Margonya
Margonya (Marhaň) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Eperjesi |
Járás | Bártfai |
Rang | község |
Első írásos említés | 1277 |
Polgármester | Jozef Kuziak |
Irányítószám | 086 45 |
Körzethívószám | 054 |
Forgalmi rendszám | BJ |
Népesség | |
Teljes népesség | 952 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 93 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 195 m |
Terület | 10,38 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 49° 10′ 00″, k. h. 21° 27′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 10′ 00″, k. h. 21° 27′ 00″ | |
Margonya weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Margonya témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Margonya (szlovákul: Marhaň) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Bártfai járásában.
Fekvése
Bártfától 22 km-re délkeletre, a Tapoly bal partján fekszik.
Története
1299-ben említik először. 1427-ben mintegy 200 lakosa volt. A 15.–16. században a Széchy, Semsey, Báthory, Sós és Bornemissza családok, később a Dessewffy család birtoka volt. Két templommal is rendelkezett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MARGONYA. Tót falu Sáros Várm. földes Urai Dezsőfi, és több Uraságok, lakosai külömbfélék, fekszik Nyerjeshez közel, és annak filiája, határjának egy nyomása alább való, ketteje pedig jobb, réttye, legelője elég, fája is van mind a’ két féle, piatzozása nints meszsze.”[2]
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Margonya, tót falu, Sáros vármegyében, Nyirjeshez 1 órányira: 175 kath., 28 evang., 16 zsidó lak. Evang. templom. Kastély. Jó rét, legelő, erdő. F. u. gr. Dessewffy. Ut. p. Bártfa.”[3]
1899-ben Dessewffy Pál eladta a margonyai birtokot Hohenlohe hercegnek. Az új tulajdonos reprezentatív kastélyt építtetett ide. A trianoni diktátum előtt Sáros vármegye Girálti járásához tartozott.
Népessége
1910-ben 475-en, többségében szlovákok lakták, jelentős magyar kisebbséggel.
2001-ben 904 lakosából 812 szlovák és 89 cigány volt.
2011-ben 967 lakosából 890 szlovák és 13 cigány.
Nevezetességei
- Evangélikus temploma egy régi imaház bővítésével 1811 és 1821 között épült.
- Hohenlohe kastély.
- Neoklasszicista kápolnája 1890-ben készült.
- Dessewffy Arisztid az aradi vértanúk egyikének sírhelye.
Híres emberek
Itt, a családi sírboltban nyugszik Dessewffy Arisztid honvédtábornok, aradi vértanú. A vértanú tábornok özvegye egy évvel a kivégzés után, a katonák megvesztegetésével hozatta ide a maradványokat Aradról. A sírboltot a 20. század folyamán többször feltörték és szinte mindent elvittek, a csontokat szétszórták. A sírboltot csak 1988-ban hozhatták rendbe gondos kezek, majd a Magyar Állam támogatásával megtörtént a sírbolt teljes felújítása is. A sírbolt minden év március 15-én és október 6-án a szlovákiai magyarok egyik zarándokhelye.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.