Kiscsóta
Kiscsóta (Malá Čausa) | |
Közigazgatás | |
Ország | Szlovákia |
Kerület | Trencséni |
Járás | Privigyei |
Rang | község |
Első írásos említés | 1430 |
Polgármester | Peter Vido |
Irányítószám | 971 01 |
Körzethívószám | 046 |
Forgalmi rendszám | PD |
Népesség | |
Teljes népesség | 699 fő (2021. jan. 1.)[1] |
Népsűrűség | 44 fő/km² |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 340 m |
Terület | 15,35 km² |
Időzóna | CET, UTC+1 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 48° 47′ 58″, k. h. 18° 42′ 03″Koordináták: é. sz. 48° 47′ 58″, k. h. 18° 42′ 03″ | |
Kiscsóta weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Kiscsóta témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség | |
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Kiscsóta (1899-ig Kis-Csausa, szlovákul Malá Čausa) község Szlovákiában, a Trencséni kerületben, a Privigyei járásban.
Fekvése
Privigyétől 7 km-re északkeletre fekszik.
Története
1358-ban említik először. 1430-ban "Kys Chewche", 1489-ben "Kis-Chauta" alakban szerepel egy oklevélben. A bajmóci váruradalom része volt, így később Pálffy-birtok lett. 1553-ban 8 portája adózott. 1675-ben 139 lakosa volt. 1715-ben 19 háza volt. 1778-ban malma volt, 40 jobbágycsalád, valamint 2 zsellércsalád élt a településen. 1828-ban 53 házában 372 lakos élt. Lakói a 18. – 19. században főleg mezőgazdasággal, fuvarozással, állattartással, gyúmölcstermesztéssal és fazsindely készítéssel foglalkoztak.
Vályi András szerint "CSAUZSA. vagy Csauza, Kis Csauza, nagy Csauza, két egy más mellett lévő tót faluk Nyitra Vármegyében, földes Ura Gróf Pálfy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Chrenótznak szomszédságában, mellynek filiája, Bajmócztól egy mértföldnyire, határja mind a’ két falunak közép termékenységű, réttyei jók, mind a’ kétféle fája elegendő, legelője hasonlóképen, malma helyben, piatzozása Prividgyén, de mivel szőlői nintsenek, földgyeinek a’ záporok ártalmasak, harmadik Osztálybéliek."[2]
Fényes Elek így ír Csótáról: "Csauza (Kis és Nagy), két tót falu, Nyitra vármegyében, Chrenócz fil., az első 372 kath., a második 294 kath. lak. Van jó legelője, sok erdeje; sovány földe. F. u. gr. Pálffy Ferencz. Ut. p. Privigye." [1]
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Privigyei járásához tartozott. A községben mai is több népi iparművész alkot, akik kosárfonással, hímestojás készítéssel foglalkoznak.
Népessége
1910-ben 618, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 618 lakosából 612 szlovák volt.
2011-ben 669 lakosából 610 szlovák volt.
Nevezetességei
- A Rózsafüzéres Szűz Mária tiszteletére szentelt kápolnája 1902-ben épült neoklasszicista stílusban.
Jegyzetek
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.