István király (opera)

Az István király Erkel Ferenc eredetileg négyfelvonásos operája. Szövegkönyvét Váradi Antal írta Dobsa Lajos Első István király című tragédiája alapján. Ősbemutatója 1885. március 14-én volt a budapesti Operaházban.

Az opera keletkezése

Az operát eredetileg a Magyar Királyi Operaház megnyitására rendelték az akkor már 75 év körüli Erkeltől, de valószínűsíthetően a szövegkönyvön végzett igen gondos utómunkálatok és az átlagosnál reprezentatívabb kiállítás kivitelezése okán a darab csak egy évvel később került bemutatásra.lekéste a megnyitót.

Az István király librettóját Váradi Antal írta Dobsa Lajos jogász, színész, drámaíró Első István király című drámája alapján. A zenei élet Somfai László tanulmánya nyomán - amely az ún. Erkel zeneszerzői műhelyről íródott - elkönyvelte ezt a dalművet egy olyan alkotásnak, amely nem Erkel Ferenc, hanem nagyobbrészt legnagyobb fia, Erkel Gyula műve, hiszen a partitúra teljes egészében az ő keze vonásával íródott. Ezt a feltételezést megerősítette a partitúra és az Erkel Ferenc által írt vázlatkönyv közti számos különbség is. Emiatt az operát - anélkül, hogy azt bárki hallhatta volna - "meglehetősen egyenetlenre sikerült, részletekből összeállított darab"-nak aposztrofálták, "kiváló és unalmas zenei részletekkel". Nem is tekintették tisztán Erkel Ferenc operának, társszerzős darabként könyvelték el. Az újabb hangfelvételek és előadások mást mutatnak. A CD felvétel karmestere, Mossóczy Vilmos megállapítása szerint a vázlatkönyv és a partitúra közti különbségek felszínesek, nem koncepcionális jellegűek. Mind a felvételeken, mind az előadásokon kitűnt, hogy az opera a Bánkra és a Hunyadira jellemző kvalitást testesít meg, arányainak mesteri volta és szövegkönyvének költőisége bizonyos tekintetben föléjük is emeli.

Szereplők

Szereplő	Hangfekvés
István, Magyarország királya	bariton
Gizella királyné, a felesége	mezzoszoprán
Imre herceg, a fiuk	tenor
Péter, a velencei herceg fia, trónkövetelő	bariton
Vazul, Árpád-házi herceg, pogány vezér	bariton
Sebős, Buda fia, pogány harcos	tenor
Crescimira, a horvát fejedelem leánya	szoprán
Jóva, Gizella udvarhölgye	alt
Zolna, Jóva leánya	szoprán
Csanád, magyar vezér	bariton

Cselekménye

• Helyszín: Visegrád
• Idő: István király uralkodásának utolsó évei (1030–38 körül)

Első felvonás

Istvánt a trónutódlás foglalkoztatja, aminek egyik lényeges feltétele, hogy fia, Imre herceg megházasodjon. Szerencsés megoldásnak tartaná, ha nőül venné a horvát fejedelem leányát, Crescimirát, ami egyúttal békét is jelentene a horvátokkal. Imre azonban titkon a Szent Szűz jegyese lett, szüzességi fogadalmat tett, csak apja kívánságának engedve hajlik a házasságra. Az esküvő után, a nászéjszaka küszöbén ezt őszintén el is mondja ifjú hitvesének, akit rögtön magára hagy. A megbántott feleség haragra lobban. Ezt kihasználja Péter, István trónjának egyik önjelölt várományosa és mérget ad a lánynak, hogy azzal ölje meg férjét. Crescimira végre is hajtja tettét, amikor azonban rádöbben annak súlyára, megtébolyul.

Második felvonás

A magyarok egy része már áttért a keresztény vallásra, egy részük azonban megtartotta ősi pogány hitét. Az ő vezérük Vazul. Bár a két tábor állandó harcban áll egymással, István hajlana arra, hogy a pogány Vazul kövesse őt a trónon, mert ő mégis az Árpád-ház sarja. Vazult azonban pogány társai megölik, attól tartván, hogy ő is keresztény hitre tér. István érezve halála közeledtét, álmában maga előtt látja a magyarság jövendő, hol dicső, hol tragikus sorsát. Népét figyelmezteti, hogy csak összetartással, egymás segítésével lehetnek úrrá a nehézségeken. A nép dicsőítő imája és áhítata közepette hunyja le szemét.

