Kürthi Sári

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A lap korábbi változatát látod, amilyen Gyurika (vitalap | szerkesztései) 2021. május 30., 09:10-kor történt szerkesztése után volt. Ez a változat jelentősen eltérhet az aktuális változattól.
Kürthi Sári
Életrajzi adatok
Születési névFried Sarolta
Született1874. szeptember 29.[1]
Kalocsa
Elhunyt1978. május 1. (103 évesen)[2]
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
GyermekeiJankovich Magda
IskoláiSzínház- és Filmművészeti Egyetem

Kürthi Sári IMDb-adatlapja
SablonWikidataSegítség

Jankovich G. Aladárné Kürthi Sári (1945 előtt Kürthy) (Kalocsa, 1874. szeptember 29.Budapest, 1978. május 1.)[3] magyar színésznő.

Élete

A Színművészeti Akadémián tanult, ahol Paulay Ede, Újházi Ede és Jászai Mari voltak tanárai. 1894-től Szabadkán, Székesfehérvárott, Sopronban és Kecskeméten játszott. 1901-ben a Vígszínház művésznője lett, 1936-ig szerepelt itt kisebb megszakításokkal. 1904–1906-ban fellépett a Thália Társasággal, 1925-től a Magyar Rádióban is szerepelt. Fedák Sárival is turnézott, s szerepelt a Berliner Theaterben is. 1938-tól nem engedték játszani, 1942-ben visszavonult. 1945 után nem játszott színpadon. Legjobb barátnője, Fedák Sári 1946-os népbírósági perében dicstelen szerepet vállalt.[4] 98 éves korában újra feltűnt Makk Károly Macskajáték c. filmjében, valamint 99 évesen Shakespeare III. Richárdjának televíziós filmváltozatában szerepelt. Idős korában az Ódry Árpád Színészotthonban lakott. Rendkívül gyorsan tudott szöveget tanulni, híres volt beugrásairól. Pályafutása kezdetén drámai szendéket alakított, majd áttért a karakterszerepekre. 1978. május 10-én helyezték örök nyugalomra a Farkasréti temetőben.[5]

Fontosabb színházi szerepei

Jegyzetek

  1. http://mek.oszk.hu/00300/00355/html/ABC07165/08991.htm, Kürthi Sári, 2017. október 9.
  2. http://mek.oszk.hu/02100/02139/html/sz13/812.html
  3. A Farkasréti temető nyilvántartása szerint.
  4. Zsazsa a nol.hu-n
  5. Népszava, 1978. május 4., 5. old.

Források

További információk

  • A legidősebb magyar színésznő. Petőfi Népe, 1973. december 31., 3. old.