Lengyel Árpád (orvos)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lengyel Árpád
Lengyel Árpád és fia
Lengyel Árpád és fia
Született 1886. március 19.
Pilismarót
Elhunyt 1940. szeptember 8. (54 évesen)
Budapest
Állampolgársága osztrák–magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása orvos
mentőtiszt
Iskolái Eötvös Loránd Tudományegyetem (–1909, orvostudomány)
Kitüntetései Signum Laudis
Sírhely Fiumei Úti Sírkert

Dr. Lengyel Árpád (Pilismarót, 1886. március 19.Budapest, 1940. szeptember 8.) orvos, mentőtiszt, az RMS Carpathia hajóorvosa a Titanic tragédiájának idején. A mentésben kulcsszerepe volt, a Carpathiára érkező túlélőket ő fogadta.

Élete[szerkesztés]

Tanulmányai[szerkesztés]

Lengyel Árpád 1886-ban született Pilismaróton. Általános- és középiskolai tanulmányait Esztergomban és Budapesten végezte, majd 1904-ben belépett a Budapesti Önkéntes Mentőegyesület (BÖME) kötelékébe. 1909-ben diplomázott a Budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem orvosi karán, gégészeti szakirányon. A fiatal orvos a Szent Rókus Kórházban kezdett dolgozni, emellett tovább folytatta a BÖME-keretében a munkát, immár mentőtisztként. 1912-ben jelentkezett a Cunard Line társasághoz, ahol angolul jól beszélő magyar származású orvost kerestek az akkoriban Magyarországon igen nagy méreteket öltött, az Amerikai Egyesült Államokba tartó kivándorlásnál a hajókon jelentkező egészségügyi problémák miatt.

A mentésben[szerkesztés]

Lengyel doktort a Cunard Line a Carpathia nevű hajóra osztotta be, az első útjuk FiumeNew YorkFiume volt. Az odautat sikeresen megtették, már visszafelé jártak, amikor befutott a Carpathiára a Titanic vészjelzése. A túlélők mentésében kulcsszerep várt Lengyelre, mivel a hajón lévő három orvos közül egyedül neki volt mentőorvosi gyakorlata, mint napi szinten dolgozó mentőtisztnek, ezért őt állították oda ahhoz az ajtóhoz, ahol beemelték a hajótörötteket, és ő szelektálta a 705 túlélőt sérüléseik szerint.[1] Lengyel Árpád visszaemlékezésében ez áll: „Alig győztük a sok munkát és a vigasztalást.”

Lengyel Árpád unokájának elmondása alapján a Titanic hajótöröttjeinek a kimentése hatalmas lelki megrázkódtatást jelentett neki, később sem szívesen beszélt róla egy-két szakmai felkérést kivéve.

A katasztrófa után[szerkesztés]

Dr. Lengyel Árpád többet nem szállt tengerre. Katonaorvosként részt vett az első világháborúban, zászlósként vonult be. A háborút követően gégészként és mentőorvosként, majd tanárként folytatta munkáját. A Titanickal kapcsolatos emlékeiről – egy-két szakmai felkérést kivéve – egyáltalán nem beszélt. Az 1920-as évektől a Beszkárt üzemorvosa volt, 1934-től pedig magánrendelőt nyitott. Ezután még egy személyes tragédia érte: 1927 februárjában meghalt a hatéves kisfia torokgyíkban. 1940-ben, 54 éves korában hunyt el.[2]

Emléke[szerkesztés]

Szolgálataiért Magyarországon nem kapott hivatalos állami kitüntetést. József főherceg és Auguszta főhercegasszony meghívták egyszer egy beszélgetésre, egyszer pedig egy vacsorára, s megjelent róla jó néhány újságcikk. Itthon egyedül a mentőktől kapott kitüntetést, a vasérdemérmét, ami a szakma legnagyobb elismerésének számított. Ellenben a Titanic megmentett utasai egy aranyérmét készítettek a Carpathia tiszti karának – így kapott Dr. Lengyel Árpád is. A Liverpooli Hajótöröttek Társasága pedig egy ezüstérmét, illetve egy nevére kiállított díszoklevelet adományozott neki.[3]

Pilismaróti emléktábláját 2008-ban avatták fel.[4]

Források[szerkesztés]

  1. Magyar orvos mentette a Titanic túlélőit, Elsősegély-blog, 2012. április 15.
  2. A Titanic-katasztrófa elfeledett magyar hőse, HáziPatika.com, 2012. április 14.
  3. Aki a Titanic utasait mentette, Múlt-kor, 2012. április 13.
  4. Dr. Lengyel Árpád sírjánál, Prusi-blog, 2012. április 15.

További információk[szerkesztés]

  • Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–2002.