Marlies Göhr

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marlies Göhr
Született Marlies Oelsner
1958. március 21. (65 éves)[1]
Gera
Állampolgársága
  • német (1990. október 3. – )
  • keletnémet (1958. március 21. – 1990. október 2.)
Házastársa Ulrich Göhr
Foglalkozása atléta
Kitüntetései
  • Hazafias Arany Érdemrend (1980)
  • Hazafias Arany Érdemrend (1984)
  • A Barátság Csillaga (1986)

Magassága165 cm
Testtömege55 kg
A Wikimédia Commons tartalmaz Marlies Göhr témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Szerzett érmek
Atlétika
Az  NDK színeiben
Olimpiai játékok
arany
1976, Montreal
4 × 100 m
arany
1980, Moszkva
4 × 100 m
ezüst
1980, Moszkva
100 méter
ezüst
1988, Szöul
4 × 100 m
Világbajnokság
arany
1983, Helsinki
100 méter
arany
1983, Helsinki
4 × 100 m
ezüst
1987, Róma
4 × 100 m
Európa-bajnokság
arany
1978, Prága
100 méter
ezüst
1978, Prága
200 méter
bronz
1978, Prága
4 × 100 m
arany
1982, Athén
4 × 100 m
arany
1982, Athén
100 méter
arany
1986, Stuttgart
4 × 100 m
arany
1986, Stuttgart
100 méter
Fedett pályás Európa-bajnokság
arany
1977, San Sebastián
60 méter
arany
1978, Milánó
60 méter
arany
1979, Bécs
60 méter
arany
1982, Milánó
60 méter
arany
1983, Budapest
60 méter
ezüst
1985, Pireusz
60 méter
bronz
1987, Liévin
60 méter
bronz
1988, Budapest
60 méter

Marlies Göhr (Gera, 1958. március 21. –) Európa-, világ-, és olimpiai bajnok német atléta.

Pályafutása[szerkesztés]

70-es évek[szerkesztés]

Első jelentős nemzetközi versenyén, az 1975-ös junior atlétikai Európa-bajnokságon második lett a száz méteres síkfutás versenyszámában. A következő évben már részt vett a montreali olimpiai játékokon. Itt bejutott a száz méteres szám döntőjébe, ahol az utolsó, nyolcadik helyen ért célba. Ezentúl tagja volt a négyszer százas kelet-német váltónak. Renate Stecher, Carla Bodendorf és Bärbel Eckert társaként megnyerte a váltóversenyt, így tizennyolc évesen olimpiai bajnok lett.

1977-ben új világrekorddal nyerte meg száz méteren a kelet-német bajnokságot Drezdában. Marlies 10,88 alatt futotta le a távot, amivel ő lett az első női sportoló, aki az elektronikus időmérés bevezetése óta 11 másodperc alatti eredményt ért el százon.[2]

1978-ban folytatódott sikersorozata. A Prágában rendezett Európa-bajnokságon is aranyérmes lett száz méteren, valamint további két érmet szerzett; kétszázon ezüst-, négyszer százon bronzérmesként zárt a kontinensviadalon. Ebben az évben férjhez ment, és vezetéknevét megváltoztatta Oelsnerről Göhre. Ezt követően már ezen a néven versenyzett.

80-as évek[szerkesztés]

Marlies 1984-ben

1980-ban, a moszkvai olimpiai játékokon újfent aranyérmet nyert hazája váltójával. Száz méteren pedig - a számon, melyen ekkor már három éve birtokolta a világrekordot - Ljudmila Kondratyjeva mögött ezüstérmet szerzett.

Az 1982-es Európa-bajnokságon, Athénban megvédte címét száz méteren, a döntőben négyszeres olimpiai bajnok honfitársát, Bärbel Wöckelt megelőzve, valamint a váltóval is Európa-bajnok lett.

