Lóránt Zsuzsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából.

Lóránt Zsuzsa (Budapest, 1946. március 10.) szobrászművész, műfordító.

Tartalomjegyzék 1 Életrajza 1.1 Köztéri művei 2 Díjai 3 Műfordítások 4 Érdekességek 5 Külső hivatkozások

[szerkesztés] Életrajza

Lóránt Zsuzsa Budapesten született Lóránt Imre és Benedikt Éva gyermekeként. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán végezte el 1967-71 között, Somogyi József tanítványaként. 1975-ben Derkovits-ösztöndíjas lett. 1976-ban volt első önálló kiállítása Budapesten, több mint 30 alkalommal mutatkozott be az ország számos városában, valamint Bagdadban, Berlinben, Die-ben, Kairóban és Utrechtben.

[szerkesztés] Köztéri művei

• Szent György, (Pécs, 1982)
• Radvánszky János, (Vaja, 1983)
• Kis alvó (Iklad, általános iskola 1985)
• Az eltűnt idő nyomában (Budapest, Erzsébet Szálló, 1985)
• Fiáker, Csudálatos Mary (Budapest, Hungária Szálló, 1985)
• Az ajándékozó (Nagyatád, 1986)
• Nepomuki Szent János, (Tapolca, 1989)
• Család (Szeged, Tiszaparti sétány, 1992)
• Szent Flórián, (Budapest, Városháza, 1992)
• Gyermeklány (Budapest, Kolibri Színház, 1994)
• Vázsonyi Vilmos, (Budapest, Westend City Center tetőterasz, 2001)

[szerkesztés] Díjai

• Munkácsy-díj (1981)
• Budapesti Nemzetközi Kisplasztikai Kiállítás díja (1981)
• Stúdió kiállítás díja (1979, 1980)
• Miskolci Téli Tárlat díja (1980)
• Salgótarjáni Köztéri Bemutató díja (1986)
• Hódmezővásárhelyi Őszi Tárlat díja (1991, 1996)
• Nagyatádi Faszobrász Kiállítás díja (2005)

[szerkesztés] Műfordítások

• Marcel Proust: Álmok, szobák, nappalok (Contre Sainte-Beuve). – Bp.: Filum, 1997.
• Maurice Halbwachs: Az evangéliumok legendás helyszínei a szentföldön; tanulmány a kollektív emlékezetről – kiadás alatt (La topographie légendaire des Évangiles en Terre Sainte; étude de mémoire collective, PUF, Paris 1941)
• Michel Butor: Különös történet – esszé Baudelaire egyik álmáról (Histoire extraordinaire: essai sur un rêve de Baudelaire 1961) - 2008

[szerkesztés] Érdekességek

• „A legkisebb magyar szobrász” – ezt a tréfás címet adományozta önmagának a „legnagyobb magyar” kezdetű kitüntető melléknevek mintájára, lévén igen-igen kistermetű.

[szerkesztés] Külső hivatkozások

• Lóránt Zsuzsanna a Kortárs Magyar Művészeti Lexikonban
• Thury Levente: Szobrász kerek szemmel (Múlt és Jövő, 1999, 1. szám)
• 249 szobrász, pp 234-236. Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége, 2007. Szerk. Wehner Tibor