Lajtaszentgyörgy
| Lajtaszentgyörgy (Sankt Georgen am Leithagebirge) | |
 | |
| Szent György plébániatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Ausztria |
| Tartomány | Burgenland |
| Rang | Kismarton része |
| Járás | Kismarton |
| Alapítás éve | 1351 |
| Polgármester | Andrea Fraunschiel |
| Irányítószám | 7000 |
| Körzethívószám | 02682 |
| Forgalmi rendszám | E |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 2532 fő (2022. jan. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 160 m |
| Terület | 14,1268 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 51′ 13″, k. h. 16° 33′ 08″47.853500°N 16.552100°EKoordináták: é. sz. 47° 51′ 13″, k. h. 16° 33′ 08″47.853500°N 16.552100°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Lajtaszentgyörgy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Lajtaszentgyörgy (németül Sankt Georgen am Leithagebirge, horvátul Svetojurje) egykor önálló község, ma Kismarton város része Ausztriában, Burgenland tartományban.
Nevének eredete
[szerkesztés]Nevét Szent Györgynek szentelt templomáról kapta.
Története
[szerkesztés]A régészeti leletek tanúsága szerint területén már 8000 éve élnek emberek. A mai települést 1351-ben villa Zenthgurg néven említik először. Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma 1437-ben már állt. Anyakönyveit 1658-tól vezetik. 1529-ben és 1532-ben felégette a török. 1605-ben Bocskai hajdúi, 1620-ban Bethlen hadai dúlták a települést. 1622-től az Esterházy család birtoka volt. 1683-ban a török bécsi hadjárata során ismét elpusztult. 1705 és 1709 között a kurucok rabolták ki. 1713-ban pestis pusztított. 1809 júliusa és novembere között francia csapatok tartották megszállva.
Vályi András szerint " SZENT GYÖRGY. Német falu Sopron Várm. földes Ura H. Eszterházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Sopronhoz 2 4/8 mértföldnyire; határbéli földgye inkább térséges, mint hegyes, jó borral bővelkedik, réttye nem sok van, de erdője elég; közel van hozzá a’ földes Uraságnak 3/4 mértföldnyire terjedő nevezetes vadas kertye, benne kastéllya, és több vadászházok."[1]
1910-ben 1235, túlnyomórészt német lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásához tartozott. 1921-ben Ausztria Burgenland tartományának része lett. 1970-óta Kismartonhoz tartozik.
Nevezetességei
[szerkesztés]- A település legnagyobb nevezetessége az ún. Attila-kő. Eredetileg római sírkő volt, mely a falu kútja mellett állt a Zum Attilabrunnen, azaz Az Attilakúthoz címzett vendéglő előtt. A kő már legalább 250 éve állt ezen a helyen. A kő felső részén egy férfi és egy nő alakja látható kivésve és Atili, valamint Atiliae felirat olvasható. Ezt a hagyomány úgy magyarázza, hogy Attila hun király és felesége, Ildikó sírköve ez. Úgy tartják, hogy Attila, az „Isten ostora” sírja is a településen található.
- Szent György tiszteletére szentelt plébániatemploma 1780-ban épült. Főoltárképét és a szentély freskóját 1783-ban Lust Lőrinc festette.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
További információk
[szerkesztés]
- Kismarton város hivatalos honlapja
- Magyar katolikus lexikon
- Történelmi szőlőfajta Burgenlandban[halott link]
