Ugrás a tartalomhoz

Mirdza Kempe

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Mirdza Kempe
Született1907. január 27.[1]
Liepāja[2]
Elhunyt1974. április 12. (67 évesen)[1]
Riga
Állampolgársága
HázastársaEriks Ādamsons
Foglalkozása
IskoláiLett Tudományegyetem
Kitüntetései
SírhelyeRainis Cemetery
A Wikimédia Commons tartalmaz Mirdza Kempe témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Mirdza Kempe (Liepāja, 1907. február 9.1974. április 12.) lett költő, drámaíró. Lettország népművésze, szovjet Lettország egyik legismertebb költőnője.

Élete

[szerkesztés]

Liepajában, Lettország jelentős kikötővárosában született. Korán elvesztette édesapját, félárva lett. 1927-ben a Lett Tudományegyetemen közgazdasági tanulmányokba kezdett, de hamarosan anyagi okokból ott kellett hagynia az egyetemet. Az egyetemi tanulmányainak megszakadása után a rigai rádiónál helyezkedett el és bemondónőként dolgozott. 1940-ben a szovjet megszállást követően a rádió irodalmi osztályát vezette. A német megszállás elől Asztrahánba evakuálták, itt kezdett el színdarabokat írni. Asztrahánból Moszkvába költözött. 1947-ben tért vissza Rigába, a Rigai Bábszínház művészeti vezetője lett.

Művészete

[szerkesztés]

Fiatal korától írt verseket. Első költeménye már 1923-ban megjelent, de az első önálló verseskötete csak 1946-ban került kiadásra „Rita Vejs” („Reggeli szél”) címen. Fordítói munkássága is 1923-ban indult, ekkor fordította lettre Puskin Mozart és Salieri című művét.

1957-ben a Lett SZSZK érdemes művésze, 1967-ben népművésze címet kapott. Költészete változatos, egyaránt írt közéleti ihletésű verseket és személyes élményeken alapulókat szelíd lírai alkotásokat is. Drámaírói működése sokkal sematikusabb, ezek a művei a szocialista realizmus sablonjai alapján születtek.

Írói munkássága mellett jelentős a műfordítói tevékenysége is. A világirodalom nagyjait ültette át lett nyelvre, mások mellett Shakespeare, Cervantes, Swift, Walt Whitman fordítója volt. Különleges szerepe volt az indiai irodalom fordításában és népszerűsítésében Lettországban valamint a Szovjetunióban. Az indiai műveket ugyanis nem csak lettre, hanem orosz nyelvre is fordította. Az ő versei is több kiadásban megjelentek bengáli nyelven, ezért 1971-ben a nyugat-bengáli Visva-Bharati Egyetem díszdoktorává avatták.[3] 1974. április 12-én halt meg.

Művei

[szerkesztés]

Költői művei

[szerkesztés]
  • Rīta vējš („Reggeli szél”) – 1946
  • Drauga vārdi („A jó barát szavai”) – 1950
  • Mieram un dzīvībai („Békének és élőknek”) – 1951
  • Mirkļu mūžība („A perc örökkévalósága”) – 1964, Szovjetunió Állami díja
  • Es nevaru klusēt („Nem tudok hallgatni”) – 1959
  • Skaudrā liesma („Éles láng”) – 1961
  • Gaisma akmenī („Fény a kövön”) – 1967
  • Cilvēka ceļš („Az ember útja”) – 1969
  • Ērkšķuroze („Vadrózsa”) – 1973

Magyar fordítások

[szerkesztés]
  • Ötsarkú égi csillag. Bukarest: Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, 250. o. (1959) 
  • A lett irodalom kistükre, Szerkesztő: Karig Sára, Budapest: Európa Könyvkiadó, 457-466. o. (1977). ISBN 963-07-0933-3 
  • Csillagok órája, Fordította: Kardos László, Budapest: Európa Könyvkiadó, 353-357. o. (1980). ISBN 963-07-2051-5 
  • Hollókiáltás (Antalfy István versfordításai), Fordította: Antalfy István, Kecskemét: Antalfy István, 120. o. (1996) 

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кемпе Мирдза Яновна, 2015. szeptember 28.
  3. Visva Bharati University site. [2015. február 15-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. április 1.)

Források

[szerkesztés]