Marlies Göhr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szerzett érmek
Bundesarchiv Bild 183-T0528-0005, Marlies Göhr-Ölsner.jpg
Marlies Göhr 1978-ban
Atlétika
Az  NDK színeiben
Olimpiai játékok
arany
1976, Montreal
4 × 100 m váltó
arany
1980, Moszkva
4 × 100 m váltó
ezüst
1980, Moszkva
100 méter
ezüst
1988, Szöul
4 × 100 m váltó
Világbajnokság
arany
1983, Helsinki
100 méter
arany
1983, Helsinki
4 × 100 m váltó
ezüst
1987, Róma
4 × 100 m váltó
Európa-bajnokság
arany
1978, Prága
100 méter
ezüst
1978, Prága
200 méter
bronz
1978, Prága
4 × 100 m váltó
arany
1982, Athén
4 × 100 m váltó
arany
1982, Athén
100 méter
arany
1986, Stuttgart
4 × 100 m váltó
arany
1986, Stuttgart
100 méter

Marlies Göhr (Gera, 1958. március 21.) Európa-, világ-, és olimpiai bajnok német atléta.

Pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

70-es évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első jelentős nemzetközi versenyén, az 1975-ös junior atlétikai Európa-bajnokságon második lett a száz méteres síkfutás versenyszámában. A következő évben már részt vett a montreali olimpiai játékokon. Itt bejutott a száz méteres szám döntőjébe, ahol az utolsó, nyolcadik helyen ért célba. Ezentúl tagja volt a négyszer százas kelet-német váltónak. Renate Stecher, Carla Bodendorf és Bärbel Eckert társaként megnyerte a váltóversenyt, így tizennyolc évesen olimpiai bajnok lett.

1977-ben új világrekorddal nyerte meg száz méteren a kelet-német bajnokságot Drezdában. Marlies 10,88 alatt futotta le a távot, amivel ő lett az első női sportoló, aki az elektronikus időmérés bevezetése óta 11 másodperc alatti eredményt ért el százon. [1]

1978-ban folytatódott sikersorozata. A Prágában rendezett Európa-bajnokságon is aranyérmes lett száz méteren, valamint további két érmet szerzett; kétszázon ezüst-, négyszer százon bronzérmesként zárt a kontinensviadalon. Ebben az évben férjhez ment, és keresztnevét megváltoztatta Oelsnerről Göhre. Ezt követően már ezen a néven versenyzett.

80-as évek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Marlies 1984-ben

1980-ban, a moszkvai olimpiai játékokon újfent aranyérmet nyert hazája váltójával. Száz méteren pedig - a számon, melyen ekkor már három éve birtokolta a világrekordot - Ljudmila Kondratyjeva mögött ezüstérmet szerzett.

Az 1982-es Európa-bajnokságon, Athénban megvédte címét száz méteren, a döntőben négyszeres olimpiai bajnok honfitársát, Bärbel Wöckelt megelőzve, valamint a váltóval is Európa-bajnok lett.

1983. június 8-án 10,81-es idővel megdöntötte saját világrekordját. Ez az eredmény azonban kevesebb mint egy hónapig élt, ugyanis az amerikai Evelyn Ashford két századdal futott jobbat július 3-án. Ez év augusztusában, a Helsinkiben rendezett világbajnokságon két aranyérmet is nyert. Száz méteren honfitársa, Marita Koch előtt lett világbajnok, az Olimpia, és az Európa-bajnokság után pedig Helsinkiben is győzött a váltóval.

1984-re Evelyn Ashfordal együtt egyértelműen dominálta a száz méteres távot. Az ekkori tíz legjobb női eredmény kettejük között oszlott meg. Ebben az évben Los Angeles-ben került sor az Olimpiai játékokra. A szocialista országok közül több nem indította sportolóit a játékokon, válaszul a moszkvai olimpia bojkottjára. [2] Marlies így hiába számított nagy esélyesnek a győzelemre, hazája döntése miatt nem állhatott rajthoz a versenyen. Ashford végül 10,97-es új olimpiai rekorddal nyerte meg a számot.

1986-ban, a stuttgarti Európa-bajnokságon mindkét számban megvédte címét. Ezzel ő lett az első háromszoros Európa-bajnok nő száz méteren. Az 1987-es római világbajnokságon már nem volt az elsődleges esélyesek között. A váltóval ugyan ezüstérmet szerzett, egyéniben százon viszont már az elődöntőben kiesett. Egy év múlva, a szöuli olimpián megismételte ezt a teljesítményt. Egyéniben ezúttal sem jutott be a döntőbe, míg a kelet-német váltó tagjaként ezüstérmes lett négyszer százon. Ez volt pályafutása utolsó nemzetközi sikere.

1989 után több olyan dokumentum került nyilvánosságra, melyek a kelet-német sportolók doppingszerekhez való viszonyáról szólt. Eszerint Marlies tizenhét évesen, 1975-ben pozitív tesztet produkált androgén anabolikus szteroidok vizsgálata során. [3]

Világrekordjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Göhr, Silke Möller és Ingrid Auerswald 1985-ben

Pályafutása alatt hét alkalommal állított fel új világrekordot. Négy alkalommal a négyszer százas váltóval, további háromszor pedig egyéniben száz méteren. 1985. október 6-án, Silke Möller, Sabine Günther és Ingrid Auerswald társaként Canberrában elért 41,37-es világrekordja ma is él. Ez az eredmény rendre a nemzetközi sajtó vitatémája. Mivel több NDK-s sportolóról bizonyították be idővel, hogy sikereit különböző doppingszerek segítségével érte el, ezen eredmény tisztasága máig kétséges. [4] [5]

Versenyszám Időeredmény Dátum
1. 100 méter síkfutás 10,88 1977. július 1.
2. 4 × 100 méter váltó 41,85 1980. július 13.
3. 4 × 100 méter váltó 41,60 1980. augusztus 1.
4. 100 méter síkfutás 10,88 1982. július 9.
5. 100 méter síkfutás 10,81 1983. június 8.
6. 4 × 100 méter váltó 41,53 1983. július 31.
7. 4 × 100 méter váltó 41,37 1985. október 6.

Egyéni legjobbjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 100 méteres síkfutás - 10,81 s (1983)
  • 200 méteres síkfutás - 21,74 s (1984)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A száz méteres síkfutás női világrekordjainak változása”, iaaf.org (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (angol nyelvű) 
  2. 1984, Los Angeles - csonka olimpia II.”, origo.hu, 2004. február 25. (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (magyar nyelvű) 
  3. Hormonal doping and androgenization of athletes: a secret program of the German Democratic Republic government”, clinchem.org, 1997. augusztus 25. (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (angol nyelvű) 
  4. Szakállas világcsúcsok - máig kísért az NDK-s sportpolitika”, origo.hu, 2009. november 22. (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (magyar nyelvű) 
  5. Aktuális női világrekordok atlétikában”, iaaf.org (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (angol nyelvű) 

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Marlies Göhr témájú médiaállományokat.