1983. június 8-án 10,81-es idővel megdöntötte saját világrekordját. Ez az eredmény azonban kevesebb mint egy hónapig élt, ugyanis az amerikai Evelyn Ashford két századdal futott jobbat július 3-án. Ez év augusztusában, a Helsinkiben rendezett világbajnokságon két aranyérmet is nyert. Száz méteren honfitársa, Marita Koch előtt lett világbajnok, az Olimpia, és az Európa-bajnokság után pedig Helsinkiben is győzött a váltóval.

1984-re Evelyn Ashfordal együtt egyértelműen dominálta a száz méteres távot. Az ekkori tíz legjobb női eredmény kettejük között oszlott meg. Ebben az évben Los Angeles-ben került sor az Olimpiai játékokra. A szocialista országok közül több nem indította sportolóit a játékokon, válaszul a moszkvai olimpia bojkottjára.[3] Marlies így hiába számított nagy esélyesnek a győzelemre, hazája döntése miatt nem állhatott rajthoz a versenyen. Ashford végül 10,97-es új olimpiai rekorddal nyerte meg a számot.

1986-ban, a stuttgarti Európa-bajnokságon mindkét számban megvédte címét. Ezzel ő lett az első háromszoros Európa-bajnok nő száz méteren. Az 1987-es római világbajnokságon már nem volt az elsődleges esélyesek között. A váltóval ugyan ezüstérmet szerzett, egyéniben százon viszont már az elődöntőben kiesett. Egy év múlva, a szöuli olimpián megismételte ezt a teljesítményt. Egyéniben ezúttal sem jutott be a döntőbe, míg a kelet-német váltó tagjaként ezüstérmes lett négyszer százon. Ez volt pályafutása utolsó nemzetközi sikere.

1989 után több olyan dokumentum került nyilvánosságra, melyek a kelet-német sportolók doppingszerekhez való viszonyáról szólt. Eszerint Marlies tizenhét évesen, 1975-ben pozitív tesztet produkált androgén anabolikus szteroidok vizsgálata során.[4]

Világrekordjai[szerkesztés]

Göhr, Silke Möller és Ingrid Auerswald 1985-ben

Pályafutása alatt hét alkalommal állított fel új világrekordot. Négy alkalommal a négyszer százas váltóval, további háromszor pedig egyéniben száz méteren. 1985. október 6-án, Silke Möller, Sabine Günther és Ingrid Auerswald társaként Canberrában elért 41,37-es világrekordja ma is él. Ez az eredmény rendre a nemzetközi sajtó vitatémája. Mivel több NDK-s sportolóról bizonyították be idővel, hogy sikereit különböző doppingszerek segítségével érte el, ezen eredmény tisztasága máig kétséges.[5][6]

Versenyszám Időeredmény Dátum
1. 100 méter síkfutás 10,88 1977. július 1.
2. 4 × 100 méter váltó 41,85 1980. július 13.
3. 4 × 100 méter váltó 41,60 1980. augusztus 1.
4. 100 méter síkfutás 10,88 1982. július 9.
5. 100 méter síkfutás 10,81 1983. június 8.
6. 4 × 100 méter váltó 41,53 1983. július 31.
7. 4 × 100 méter váltó 41,37 1985. október 6.

Egyéni legjobbjai[szerkesztés]

  • 100 méteres síkfutás - 10,81 s (1983)
  • 200 méteres síkfutás - 21,74 s (1984)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. World Athletics database
  2. A száz méteres síkfutás női világrekordjainak változása”, iaaf.org (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (angol nyelvű) 
  3. 1984, Los Angeles - csonka olimpia II.”, Origo, 2004. február 25. (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (magyar nyelvű) 
  4. Hormonal doping and androgenization of athletes: a secret program of the German Democratic Republic government”, clinchem.org, 1997. március 12.. [2011. május 14-i dátummal az eredetiből archiválva] (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (angol nyelvű) 
  5. Szakállas világcsúcsok - máig kísért az NDK-s sportpolitika”, Origo, 2009. november 22. (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (magyar nyelvű) 
  6. Aktuális női világrekordok atlétikában”, iaaf.org (Hozzáférés ideje: 2011. április 22.) (angol nyelvű) 

További információk[szerkesztés]