Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg (1831–1891)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg
Grand Duke Nicholas Nikolaevich of Russia (1831-1891).JPG
idősebb Nyikolaj Nyikolajevics
Született 1831. július 27.
Carszkoje Szelo; Orosz Birodalom
Elhunyt 1891. április 13. (59 évesen)
Alupka; Ukrajna
Házastársa Alekszandra Petrovna Romanova orosz nagyhercegné
Gyermekei Nyikolaj Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg
Pjotr Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg
Szülei Hohenzollern Alekszandra Fjodorovna orosz cárné
I. Miklós orosz cár

Idősebb Nyikolaj Nyikolajevics orosz nagyherceg (oroszul: Великий князь Николай Николаевич Романов; Carszkoje Szelo, 1831. július 27./augusztus 8.Alupka, 1891. április 13./25.) orosz nagyherceg, az Orosz Cári Hadsereg tábornagya.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Származása és katonai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Russian coa 1830.png

Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg I. Miklós cár és Sarolta porosz királyi hercegnő kilencedik gyermekeként látott napvilágot 1831-ben. Két nővére is csecsemőként halt meg koraszülött voltuknál fogva; Jelizaveta Nyikolajevna nevű nénje pedig három éves korában hunyt el.

A nagyherceget születésétől kezdve katonai pályára szánták, akárcsak legfiatalabb bátyját, Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceget. Édesapja születése napján a Cári Testőrség ulánus ezredének tiszteletbeli tagjává emelte. „Gyors felemelkedését a ranglétrán nagyrészt származásának köszönhette, de másrészt tehetségének is.[1] Első igazi katonai bevetését a krími háború jelentette, ahol részt vett az inkermani csatában. 1856-ban a hadi mérnökök felügyelője lett, 1864-ben a Cári Testőrség parancsnokává léptették elő. 1873-ban a nagyherceg vezette bátyja, II. Sándor cár kíséretét Berlinbe, hogy az uralkodó találkozhasson a francia és az osztrák császárral.

Nyikolaj Nyikolajevics pályafutásának csúcspontját az 1877–78-as orosz–török háború jelentette, mikor őt nevezték ki a Duna mellett állomásozó seregek főparancsnokává, annak ellenére, hogy Nyikolaj nagyherceg hírhedten rossz stratégista volt. Az oroszok sorra vesztették el a csatákat Nyikolaj Nyikolajevics irányítása alatt, kiszorultak Ruméliából és sikertelenül ostromolták meg Plevent. Kudarcait látván a cár ugyan hivatalosan nem mozdította el pozíciójából, ám a tényleges irányítást kivette kezéből. Adrianopolisz bevétele és a San Stefanó-i béke a nagyherceg hírnevét erősítette, noha a háború végeztével számosan kritizálták őt, amiért Adrianopolisz megszerzése után nem kísérelte meg elfoglalni Konstantinápolyt. Szintén megvádolták azzal, hogy a kormányzati pénzeket nem a hadsereg számára, hanem magáncélokra használja fel.

Fivére, II. Sándor cár támogatta katonai karrierjét, az orosz–török háború után a Szentpétervár körzet katonai kormányzójává és a lovasság felügyelőjévé nevezte ki. A nagyherceg emellett tagja volt az Államtanácsnak is.

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nagyherceg és felesége

Nyikolaj Nyikolajevics nagyherceg „élvezte a katonaéletet és a vadászatokat, minden tekintetben nagy érdeklődéssel gondozta birtokait, azonban mégsem tartották igazán elragadó embernek, még a hozzá legközelebb állók sem[1]. 1853 és 1861 között az ő parancsára épült fel Szentpétervárott a fényűző Nyikolajevszkij palota, amely a nagyherceg és családja otthonaként szolgált.