A mű színpadra állítása, utóélete

Az operát eredetileg az Operaház megnyitására rendelték az idős mestertől, de a darab sokat késett. Ezért az Operaházat a Bánk bán első felvonásának, a Hunyadi László nyitányának és a Lohengrin első felvonásának előadásával nyitották meg, Erkel vezényelt. Időtartama körülbelül négy óra volt.

Az István királyt premierje végül 1885. március 14-én volt az Operaházban, a főbb szerepeket Odry Lehel, Risley Léila, Pauli Richárd, Bignio Lajos és Talián János énekelték, Erkel Sándor vezényelt. A fogadtatás elsöprő közönségsikert aratott, amely még a Bánk bánét is felülmúlta. Az Erkellel szemben egyáltalán nem barátságos kritika is kénytelen volt udvariasan fogadni a darabot, elítélő írás nem is jelent meg, legfeljebb a szöveget kifogásolták, az operát pedig hosszúnak ítélték. Ezzel együtt az operát a bemutató évében összesen tizenháromszor adták, amire a magyar operatörténetben alig van példa.

Az operát Erkel halála után három évvel, 1896-ban, a millenniumi ünnepségek keretében felújították, amikor is Erkel Gyula a mű még reprezentatívabbá tétele érdekében 13 új betétet illesztett a műbe. Ezt követően 1930-ban, a Szent Imre-évben vették elő ismét, amikor a művet barbár módon felére húzták, teljesen indokolatlanul. Ezen az előadáson Szende Ferenc, Bodó Erzsi, Svéd Sándor, Maleczky Oszkár, Ney Dávid, Székely Mihály, Kálmán Oszkár és Losonczy György énekeltek. Az operát ezután évtizedekig nem adták elő sehol. Legközelebb 1993-ban, Erkel halálának 100. évfordulóján játszották, de a darabot jelentősen átdolgozták (Dalos László szöveg, Németh Amadé zene és Ruitner Sándor dramaturgia). A művet kétfelvonásossá alakították, az ismétlődéseket elhagyták, bizonyos jeleneteket jobban kiemeltek és megerősítették a finálékat, temetési jelenetet és nyitányt írtak hozzá. Ezt az István királyt a rádióban mutatták be, s a darabból tv-felvétel is készült, amit az MTV 1 adott le. Ebből a változatot később CD-re is rögzítették egy bank támogatásával, de a felvétel nem került kereskedelmi forgalomba.

1996. május 30-án – ottani ősbemutatóként – a Kolozsvári Magyar Opera is bemutatta Hary Béla vezényletével. Ekkor derült ki, hogy a darabnak nem volt még nyomtatott kiadása, ezért nehéz volt eldönteni, hogy a kéziratos változatok közül melyiket is tekintsék autentikusnak. A kottát Hary Béla rekonstruálta, ez a változat is kétfelvonásos volt, és minden hangja Erkeléktől származott, de az eredeti zenének nagyjából a felét tartalmazta csak. A szövegen is csak a húzások miatt módosítottak. Az operának ezt a változatát 2000 nyarán Gyulán is előadták, majd októberben Kolozsvárott CD-felvétel is készült belőle. A felvételen Molnár János, B. Vass Éva, Kiss Domonkos, Szilágyi János, Bancsov Károly, Szabó Péter, Ardó Mária, Mányoki Mária, Hary Judit és Merk István énekelt, a Kolozsvári Opera zenekarát Mossóczy Vilmos vezényelte.

Az István királyt 2010. július 10-én, Erkel születésének 200. évfordulója alkalmából, ismét bemutatták Magyarországon (az eredeti öt felvonást két részre összevonva), a bemutató óta először azzal az ambícióval, hogy az abban a formában hangozzék el, ahogy azt a szerző megírta, és a bemutatón elhangzott. Az előadást Frigyesi András rendezte, a MÁV Szimfonikus Zenekart Csányi Valéria vezényelte. Jekl László, Szakács Ildikó, Kovács Barna, Rezsnyák Róbert, Sárkány Kázmér, Daróczi Tamás, Bazsinka Zsuzsanna, Sánta Jolán, Puja Andrea, Szüle Tamás és Walter Ferenc énekeltek. A bemutatóra Komáromban a Monostori erőd Dunai-bástyájában került sor.

Felhasznált irodalom

• Winkler Gábor. Barangolás az operák világában. Budapest: Tudomány Kiadó, 579–584. o. ISBN 963-8194-41-3 (2005) 
• Németh Amadé. A magyar opera története (1785–2000). Budapest: Anno Kiadó, 125–127. o. ISBN 963-375-095-4 (2000) 

Külső hivatkozások

• Az opera szövegkönyve