Jánosházy György

Jánosházy György
Született	Kolozsvár 1922. június 20. (90 éves)
Nemzetisége	magyar
Házastársa	Biluska Annamária színésznő
Foglalkozása	költő, műfordító, kritikus, szerkesztő

Jánosházy György (Kolozsvár, 1922. június 20. –) költő, műfordító, kritikus, szerkesztő.

Életpályája

A Kolozsvári Unitárius Kollégium elvégzése (1942) után a Bolyai Tudományegyetemen jogtudományi (1946), a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán rendezői (1952) oklevelet szerzett. Előbb a Kolozsvári Takarékpénztár és Hitelbank tisztviselője (1943-45), majd az Erdély (1945-48), illetve az Igazság (1948) szerkesztője, a kolozsvári Állami Magyar Opera dramaturgja és rendezője (1949-58), Marosvásárhelyen a Művészet című folyóirat szerkesztője (1958), Kolozsvárra visszatérve a Korunk szerkesztőségében irodalmi és művészeti rovatvezető (1958-63), végül újra Marosvásárhelyen az Igaz Szó szerkesztője, illetve 1969-től 1990-ig főszerkesztő-helyettese. 1990-1991 között a Látó főszerkesztő-helyettese.

Első verseit a budapesti Újság közölte (1943). Írásai és műfordításai jelentek meg Budapesten a Népszava, Új Idők, Híd, Forrás, majd Kortárs, Nagyvilág, Romániában pedig az Erdélyi Helikon, Utunk, A Hét, Előre, Művészet, Új Élet, Korunk, Igaz Szó hasábjain. Műfordításaival jelentős szerepet játszott a román irodalom magyar nyelvű tolmácsolásában. Mihai Eminescu, Alexandru Philippide, Ion Barbu verseit fordította le költői újrateremtéssel; fordításában és utó-, illetve előszavával jelentek meg Dan Deşliu (1955), Geo Bogza (1959) és Tudor Arghezi válogatott prózai írásai (1963), Camil Petrescu Velencei történet című színműve (1969), részben saját fordításában Ion Pillat válogatott versei (1974). Ő ültette át Francisc Păcurariu Labirintus című regényét (1979).

Angol, francia, olasz, spanyol, katalán, német nyelvtudása segítségével ablakot nyitott a romániai magyar szellemi élet világirodalmi kitekintése számára. Fehér kövön fekete kő címen (1965) spanyol és portugál, Körtánc fantomokkal címen (1972) mai katalán költőket mutatott be magyarul; fordításaival szerepel számos antológiában, így az ibériai világ költészetét bemutató Heszperidák kertje című gyűjteményben (Budapest, 1971), A küzdő Sámson fordításával vett részt Milton válogatott költői műveinek magyar kiadásában (Budapest, 1978), valamint a Tenger és alkonyég között című angol lírai gyűjteményben (Kolozsvár, 1978); az ő fordításában jelent meg Shakespeare III. Edward című drámája (1969) és Thomas Otway A megóvott Velence vagy Az elárvult összeesküvés című tragédiája (1978). Előszóval látta el Daniel Defoe A londoni pestis című művét (Téka 1980), utószavaival jelent meg magyarul G. B. Shaw, Dürrenmatt, Calderón, G. García Márquez, Mario Vargas Llosa, Alejo Carpenter, J. M. Eça de Queirós, Ben Johnson több romániai kiadású műve (1963-82).

A magyar klasszikus irodalom korszerű értelmezéséhez és népszerűsítéséhez járultak hozzá Vörösmarty, Katona, Madách, Juhász Gyula, Karinthy Frigyes műveihez írott előszavai a Tanulók Könyvtára sorozatában. A Csongor és Tünde román nyelvű kiadása is az ő tanulmányával jelent meg.

Operaszöveget írt Petőfi A helység kalapácsa című elbeszélő költeményéből, melyet Junger Ervin zenéjével 1967 decemberében mutatott be az Állami Magyar Opera Kolozsvárt. Háromfelvonásos librettót készített elő Hencz József Budai Nagy Antal-operája számára. Művészettörténeti tájékozottságáról nemcsak Incze Jánost és Bene Józsefet bemutató monográfiái vallanak, hanem műkritikái is, melyekkel évtizedeken át értékeli és bírálja kiállító képzőművészeinket, előadó- és színművészeinket a folyóiratokban és napilapokban.

2012 őszén megkapta a Romániai Magyar Könyves Céh életműdíját.

Önálló munkái

• Az őrült nagyúr jármában (versek, Kv. 1947);
• Három klasszikus dráma (tanulmányok, 1964);
• Fehér kövön fekete kő (spanyol és portugál versek, 1965);
• Bábel tornya (jegyzetek a mai nyugati drámáról, 1966);
• Százegy szonett (műfordítások, 1968);
• Rím és rivalda (esszék, kritikák, 1969);
• Körtánc fantomokkal. Modern katalán költők (műfordítások, bevezetővel, 1972);
• Csillagok osztályosa (versfordítások, 1973);
• Incze János (monográfia, 1977);
• Korok, emberek (esszék, tanulmányok, Kv. 1978);
• Bene József (monográfia, 1980);
• Lepkék szekrényben, (versek, 1994);
• Innen semerre (versek, Budapest, 1995);
• Vágtató lovak (műfordítások, 1998);
• Böllérek miséje (versek, 1999);
• Kákonyi Csilla (kismonográfia, 1999);
• Barabás Éva (kismonográfia, 2001);
• Úszó sziget (versek, 2002);
• Marx József (kismonográfia, 2002);
• Bagolytükör (versek, 2004);
• Shakespeare 77 szonettje (2005);
• Vízöntő (versek, 2005);
• Megrontó szerelem (műfordítások, 2006);
• Michelangelo Buonarotti 77 szonettje (2008).

Irodalom

• Kacsó Sándor: Kirándulás a szent berekbe. Igaz Szó 1955/10.
• Földes László: J. Gy.: Bábel tornya. Utunk 1966/43.
• K. Jakab Antal: Parttalan sematizmus. Utunk 1966/47.
• Jordáky Lajos: Az esszé dicsérete. Utunk 1969/27.
• Oláh Tibor: Ismerős és ismeretlen tájakon. Igaz Szó 1979/10.
• Gálfalvi Ágnes: „A szonett ma is él” - Beszélgetés a 90 éves Jánosházy Györggyel, Helikon, 2012. 12. (602.) sz. június 25. Online hozáférés

Források

• Romániai magyar irodalmi lexikon : Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0 Online hozzáférés
• Erdélyi Magyar Ki Kicsoda 2010, Az RMDSZ és BMC közös kiadványa, 2010.