Mirdza Kempe
| Mirdza Kempe | |
| Született | 1907. január 27.[1] Liepāja[2] |
| Elhunyt | 1974. április 12. (67 évesen)[1] Riga |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Eriks Ādamsons |
| Foglalkozása | |
| Iskolái | Lett Tudományegyetem |
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Rainis Cemetery |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mirdza Kempe témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mirdza Kempe (Liepāja, 1907. február 9. – 1974 április 12.) lett költő, drámaíró. Lettország népművésze, szovjet Lettország egyik legismertebb költőnője.
Élete
Liepajában, Lettország jelentős kikötő városában született. Korán elvesztette édesapját, félárva lett. 1927-ben a Lett Tudományegyetemen közgazdasági tanulmányokba kezdett, de hamarosan anyagi okokból ott kellett hagynia az egyetemet. Az egyetemi tanulmányainak megszakadása után a rigai rádiónál helyezkedett el, és bemondónőként dolgozott. 1940-ben a szovjet megszállást követően a rádió irodalmi osztályát vezette. A német megszállás elől Asztrahánba evakuálták. Itt kezdett el színdarabokat írni. Asztrahánból Moszkvába költözött. 1947-ben tért vissza Rigába, a Rigai Bábszínház művészeti vezetője lett. Írói munkássága mellett nagyon jelentős a fordítói tevékenysége. Az Indiai irodalom népszerűsítője, nem csak Lettországban, hanem a Szovjetunióban is.
Művészete
Fiatal korától írt verseket. Első költeménye már 1923-ban megjelent, de az első önálló verseskötete csak 1946-ban került kiadásra „Rita Vejs” („Reggeli szél”) címen. Fordítói munkássága is 1923-ban indult, ekkor fordította lettre Puskin Mozart és Salieri című művét. Első önálló verseskötete viszonylag későn, 1946-ban jelent meg. 1957-ben a Lett SZSZK érdemes művésze, 1967-ben népművésze címet kapott. Költészete változatos, egyaránt írt közéleti ihletésű verseket és személyes élményeken alapulókat szelíd lírai alkotásokat. Drámaíró működése sokkal sematikusabb, ezek a művei a szocialista realizmus sablonjai alapján születtek. Nagyon jelentős a műfordítói tevékenysége. A világirodalom nagyjait ültette át lett nyelvre, mások mellett Shakespeare, Cervantes, Swift, Walt Whitman fordítója volt. Különleges szerepe volt az indiai irodalom fordításában. Az indiai műveket nem csak lettre, hanem orosz nyelvre is fordította. Az ő versei is több kiadásban megjelennek bengáli nyelven. Ezért 1971-ben a nyugat-bengáli Visva-Bharati Egyetem díszdoktorává avatták.[3] 1974. április 12-én halt meg.
Művei
Költői művei
- Rīta vējš („Reggeli szél”) – 1946
- Drauga vārdi („A jó barát szavai”) – 1950
- Mieram un dzīvībai („Békének és élőknek”) – 1951
- Mirkļu mūžība („A perc örökkévalósága”) – 1964, Szovjetunió Állami díja
- Es nevaru klusēt („Nem tudok hallgatni”) – 1959
- Skaudrā liesma („Éles láng”) – 1961
- Gaisma akmenī („Fény a kövön”) – 1967
- Cilvēka ceļš („Az ember útja”) – 1969
- Ērkšķuroze („Vadrózsa”) – 1973
Magyar fordítások
- Ötsarkú égi csillag. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 250. o. (1959)
- A lett irodalom kistükre, Szerkesztő:Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 457-466. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3
- Csillagok órája, Forditotta:Kardos László, Budapest: Európa Könyvkiadó, 353-357. o. (1980). ISBN 963-07-2051-5
- Hollókiáltás (Antalfy István versfordításai), Forditotta: Antalfy István, Kecskemét: Antalfy István, 120. o. (1996)
Jegyzetek
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кемпе Мирдза Яновна, 2015. szeptember 28.
- ↑ Visva Bharati University site. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 1.)
Források
- A lett irodalom kistükre, Szerkesztő:Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 457-458. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3
- Кемпе Мирдза Яновна (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
- Fényképek Mirdza Ķemperől (lett nyelven). KAKTUSS: Latvijas Akadēmiskā bibliotēka. [2012. február 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. október 11.)
