Ugrás a tartalomhoz

Lengyel Árpád (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen FoBeBot (vitalap | szerkesztései) 2021. március 10., 20:27-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól. (Bot: nevet változtatott magyar személyek kategorizálása)
Lengyel Árpád
Lengyel Árpád és fia
Lengyel Árpád és fia
SzületettWeisz Árpád
1886. március 19.
Pilismarót
Elhunyt1940. szeptember 8. (54 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar
SzüleiLengyel (Weisz) Ede
Gutfreund Matild
Foglalkozása
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1909, orvostudomány)
KitüntetéseiSignum Laudis
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (41-13-41)
A Wikimédia Commons tartalmaz Lengyel Árpád témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Dr. Lengyel Árpád, született Weisz Árpád (Pilismarót, 1886. március 19.[1]Budapest, 1940. szeptember 8.) orvos, az RMS Carpathia hajóorvosa a Titanic tragédiájának idején. A mentésben kulcsszerepe volt, a Carpathiára érkező túlélőket ő fogadta.

Élete

Tanulmányai

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben

Lengyel Árpád 1886-ban született Pilismaróton Lengyel (Weisz) Ede kisvárdai származású kereskedő és Gutfreund Matild gyermekeként. Általános- és középiskolai tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte, majd 1904-ben belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) kötelékébe. 1909-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán, gégészeti szakirányon. A fiatal orvos a Szent Rókus Kórházban kezdett dolgozni, emellett tovább folytatta a BÖME-keretében a munkát, immár mentőorvosként. 1912-ben jelentkezett a Cunard Line társasághoz, ahol angolul jól beszélő magyar származású orvost kerestek az akkoriban Magyarországon igen nagy méreteket öltött, az Amerikai Egyesült Államokba tartó kivándorlásnál a hajókon jelentkező egészségügyi problémák miatt.

A mentésben

Lengyel doktort a Cunard Line a Carpathia nevű hajóra osztotta be, az első útjuk FiumeNew YorkFiume volt. Az odautat sikeresen megtették, már visszafelé jártak, amikor befutott a Carpathiára a Titanic vészjelzése. A túlélők mentésében kulcsszerep várt Lengyelre, mivel a hajón lévő három orvos közül egyedül neki volt mentőorvosi gyakorlata, ezért őt állították oda ahhoz az ajtóhoz, ahol beemelték a hajótörötteket, és ő szelektálta a 705 túlélőt sérüléseik szerint.[2] Lengyel Árpád visszaemlékezésében ez áll: „Alig győztük a sok munkát és a vigasztalást.”

Lengyel Árpád unokájának elmondása alapján a Titanic hajótöröttjeinek a kimentése hatalmas lelki megrázkódtatást jelentett neki, később sem szívesen beszélt róla egy-két szakmai felkérést kivéve.

A katasztrófa után

Dr. Lengyel Árpád többet nem szállt tengerre. Katonaorvosként részt vett az első világháborúban, zászlósként vonult be. A háborút követően gégészként és mentőorvosként, majd tanárként folytatta munkáját. 1919-ben Budapesten polgári házasságot kötött az izraelita vallású házaspár Berger Arnold és Greiner Gizella lányával, Margittal.[3] A Titanickal kapcsolatos emlékeiről – egy-két szakmai felkérést kivéve – egyáltalán nem beszélt. Az 1920-as évektől a Beszkárt üzemorvosa volt. Ezután még egy személyes tragédia érte: 1927 februárjában meghalt a hatéves kisfia torokgyíkban. 1934-től magánrendelőt nyitott .1940-ben, 54 éves korában hunyt el.[4]

Emléke

Szolgálataiért Magyarországon nem kapott hivatalos állami kitüntetést. József főherceg és Auguszta főhercegasszony meghívták egyszer egy beszélgetésre, egyszer pedig egy vacsorára, s megjelent róla jó néhány újságcikk. Itthon egyedül a mentőktől kapott kitüntetést, a vasérdemérmét, ami a szakma legnagyobb elismerésének számított. Ellenben a Titanic megmentett utasai egy aranyérmét készítettek a Carpathia tiszti karának – így kapott dr. Lengyel Árpád is. A Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig egy ezüstérmét, illetve egy nevére kiállított díszoklevelet adományozott neki.[5]

Pilismaróti emléktábláját 2008-ban avatták fel.[6]

Művei

  • Titanic és Carpathia; Pesti Ny., Bp., 1912 (A Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület kiadványai)
  • A "Titanic elsüllyedése"; Rábaközi Ny., Sopron, 1937

Jegyzetek

Források

További információk