Kínai razbóra

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Kínai razbóra
Pseudorasbora parva(edited version).jpg
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon nem védett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Gobioninae
Nem: Pseudorasbora
Faj: P. parva
Tudományos név
Pseudorasbora parva
Temminck & Schlegels, 1846
Szinonimák
  • Leuciscus parvus (Schlegel, 1842)
  • Pseudorasbora parvus (Temminck & Schlegel, 1846)
  • Pseudorasbora albipinna (Nichols, 1925)
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Kínai razbóra témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kínai razbóra témájú kategóriát.

A kínai razbóra (Pseudorasbora parva) a csontos halak (Osteichthyes) főosztályának a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályába, ezen belül a pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe és a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj. Az európai édesvizekben egyre gyakoribb ez a kisméretű halfaj. További elnevezése még a fűzfalevél-hal és a gyöngyös razbóra.

Gazdasági szempontból jelentéktelen, sőt inkább kárt okoz, hiszen tömeges jelenléte esetén az ivadéknevelő gazdaságokban a természetes táplálékot és a takarmányt is elfogyasztja, így csökkenti a haszonhalak gyarapodását.

Előfordulása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kínai razbóra Ázsiából származik, de Európába is betelepítették, ahol ma már inváziós fajnak számít. A halat először a romániai Dâmbovița megye Nucet nevű község tavacskáiba telepítették be. Ez az 1960-as években történt, de azóta a kínai razbóra a tavakból kiszabadulva már a Dunába is eljutott. Az első példánya alapján előfordulását 1963-ban jelezték a paksi tógazdaságból. Terjeszkedése megállíthatatlan folyamatnak tűnik, mert jó alkalmazkodó képességének köszönhetően napjainkra meghódította egész Európát és Magyarországon közönségessé vált.[1]

A sebes hegyi patakok kivételével szinte mindenütt előfordulhat, így folyókban, holtágakban, tavakban, öntöző csatornákban, sőt még a szennyvizes csatornákban is. Élőhelyein, rajhalként tömegesen lehet találkozni ezzel a rendkívül igénytelen az oxigénhiányt és a vízszennyezést is jól tűrő fajjal. Kedvenc része a könnyen felmelegedő sekély állóvíz, mely gazdag vízi növényzetben és algásodik, hiszen itt könnyedén jut táplálékhoz.[2]

Hasonló fajok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Magyarországon megtalálható halfajokkal nehéz összetéveszteni. Alakra azonban az amur ivadékokhoz hasonlít és tulajdonképpen ez a hasonlóság eredményezte, hogy Európába került, hiszen az amur és a busa honosításakor összekeveredtek az ivadékaik. Fölső állású szája miatt még a kurta bainggal lehetne összetéveszteni, de annak farkalatti úszója hosszabb. Hasonlít még hozzá a Hévízi-tóban megtalálható szúnyogirtó fogasponty, de ezek barnás színűek és farokúszójuk lekerekített.[3]

Megjelenése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kisméretű halfaj, mely nem nő 10 centiméternél nagyobbra. Teste nyújtott, oldalról lapított és a faroknyél viszonylag magas. A nyúlánkabb fiatal egyedei miatt kapta a „fűzfalevél-hal” nevet. A kifejlett és jól táplált idősebb példányok kikerekedhetnek. Feje kicsi, szája felső állású, mely a kúpszerűen kihegyesedő fej csúcsán helyezkedik el. A pikkelyei jól fejlettek az oldalvonala mentén 34–38 darab helyezkedik el. A pikkelyek hátsó széle sötét árnyalatú, így azt a látszatot keltik, mintha a bőrből kidomborodnának. Hát- és farkalatti úszója domború szegélyű, és 7 illetve 6 elágazó sugár van bennük. Oldalukon egy sötétebb csík húzódik végig, a szemtől egészen a farkúszóig. Háti része sötétzöld, a hasi oldala pedig világosabb, sárgás színben játszik. A hímek általában sötétebb színűek, főleg a nász ideje alatt, amikor lilás-feketés színben pompáznak. A nászruhás hímeken fehér nászkiütések dorozsmák is megjelenek. Éppen ezért még nevezik gyöngyös razbórának is a fajt.[2]

Életmódja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Fiatalabb korában a vízben lebegő algákkal táplálkozik. Felnőtt korában a vízben úszó és lebegő rovarlárvákat, a vízben lévő szerves anyagokat például a növényeken kialakuló élőbevonatot fogyasztja. Nem válogatós táplálék szempontjából, mindent elfogyaszt és azt tartják róla, hogy jelentős kárt okoz a más értékesebb halfajok ikráinak felfalásával.[2]

A kínai razbóra veszélyt jelent több őshonos fajra például a szivárványos ökle (Rhodeus sericeus) vagy a kurta baing (Leucaspius delineatus) számára. A kurta baingra például azért mert a Sphaerothecum destruens élősködő hordozója.[4] Ez az élősködő nem árt a kínai razbórának, viszont a kurta baingot meggátolja az ikrák lerakásában. A Sphaerothecum destruens-szal fertőzött kurta baing állományokban nagyobb a halálozási arány.[5]

Szaporodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ivarérettségét egyéves korára éri el és tavasztól egészen ősz végéig folyamatosan ikrázik. A hímek gondos apaként készítik elő a nászt. Ennek keretében kiválasztanak egy követ, kagylóhéjat, vagy más fenéken lévő keményebb tárgyat, melyen egy kis foltot megtisztogat az algáktól. A nőstény szemrevételezi a helyet és ha tetszik neki, akkor hajlandó a násztáncra. Ilyenkor a pár szorosan egymás mellett, egymással párhuzamosan lebeg a vízben, majd a testük egyszerre remegni kezd. Ezt elismétlik párszor, majd a nőstény a megtisztított rész fölé úszik és egy hirtelen mozdulattal, féloldalasan a folthoz súrolja testét, miközben egy ikra-láncot tapaszt a kőre. A hím követi őt, megismétli a nőstény mozgását és megtermékenyíti az ikrákat. Ezután a nőstény távozik, a hím pedig az ikrákkal marad és őrzi őket egészen az ivadékok kikeléséig. A lerakott ikra sárga színű, ovális alakú, 1,3-1,6 x 1,1-1,3 milliméter nagyságú és 50-560 darab közötti szemű. A hím kitartóan védelmezi a lerakott ikrákat a betolakodókkal szemben, védekező fegyverként fejét használja. Valószínűleg a hímek eredményének lehet elkönyvelni, hogy szaporodás szempontjából rendkívül sikeres a faj.[1][2][3]

Galéria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A képeken jól látható, hogy ez a kisméretű hal meghódította Európát.

Ukrajnában a Dnyeszterből előkerült példány
Lengyelországban fogott kínai razbóra
A Podári tóban horogra akadt kínai razbóra (Románia)
Belgiumban kifogott kínai razbóra

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Internetes leírások a kínai razbóráról[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Halak Halakportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap