes épület-szerkezetek láttatására, a falfelületek és nyílászárók arányaira helyezte a hangsúlyt, ezért ezeknek az épületeknek a külseje gyakran egyszerű, puritán a szecessziós épületekhez képest. A díszítések – ha megmaradtak – inkább az épületek belsejében nyertek nagyobb fontosságot. A stílus jellemzője a magastető és a torony, a zsindelyezés, a külső tartógerendák, a részleges terméskőburkolat, a fehérre meszelt külső falak, és a stilizált népi motívumok használata.

Képviselői

Kós Károly (1883–1977): A Fővárosi Állat- és Növénykert épületei, a budapesti Kós Károly tér épületei, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum, kolozsvári Kakasos templom^[1]^[2]
Zrumeczky Dezső (1883–1917): a budapesti Áldás Utcai Általános Iskola, A Fővárosi Állat- és Növénykert épületei, a budapesti Kós Károly tér főkapuja^[3]
Lajta Béla (1873–1920): a budapesti Salgótarjáni Utcai Zsidó Temető bejárati épülete, a budapesti zsidó Vakok Intézete, a budapesti Chevra Kadisa gyógyíthatatlan betegek otthona (későbbi műveire a korai modern stílus a jellemző)^[4]
Toroczkai Wigand Ede (1869–1945): a tatai Vaszary János-villa^[5]
Eberling Béla (1881–1954): a kispesti rendőrpalota
Schodits Lajos (1872–1941): a budapesti Népszálló, a budapesti Wekerletelep egyes épületei^[6]
Györgyi Dénes (1886–1961): a budapesti Városmajor utcai Elemi iskola, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Klinikái
Marschalkó Béla (1884–1962): az ózdi Velence-telep^[7]
Balogh Lóránd (1869–1945): a Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, az Óbudai gázgyár tiszviselőtelepének egyes épületei^[8]
Reichl Kálmán (1879–1926): az Óbudai gázgyár tiszviselőtelepének egyes épületei^[8]
Weiss Albert: az Óbudai gázgyár tiszviselőtelepének egyes épületei^[8]
Kotál Henrik: a budapesti Wekerletelep egyes épületei
Kismarty-Lechner Loránd (1883–1963): a budapesti Wekerletelep egyes épületei^[9]
Árkay Aladár (1869–1932): a budapesti Fasori református templom, Városmajori kistemplom^[10]
Medgyaszay István (1877–1959): az ógyallai Szent László-templom, a rárósmúlyadi Szent Erzsébet-templom, a budapesti Kelenföldi református templom^[11]
Mende Valér (1886–1918): gyöngyösi Heves Megyei Általános Takarékbank, Lakóház, Budapest, Attila út 91.^[12]
Jánszky Béla (1884–1945): kecskeméti Városi Kaszinó, zebegényi római katolikus templom.
Szivessy Tibor (1884–1963): budapesti hűvösvölgyi Markus Emilia-villa.
Kozma Lajos (1884–1948): több lakóépület Budapesten. Egyesek az irányzathoz sorolják, bár műveinek jelentős részén az egyszerű, szögletes modern stílus fedezhető fel.
Sándy Gyula (1868–1953): Nádorvárosi evangélikus templom.
Ray Rezső Vilmos (1876–1938): Pesterzsébeti református templom.