Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg (1831–1891)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg
Grand Duke Nicholas Nikolaevich of Russia (1831-1891).JPG
idősebb Nyikolaj Nyikolajevics
Született 1831. július 27.
Carszkoje Szelo; Orosz Birodalom
Elhunyt 1891. április 13. (59 évesen)
Alupka; Ukrajna
Házastársa Alekszandra Petrovna Romanova orosz nagyhercegné
Gyermekei Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg
Pjotr Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg

Idősebb Nyikolaj Nyikolajevics orosz nagyherceg (oroszul: Великий князь Николай Николаевич Романов; Carszkoje Szelo, 1831. július 27./augusztus 8.Alupka, 1891. április 13./25.) orosz nagyherceg, az Orosz Cári Hadsereg tábornagya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és katonai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Russian coa 1830.png

Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg I. Miklós cár és Sarolta porosz királyi hercegnő kilencedik gyermekeként látott napvilágot 1831-ben. Két nővére is csecsemőként halt meg koraszülött voltuknál fogva; Jelizaveta Nyikolajevna nevű nénje pedig három éves korában hunyt el.

A nagyherceget születésétől kezdve katonai pályára szánták, akárcsak legfiatalabb bátyját, Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceget. Édesapja születése napján a Cári Testőrség ulánus ezredének tiszteletbeli tagjává emelte. „Gyors felemelkedését a ranglétrán nagyrészt származásának köszönhette, de másrészt tehetségének is.[1] Első igazi katonai bevetését a krími háború jelentette, ahol részt vett az inkermani csatában. 1856-ban a hadi mérnökök felügyelője lett, 1864-ben a Cári Testőrség parancsnokává léptették elő. 1873-ban a nagyherceg vezette bátyja, II. Sándor cár kíséretét Berlinbe, hogy az uralkodó találkozhasson a francia és az osztrák császárral.

Nyikolaj Nyikolajevics pályafutásának csúcspontját az 1877–78-as orosz–török háború jelentette, mikor őt nevezték ki a Duna mellett állomásozó seregek főparancsnokává, annak ellenére, hogy Nyikolaj nagyherceg hírhedten rossz stratégista volt. Az oroszok sorra vesztették el a csatákat Nyikolaj Nyikolajevics irányítása alatt, kiszorultak Ruméliából és sikertelenül ostromolták meg Plevent. Kudarcait látván a cár ugyan hivatalosan nem mozdította el pozíciójából, ám a tényleges irányítást kivette kezéből. Adrianopolisz bevétele és a San Stefanó-i béke a nagyherceg hírnevét erősítette, noha a háború végeztével számosan kritizálták őt, amiért Adrianopolisz megszerzése után nem kísérelte meg elfoglalni Konstantinápolyt. Szintén megvádolták azzal, hogy a kormányzati pénzeket nem a hadsereg számára, hanem magáncélokra használja fel.

Fivére, II. Sándor cár támogatta katonai karrierjét, az orosz–török háború után a Szentpétervár körzet katonai kormányzójává és a lovasság felügyelőjévé nevezte ki. A nagyherceg emellett tagja volt az Államtanácsnak is.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyherceg és felesége

Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg „élvezte a katonaéletet és a vadászatokat, minden tekintetben nagy érdeklődéssel gondozta birtokait, azonban mégsem tartották igazán elragadó embernek, még a hozzá legközelebb állók sem[1]. 1853 és 1861 között az ő parancsára épült fel Szentpétervárott a fényűző Nyikolajevszkij palota, amely a nagyherceg és családja otthonaként szolgált.

Nyikolaj nagyherceg 1856. február 6-án az orosz fővárosban feleségül vette Alexandra oldenburgi hercegnőt, az ortodox kereszténységben „Alekszandra Petrovnát”. A házaspárnak két gyermeke született:

Hamar kiviláglott, hogy Nyikolaj nagyherceg és Alekszandra Petrovna házassága nem életképes. A nagyhercegné nem élt társasági életet, csak az orvoslásnak akarta szentelni magát. Négy évvel egybekelésüket követően a nagyherceg megismerkedett a Krasznoje Szeló-i Színház egyik táncosnőjével. Jekatyerina Pavlovna Csiszlova (1846–1889) a nagyherceg szeretője lett. Széles körben ismert viszonyukból öt gyermek származott:

Jekatyerina Pavlovna Csiszlova
  • Olga Nyikolajevna Nyikolajeva (1868–1950), Mihail Mihajlovics Kantakuzene herceg neje
  • Vlagyimir Nyikolajevics Nyikolajev (1873–1942), katonai pályára lépett és nemesi címet kapott
  • Jekatyerina Nyikolajevna Nyikolajeva (1874–1940), kétszer házasodott meg
  • Nyikolaj Nyikolajevics Nyikolajev (1875–1902), katonai pályára lépett és nemesi címet kapott
  • Galina Nyikolajevna Nyikolajeva (1877–1878), kisgyermekként elhalálozott.

A nagyherceg törvénytelen utódjainak II. Sándor cár megengedte, hogy a „Nyikolajev”, azaz a „Miklósfi” nevet vegyék fel, utalva ezzel apjuk származására. Az uralkodó emellett – noha ellenezte öccse nyílt kapcsolatát Csiszlovával – az orosz köznemesség tagjaivá emelte Nyikolaj nagyherceg illegitim leszármazottjait.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután II. Sándor cár meghalt, fia, III. Sándor lépett a trónra. Nyikolaj Nyikolajevics ekkor Cannes-ban tartózkodott, de fivére halálhírére rögtön hazatért Oroszországba. Az új uralkodó és a nagyherceg köztudottan ellenszenvvel viseltettek egymás irányába, melyhez az is jelentősen hozzájárult, hogy III. Sándor helytelenítette nagybátyja életmódját. A cár vizsgálatokat rendelt el a katonaság körében, és ezek során napvilágra került, hogy Nyikolaj Nyikolajevics több kiváltsághoz is rangját és katonai tekintélyét bevetve jutott. A nagyherceg először megpróbálta eltusolni az ügyet, később kimagyarázkodni akart, de III. Sándor eltávolította a hadseregből.

1881-ben Alekszandra Petrovna nagyhercegné Kijevbe költözött, hogy az ottani kórházban dolgozhasson. Nyikolaj Nyikolajevics el akart válni a feleségétől, azonban Alekszandra Petrovna ebbe nem volt hajlandó beleegyezni. Fiaik a nagyhercegné pártjára álltak, ez pedig a család széthullását eredményezte. 1882-ben a nagyherceg a szeretőjével beköltözött a Nyikolajevszkij palotába.

A nagyherceg abban reménykedett, hogy a felesége halála után elveheti Csiszlovát. Azonban Csiszlova 1889-ben meghalt, Alekszandra Petrovna pedig még kilenc évig élt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeretője halála után Nyikolaj Nyikolajevics megbolondult: rák alakult ki nála, ami megtámadta az agyát is. Azt hitte, hogy minden nő szerelmes belé. Utolsó évében már állandó őrizet alatt állt, és a család a Krímbe költöztette. 1891. április 13-án hunyt el Alupka városában.

Halála után felesége felvette az apácafátylat. „Anasztázia nővér” néven vezette a saját maga alapította zárdát. 1900-ban szenderült jobblétre, és a cári család hagyományaival ellentétben nem Szentpétervárott, hanem kolostora kertjében temették el.

Források, jegyzetek és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zeepvat; 48. oldal