Tudor Arghezi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tudor Arghezi
Tudor Arghezi.jpg
Élete
Született 1880. május 21.
Bukarest
Elhunyt 1967. július 14. (87 évesen)
Bukarest
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) vers, próza

Tudor Arghezi (Bukarest, 1880. május 21.Bukarest, 1967. július 14.) román költő, prózaíró, műfordító, publicista. Eredeti neve Ion N. Theodorescu volt, írói álnevét, ahogy saját maga elmondta, az Argeș folyó ókori nevéből – Argesis – vette. Más kritikusok szerint két híres eretnek, Arius és Géza(?), nevének egyesítéséből ered.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1891-ben végezte el a Szent Sava kollégiumot Bukarestben, aztán rögtön munkába állt, hogy ki tudja fizetni a tanulmányait.[1] 1896-ban debütált, mint költő, amikor verseit az Alexandru Macedonski által szerkesztett Liga Ortodoxă (Keleti Szövetség) folyóirat közölte, még Ion Theo álnéven. Röviddel ezután így nyilatkozott Macedonski a fiatal költőről:

"Ez az ifjú, abban a korban, amelyben én csak gagyogtam a verset, határtalan merészséggel szakított minden olyan verselési technikával és minden olyan képi és eszmei közhellyel, amelyeket eddig nálunk és külföldön a költészet és művészet csúcsának tekintettek, mégis, merészségét mindmáig a legragyogóbb siker koronázza." [2]

Költészetére hat a szimbolizmus és más irodalmi irányzatok (mint például a bécsi szecesszió), ezért mondható Arghezi modern költőnek. 1899-ben szerzetes lett, de öt évi paposkodás után előljárói a fribourgi katolikus egyetemre küldték, ahol hátat fordított az egyháznak és 1910-ig felváltva Genfben és Párizsban élt. 1910-ben visszatért Romániába és szocialista lapok munkatársaként számos verset, politikai gúnyrajzot , illetve vitacikket írt, köztük a költői pályája határköveként számon tartott Rugă de seară.[3] (Esti ima) című verset. Ugyancsak ekkor kezdte írni tablettáknak nevezett prózai-publicisztikai írásait, amelyekből később sajátos – határozott állásfoglalású, kíméletlen szatírájú – műfaja fejlődik ki.

Ezután Arghezi kiváló műkritikus lett és védelmébe vette a szklerózis multiplexben szenvedő Ștefan Luchian román festőt, akit csalással vádoltak (az a gyanú merült fel ellene, hogy ő nem tud többet festeni, de megengedi, hogy mások munkáját ő írhassa alá)[4] Az első világháború kitörése után a liberális kormány ellen írt cikkeket. 19181919 között a Văcărești-i börtönbe zárják árulás vádjával (többek közt Ioan Slavici-csal). 1927-ben jelent meg, viszonylag későn, 47 évesen, első önálló verseskötete Cuvinte potrivite (Illő igék) címmel. 1929-ben megjelenik első prózai könyve, a címe Icoane de lemn (Szentképek fából).

Ekkori költészetét és prózáját hit és tagadás, kétely és bizonyosságkeresés kettőssége, az emberi lét végső értelmének fürkészése jellemzi. Formavilágában a modern kifejezésformákból s a népköltészet és az ortodox vallásosság forrásaiból merít. Ochii Măicii Domnului (A Boldogasszony mosolya) című regénye még vallásos témáról szól, de már a Cimitirul Buna-vestire (Boldogasszony-temető) és a Lina (A virágáruslány) címűekben a politikai szatírákhoz hasonlóan bírálja a Román Királyság közéletének romlottságát. Újraéled korábbi lapja, a Bilete de papagal (19291930; 19371938) Informația Zilei névvel, amelyben 1943-ban közli a bukaresti német nagykövethez, Manfred von Killingerhez, a Baroane! (Báró uram!) című gúnyiratát, leleplező nyílt levelét. A hatóságok azonnal beszüntetik a lapot és Arghezit bírósági tárgyalás nélkül bebörtönzik a Târgu Jiuhoz közeli lágerbe.[5] 1944-ben szabadul ki, nem sokkal az Antonescu rezsim bukása után. 1948-tól kezdve a kommunista hatalom ünnepelt költője, kitüntetik különböző címekkel és díjakkal, a Román Akadémia tagjává választják. 1967-ben hal meg, a kormány nagy pompával és ünnepélyességgel temeti felesége mellé. Háza ma múzeum, amit lánya, Mitzura, tart fenn.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Cuvinte potrivite (Illő igék), versek, 1927
  • Icoane de lemn (Szentképek fából), tabletták, 1929
  • Poarta neagră (A fekete kapu), tabletták, 1930
  • Flori de mucegai (Penészvirágok), versek, 1931
  • Cartea cu jucării, verses elbeszélések gyerekeknek
  • Tablete din Țara de Kuty (Írások Kutyaországból), szatirikus utópia, 1933
  • Ochii Maicii Domnului (A Boldogasszony mosolya), 1934
  • Cărticica de seară (Estéli könyvecske), versek, 1935
  • Cimitirul Buna-Vestire (Boldogasszony-temető), példázatszerű regény, 1934
  • Versuri (Versek), 1936
  • Ce-ai cu mine vântule?, 1937
  • Lina (A virágáruslány), regény, 1942
  • Eminescu, kritikai tanulmány, 1943
  • Versuri alese (Választott versek), 1946
  • Bilete de papagal, 1946
  • Prisaca (A méhesben), verses elbeszélések gyerekeknek, 1948
  • 1907-Peizaje, 1955
  • Pagini din trecut, publicisztika, 1955
  • Cântare omului (Ének az emberhez), 1955
  • Frunze (Levelek), 1961
  • Poeme noi (Új versek), 1963
  • Cadențe (Ritmusok), 1964
  • Silabe (Szótagok), 1965
  • Răzlețe, 1965
  • Versuri lungi, 1965
  • Ritmuri, 1966
  • Litanii, 1967
  • Noaptea, 1967.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Kuiper, 67 old.; Willhardt et al., 15 old.
  2. Macedonski, 1896, Vianu, 477 old.
  3. Vianu, 479-480 old.
  4. Arghezi, Luchian életéből, Scrieri, 617, 620–621 old.
  5. Deletant, 27 old.; Willhardt et al., 15 old.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ki kicsoda a világirodalomban (1975-ig), Könyvkuckó, Budapest, 1999. ISBN 963-8157-90-9
  • Pompiliu Constantinescu, Tudor Arghezi, 1940
  • Tudor Vianu, Tudor Arghezi, poet al omului, 1961
  • Kathleen Kuiper, Merriam-Webster's Encyclopedia of Literature, Merriam-Webster, Springfield, Massachusetts, 1995 ISBN 0-87779-042-6
  • Mark Willhardt, Alan Michael Parker (ed.), Who's Who in 20th Century World Poetry. Routledge, London, 2000 ISBN 0-415-16355-2
  • George Călinescu, Istoria literaturii române. Compendiu (A román irodalom története. Tömör kivonat), Editura Minerva, Bukarest, 1983
  • Dennis Deletant, Communist Terror in Romania, C. Hurst & Co., London, 1999 ISBN 1-85065-386-0

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Wikiquote-logo.svg
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak
Tudor Arghezi témában.