Nyikolaj nagyherceg 1856. február 6-án az orosz fővárosban feleségül vette Alexandra oldenburgi hercegnőt, az ortodox kereszténységben „Alekszandra Petrovnát”. A házaspárnak két gyermeke született:

Hamar kiviláglott, hogy Nyikolaj nagyherceg és Alekszandra Petrovna házassága nem életképes. A nagyhercegné nem élt társasági életet, csak az orvoslásnak akarta szentelni magát. Négy évvel egybekelésüket követően a nagyherceg megismerkedett a Krasznoje Szeló-i Színház egyik táncosnőjével. Jekatyerina Pavlovna Csiszlova (1846–1889) a nagyherceg szeretője lett. Széles körben ismert viszonyukból öt gyermek származott:

Jekatyerina Pavlovna Csiszlova
  • Olga Nyikolajevna Nyikolajeva (1868–1950), Mihail Mihajlovics Kantakuzene herceg neje
  • Vlagyimir Nyikolajevics Nyikolajev (1873–1942), katonai pályára lépett és nemesi címet kapott
  • Jekatyerina Nyikolajevna Nyikolajeva (1874–1940), kétszer házasodott meg
  • Nyikolaj Nyikolajevics Nyikolajev (1875–1902), katonai pályára lépett és nemesi címet kapott
  • Galina Nyikolajevna Nyikolajeva (1877–1878), kisgyermekként elhalálozott.

A nagyherceg törvénytelen utódjainak II. Sándor cár megengedte, hogy a „Nyikolajev”, azaz a „Miklósfi” nevet vegyék fel, utalva ezzel apjuk származására. Az uralkodó emellett – noha ellenezte öccse nyílt kapcsolatát Csiszlovával – az orosz köznemesség tagjaivá emelte Nyikolaj nagyherceg illegitim leszármazottjait.

Utolsó évei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Miután II. Sándor cár meghalt, fia, III. Sándor lépett a trónra. Nyikolaj Nyikolajevics ekkor Cannes-ban tartózkodott, de fivére halálhírére rögtön hazatért Oroszországba. Az új uralkodó és a nagyherceg köztudottan ellenszenvvel viseltettek egymás irányába, melyhez az is jelentősen hozzájárult, hogy III. Sándor helytelenítette nagybátyja életmódját. A cár vizsgálatokat rendelt el a katonaság körében, és ezek során napvilágra került, hogy Nyikolaj Nyikolajevics több kiváltsághoz is rangját és katonai tekintélyét bevetve jutott. A nagyherceg először megpróbálta eltusolni az ügyet, később kimagyarázkodni akart, de III. Sándor eltávolította a hadseregből.

1881-ben Alekszandra Petrovna nagyhercegné Kijevbe költözött, hogy az ottani kórházban dolgozhasson. Nyikolaj Nyikolajevics el akart válni a feleségétől, azonban Alekszandra Petrovna ebbe nem volt hajlandó beleegyezni. Fiaik a nagyhercegné pártjára álltak, ez pedig a család széthullását eredményezte. 1882-ben a nagyherceg a szeretőjével beköltözött a Nyikolajevszkij palotába.

A nagyherceg abban reménykedett, hogy a felesége halála után elveheti Csiszlovát. Azonban Csiszlova 1889-ben meghalt, Alekszandra Petrovna pedig még kilenc évig élt.

Halála[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szeretője halála után Nyikolaj Nyikolajevics megbolondult: rák alakult ki nála, ami megtámadta az agyát is. Azt hitte, hogy minden nő szerelmes belé. Utolsó évében már állandó őrizet alatt állt, és a család a Krímbe költöztette. 1891. április 13-án hunyt el Alupka városában.

Halála után felesége felvette az apácafátylat. „Anasztázia nővér” néven vezette a saját maga alapította zárdát. 1900-ban szenderült jobblétre, és a cári család hagyományaival ellentétben nem Szentpétervárott, hanem kolostora kertjében temették el.

Források, jegyzetek és külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b Zeepvat; 48. oldal