Július Gyula

Július Gyula
Született	1958. július 28. (65 éves) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	festőművész képzőművész grafikusművész szobrász
Iskolái	Magyar Képzőművészeti Főiskola (1977–1981, grafika) Magyar Képzőművészeti Főiskola (1981–1984) Magyar Képzőművészeti Egyetem (2011–2013, DLA)
Kitüntetései	Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1989) Munkácsy Mihály-díj (2007)
Sablon • Wikidata • Segítség

Július Gyula (1985-ig: Molnár Gyula) (Budapest, 1958. július 28. –) magyar képzőművész, grafikus, festőművész, szobrász.

Életpályája

1977–1981 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola grafika szakán tanult; Raszler Károly és Kocsis Imre tanítványaként. Az 1980-as évek elején grafikusként kezdődött pályája. 1981–1984 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem sokszorosítógrafika szakán tanult; grafikusművész diplomát szerzett. 1984–1991 között a BudaStúdió Alkotóközösség művészeti vezetője volt. 1990–2000 között kulturális televíziós műsorok szerkesztő-műsorvezetője volt. 1991-ben Rómában volt ösztöndíjas. 2002-től a Triptichon Bt. művészeti vezetője. 2003–2008 között a Millenáris Kht. (2006-tól Jövő Háza Központ Kht.) kiállításszervezője és vezető kurátora volt. 2006–2007 között az általa létrehozott Pixel Galéria művészeti vezetője, és a Galériához kapcsolódó gyűjtemény vezetője a Jövő Háza Központban. 2008–2010 között a Millenáris Park külsős kurátoraként dolgozott. 2008–2013 között a NOVUS Művészeti Iskola tanára, az OKJ-s képzésben a Grafika szak vezetője volt. 2011–2013 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájában tanul. 2013–2015 között a BKF SZKI Grafika szak szakvezetője volt. 2015-ben szerezte meg DLA fokozatát. 2015-től a Budapesti Innovatív Gimnázium és Szakgimnázium Grafikus OKJ-s képzésének szakvezetője. 2016-tól a Budapesti Metropolitan Egyetem Grafika Intézetének vezetője. 2019–2023 között a Vizuális Kommunikácuó Tanszék vezetője, a Művészeti és Kreatívipari Kar dékánhelyettese.

Munkássága

Grafikát, festményt, installációt, videómunkát egyaránt készített, tevékenysége intermediálisnak tekinthető. Ebben az időszakban leginkább a mágnesesség foglalkoztatta. Grafikáinak, litográfiáinak formavilágában ötvözte a szocialista-realista művészet banális emblematikáját és a természettudományos kísérletek képi megfogalmazását. Az 1980-as évek végén anyaghasználata megváltozott. A rézkarc alapját képező savval maratott rézlemez vált műalkotássá, a nyomtatóformát installációként állította ki. Ezáltal a kémiai reakció fontos szerepet kapott a műalkotás létrejöttében. Anyaghasználatában a szegényes művészetre emlékeztet; gyűjtött és talált tárgyakból, rozsdás vasakból, ócska akkumlátorokból, rézdrótokból, kémiai csövekből, ólom és cinklemezekből, márványtöredékekből, jégkrémes pálcikákból hozta létre installációit, elvont és fogalmi modellek bemutatására. Kísérleteinek alapja metaforikus jellegű, a technikai fejlődés XX. század végi jelentőségére kérdez rá. Grafikáinak, installációinak megfogalmazásában ötvözte a geometrikus konstrukciót az expresszionisztikus megjelenítéssel.

Kiállításai

Egyéni 1988 Miskolc 1989, 1992, 1995, 1999 Budapest 1991, 1993 Róma 1992, 1994-1996 Székesfehérvár 2000 Pécs

Válogatott, csoportos 1986 Tampere 1987 Dortmund 1988 Szentendre 1989 Dunaújváros, Budapest 1990 Párizs, New York 1991 Komárom, Budapest, Párizs 1992-1993, 1995-1996, 1999, 2007 Budapest 1993 Chicago 1994 Varsó, Lisszabon, Székesfehérvár 1998 Berlin

Díjai

• Hermann Lipót-díj (1983)
• Fiatal Képzőművészek Stúdió Nívódíj (1987)
• Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület-díj (1988-1989)
• Derkovits Gyula képzőművészeti ösztöndíj (1989-1991)
• Stúdió nagydíja (1991)
• a Magyar Narancs Vándordíja (1992)
• Smohay-díj (1994)
• Volt (Soros) pályázat díja (1994)
• Munkácsy Mihály-díj (2007)

Források

• MTI Ki kicsoda 2009. Szerk. Hermann Péter. Budapest: Magyar Távirati Iroda. 2008. ISBN 978-963-1787-283  
• Artportal.hu
• Július Gyula - Fényfrottázsok
• Budapesti Metropolitan Egyetem adatlapja

További információk

• Kozma György: Toronyzene (Élet és Irodalom, 1988. szeptember 9.)
• Lóska L.: Az egypólusú mágnestől Lajka kutya kenotáfiumáig (Új Művészet, 1994/4.)
• Szipőcs Krisztina: Öveges professzor titkos kísérletei (Balkon, 1994/10.)
• Kovács P.: Nosztalgia nélkül - Július Gyula kiállítása (Új Művészet, 1995/1-2.)
• Szemethy Imre: Július Gyula (Mozgó Világ, 1995/8.)
• Lóska L.: Természettudományos művészet-interjú (Új Művészet, 1997/1.)
• Szabó Ákos-Kállai Tibor: Magyar festők és grafikusok életrajzi lexikona. Nyíregyháza, Kállainé Virágh Irén, 1997.
• Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8
• Magyar szobrászok adattára a szobrok aukciós és műkereskedelmi áraival. Összeállította: Szegedi László. Budapest, Alinea Kiadó, 2000.
• Révai új lexikona X. (Hom–Kac). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-280-9  
• Who is Who Magyarországon. Kiegészítő kötet. 2. kiadás, 2004. Zug, Hübners blaues Who is Who, 2004.