Kaledón bakcsó

Kaledón bakcsó
	Kaledón bakcsó Melbourne Zoo
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Altörzság:	Állkapcsosok (Gnathostomata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Csoport:	Magzatburkosok (Amniota);
Osztály:	Madarak (Aves);
Csoport:	Carinatae;
Alosztály:	Neornithes;
Alosztályág:	Újmadárszabásúak (Neognathae);
Öregrend:	Neoaves;
Csoport:	Passerea;
Csoport:	Ardeae;
Csoport:	Aequornithes;
Rend:	Gödényalakúak (Pelecaniformes);
Család:	Gémfélék (Ardeidae);
Alcsalád:	Gémformák (Ardeinae);
Nem:	Nycticorax; T. Forster, 1817
Faj:	N. caledonicus;
Tudományos név
	Nycticorax caledonicus; (Gmelin, 1789)
Szinonimák
	Ardea caledonica Gmelin, 1789;
Elterjedés
	Elterjedési területe
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kaledón bakcsó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kaledón bakcsó témájú kategóriát.

A kaledón bakcsó (Nycticorax caledonicus) a madarak (Aves) osztályának a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjébe, ezen belül a gémfélék (Ardeidae) családjába és a gémformák (Ardeinae) alcsaládjába tartozó faj.

Előfordulása

Hatalmas területen terjedt el. Megtalálható Indonéziában, a Fülöp-szigeteken, Pápua Új-Guineán, Japánban, Melanéziában és Ausztráliában a belső, száraz területek kivételével.

Alfajai

Nycticorax caledonicus caledonicus (Gmelin, 1789) - Új-Kaledónia
Nycticorax caledonicus manillensis (Vigors, 1831) - Borneó északi része, Celebesz, Fülöp-szigetek
Nycticorax caledonicus crassirostris (Vigors, 1839) - Ogaszavara-szigetek; kihalt körülbelül 1890 körül
Nycticorax caledonicus mandibularis (Ogilvie-Grant, 1888) - a Bismarck-szigetek és a Salamon-szigetek
Nycticorax caledonicus hilli (Mathews, 1912) - Jáva, a Kis-Szunda-szigetek, a Maluku-szigetek, Új-Guinea, Ausztrália és Új-Zéland
Nycticorax caledonicus pelewensis Mathews, 1926 - Palau és Mikronézia

Megjelenése

Közepes termetű gém, 60 centiméteres magassággal. Háta és szárnya vörösesbarna, hasa fehér. Feje teteje, tarkója és csőre fekete, lába világosbarna. A két nem hasonló. A fiatalok sötétbarna alapon fehér foltosak.

Életmódja

Éjszakai fajként tartják számon, bár gyakran keres élelmet nappal is, különösen nedves időjárás esetén. Apró halakkal, hüllőkkel, rovarokkal és néha tojásokkal táplálkozik. Folyók, tavak, nádasok, folyótorkolatok, öblök közelében vagy akár a kerti aranyhalas tavacskában vadászik. Soha nem távolodik el messzire a víztől.

Szaporodása

Fészekalja 2-5 világoszöld tojásból áll, melyek 22 nap alatt kelnek ki. Szeptembertől áprilisig neveli fiókáit 6-7 héten át a hatalmas, víz közelébe épített fészkében.

Források

↑ Iucnredlist.org: A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
↑ Itis.gov: A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2011. szeptember 4.) (angolul)
↑ Birdlife.org: BirdLife International (angolul)

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap