Joseph Raymond McCarthy

Joseph Raymond McCarthy
Joseph Raymond McCarthy szenátor 1954-ben
USA
Katonai pályafutása
Csatái	második világháború
Született	1908. november 14. Grand Chute
Elhunyt	1957. május 2. (48 évesen) Bethesda
Sírhely	Saint Mary's Cemetery
Párt	Republikánus Párt (1944–1957) Demokrata Párt (1936–1944)
Házastársa	Jean Kerr Minetti
Foglalkozás	politikus katonatiszt bíró jogász gazdálkodó jegyszedő anti-communist
Iskolái	Marquette University Marquette University Law School (–1935) Wisconsin–Madison Egyetem általános iskola (one-room school, vidéki környezet, Grand Chute) középfokú oktatási intézmény (Manawa)
Halál oka	májzsugor
Vallás	római katolikus egyház
Díjak	Distinguished Flying Cross
Joseph Raymond McCarthy aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Joseph Raymond McCarthy témájú médiaállományokat.

Joseph Raymond McCarthy (Grand Chute, Wisconsin, 1908. november 14. – Bethesda, Maryland, 1957. május 2.) republikánus amerikai politikus. 1947–1957 között Wisconsin állam republikánus szenátora. Amerikai részről a hidegháború egyik legtöbb feszültséggel járó ideológiai csatája, az 1950-es évek elejének mccarthyzmusa fűződik a nevéhez. 1950-től vezetésével indult meg a kommunisták elleni boszorkányüldözés, amelynek a szövetségi kormány soraiban feltételezett kommunista és szovjet ügynökök „leleplezése” volt a célja.

1935-ben szerzett jogi végzettséget a milwaukeei Marquette Universityn, s 1939-től kerületi bíró lett Wisconsinban. A második világháborúban, harminchárom évesen bevonult a tengerészgyalogsághoz és harcolt a Japán elleni háborúban, majd 1946-ban indult a szenátusi választásokon, és 1947-től haláláig Wisconsin szenátora lett. A politika élvonalában 1950-ben bukkant fel hírhedt szenátusi beszédével, amelyben azt állította, hogy a birtokában van egy lista az amerikai külügyminisztériumban dolgozó kommunista párttagok és kémek nevével. Szenzációs bejelentését ugyan soha nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania, az elkövetkező években, Harry S. Truman, majd Dwight D. Eisenhower elnöksége alatt McCarthy mégis lehetőséget kapott arra, hogy tárgyalásokat folytasson le egyes, kommunistának feltételezett külügyminisztériumi, fehér házi alkalmazottak, illetve katonatisztek ellen. Sokakat pusztán származásúk okán idéztek be és zaklattak, így hírességeket, mint Danny Kaye-t, mivel a családja ukrajnai eredetű, mely ekkor már a Szovjetunió tagállamának számított, vagy pedig Charles Korvint, aki ugyan még a monarchiakori Magyarországon született, de 1951-es beidézésekor már kommunista berendezkedés érvényesült a hazájában. Emellett az ún. McCarthy-meghallgatásokat, az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottság üléseit gyakran az adminisztráción kívüli, ellenzéki politikusok ellehetetlenítésére is felhasználták. A legnagyobb botrányt azonban mégis Julius és Ethel Rosenberg kivégzése okozta, akiket atomkémeknek kiáltottak ki, miszerint a szovjeteknek adtak el titkokat az amerikai atomprogramot illetően. A házaspár bűnösségét illetően rendkívül sok a kérdőjel, sokak szerint csak a McCarthy által előidézett hisztéria áldozatai.

McCarthyról köztudott volt, hogy alkoholista. Meggondolatlan és botrányos kijelentéseit is gyakorta ittas állapotban tette.

Tevékenységét a közvélemény egyre nagyobb része ítélte el, s 1954 második felében a szenátus 67:22 szavazataránnyal megfeddte McCarthyt. A szenátor három évvel később, negyvennyolc éves korában halt meg, a hivatalos közlemények szerint hepatitisben, valójában erős alkoholizmusa vezetett halálához.