Nádi varangy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Epidalea calamita
Bufo calamita (Marek Szczepanek).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Kétéltűek (Amphibia)
Rend: Békák (Anura)
Alrend: Neobatrachia
Család: Varangyfélék (Bufonidae)
Nem: Epidalea
Cope, 1864
Faj: E. calamita
Tudományos név
Epidalea calamita
(Laurenti, 1768)
Szinonimák
  • Bufo calamita — Laurenti, 1768
  • Rana foetidissima — Hermann, 1783
  • Rana portentosa — Blumenbach, 1788
  • Rana ecaudata — Razoumovsky, 1789
  • Bufo cruciatus — Schneider, 1799
  • Rana mephitica — Shaw, 1802
  • Bufo portentosa — Leunis, 1844
  • Epidalea calamita — Cope, 1864
  • Bufo calamita var. alpestris — Koch, 1872
  • Bufo viridis var. calamita — Camerano, 1884
Elterjedés
Mapa Epidalea calamita.png
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Epidalea calamita témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Epidalea calamita témájú kategóriát.

Párosodó nádi varangyok
Bufo calamita 01.jpg

A nádi varangy (Epidalea calamita) a kétéltűek (Amphibia) osztályának a békák vagy farkatlan kétéltűek (Anura vagy Salientia) rendjéhez, ezen belül a varangyfélék (Bufonidae) családba tartozó Epidalea nem monotipikus faja. A faj korábbi neve Bufo calamita.

Elterjedése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nádi varangy főként homokos területeken honos, Spanyolországtól északon Dél-Angliáig, Németországig, Hollandiáig, Dániáig, Svédországig és a Baltikumig. A nádi varangy Európa-szerte védett faj. Állománya mégis csökken, mivel élőhelye egyre szűkűl, például a kavicsbányák újbóli használatba vétele miatt.

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nádi varangy hossza általában legfeljebb 65 milliméter, ritkán 80 milliméter; a nőstény többnyire nagyobb a hímnél. Bőre száraz, fényes és szemölcsös; sárgás olajzöld színű, zöld foltok tarkítják, és mirigyek fedik, amelyek kellemetlen szagú mérget állítanak elő az ellenség elijesztésére. A nádi varangyot a háta közepén húzódó sárga csíkjai különböztetik meg a barna varangytól. Mellső lábát a kemény talajon ásásra is tudja használni. Az ivarérett hímnek az első három ujján vastag tapadópárna fejlődik ki, hogy jobban meg tudjon kapaszkodni a nőstényen. Hátsó lába a többi béka lábához képest viszonylag rövid, az ujjakat részben úszóhártya fedi. A varangy meglepően gyorsan tud futni. Pupillája éjszaka kikerekedik, hogy a lehető legtöbb fényt tudja felvenni; nappal résnyire szűkül.

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nádi varangy magányos és éjjel aktív. Az ívási időszakban hínáros tavacskákban él, egyébként a szárazföld lakója. Télen üregekbe húzódik több fajtársával együtt, s csak akkor jön elé amikor kint felmelegedett az idő 12 Celsius fokra. Tápláléka rovarok és férgek. Az állat 15-16 évig él.

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ivarérettséget 2-4 éves korban éri el. Az ívási időszak áprilistól júniusig tart. Az udvarlás idején a hímek ívótavacskáikból néha egész éjszaka hívogatják a nőstényeket rövid, nyers trillázással. A nőstény körülbelül 4000 petét rak, több mint egy méter hosszú petezsinórokba adagolva. Ezeket a zsinórokat a vízinövények köré tekeri. Az ebihalak körülbelül 8 nap múlva kelnek ki. Az ebihalakból 6-8 hét múlva fejlődnek ki a felnőtt állatok. Hamarább a mellső lábak, azután a hátsó lábak fejlődnek ki, legvégül elveszítik farkukat.

Rokon fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A nádi varangy két közeli rokona a barna varangy (Bufo bufo) és a zöld varangy (Bufo viridis).

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A fajra nézve a legnagyobb fenyegetést különleges élőhelyének átalakulása jelenti a bozótosok és erdők terjeszkedése, erdőirtás, savasodás, mezőgazdasági terjeszkedés következtében. A fajt, különösen Dél-Európában, érzékenynek tekintik a klímaváltozásra.

A faj szerepel a Berni egyezmény II. függelékében valamint az Európai Uniónak az élőhelyekről szóló irányelvének IV. függelékében. Elterjedési területének legnagyobb részén nemzeti vagy helyi törvények védik. Számos védett területen fordul elő. Az Egyesült Királyságban működő visszatelepítési program eredményeképpen legalább hat új populációt hoztak létre.[1]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Denton, et al. 1997; Zippel 2005.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]